Donald Trump és a zsidók

Donald Trump amerikai elnököt a kampány időszakában nagyjából messiásként kezelték a jobboldali izraeli kormány emberei és a jobbos nézetek valló zsidók világszerte, hasonlóképpen az amerikai szélsőjobbos csoportok antiszemitizmustól sem mentes képviselői. Trump megválasztása után azonban egyre inkább csalódniuk kellett.

Múlt hét vasárnap egy philadelphiai zsidó temetőben több mint száz sírt gyaláztak meg egyelőre ismeretlen tettesek. Ez a nem éppen bátor cselekedet szépen illeszkedik abba az antiszemita hullámba, amely Donald Trump megválasztása óta söpör végig egész Amerikán. Egy héttel ezelőtt a St. Louis-i zsidó temetőben rongáltak meg vagy 150 síremléket, a zsidó iskolák és közösségi központok elleni bombafenyegetések pedig már szinte mindennapossá váltak, az idén legalább tizenegy szövetségi államban érkezett ilyen típusú bejelentés. A Fehér Ház szóvivője a philadelphiai eset után sietett ugyan leszögezni, hogy az elnököt mélyen elkeserítik és aggasztják a vandalizmusról szóló események, és Trump a lehető leghatározottabban elítéli az antiszemitizmus bármely megnyilvánulását, a nemrég hivatalba lépett amerikai elnök azonban kicsit sokat várt a gyűlöletkeltést elítélő nyilatkozattal.

Annak ellenére, hogy több amerikai zsidó szervezet és majdnem kétezer amerikai rabbi követelte a Trump-adminisztráció menekült- és muszlimellenes intézkedéseinek visszavonását, Trumpot valahogy mindig is a zsidók nagy barátjaként próbálták feltüntetni. Lánya, Ivanka, vallásos zsidó családba ment férjhez, és mivel maga is betért, így gyermekei, az elnök unokái is már zsidóként születtek. A kampányban ráadásul olyan ígéreteket tett Izraelnek, amelyek alapján bárki jogosan gondolhatta, hogy újra eljött a zsidóság számára a Kánaán. Az új aranykor helyett azonban hamar rá kellett döbbenjenek Trump amerikai és izraeli zsidó rajongói, hogy az amúgy hagyományosan demokrata szavazónak számító zsidóság nem igazán képvisel prioritást az elnök tervei között. Már a kampányzáró reklámfilmjében feltűnő antiszemita elemek is jelezték, hogy Donald Tump bizony az amerikai szélsőjobbot is szeretné megszólítani, amely ezt a jelzést zöld lámpának vette, hogy most végre szabad a pálya.

A zsidó – és persze a muszlim – intézmények elleni atrocitások már Trump megválasztását követően jócskán megszaporodtak, a frissen megválasztott elnök viszont nem igazán igyekezett ezek ellen felszólalni. Pedig lehetősége lett volna rá, még pár héttel ezelőtt is több újságíró próbálkozott valami értelmeset kihúzni belőle az antiszemita fenyegetésekkel kapcsolatban, de senki sem járt sikerrel. Benjámin Netanjahu amerikai látogatása idején egy izraeli újságíró kérdezte Trumpot, hogy mégis mit gondol a megválasztása óta megszaporodott antiszemita atrocitásokról, mivel a világ zsidóságát eléggé aggasztja a dolog. Az amerikai elnök erre elég bizarr módon válaszolt, mint ahogy a New York Times riportere megjegyezte, mintha rövidzárlat lett volna a fejében. Trump arról beszélt, hogy őt milyen arányban választották meg, és hogy küzdeni fog a bűnözés ellen, ráadásul sok zsidó barátja van, nem is beszélve a lányáról és az unokáiról, szóval Amerikában nemsokára megszűnik a gyűlölet és minden rossz dolog, és rengeteg szeretet lát majd, aki arra téved.

Amit viszont egy amúgy saját bevallása szerint Trump-szimpatizáns ultraortodox zsidó újságíróval művelt, az még a fentieket is felülmúlta. Szegény újságírónak még csak nem is hagyta, hogy befejezze a bombafenyegetésekkel kapcsolatos kérdését, Trump belefojtotta a szót, és gyorsan közölte, hogy ő bizony a legkevésbé antiszemita ember az egész földkerekségen, a kérdést, amit végig sem hallgatott, egyszerűen sértőnek nevezte. Pedig akkor már ötven közelében járt a zsidó intézményeket ért bombafenyegetések száma (azóta már majdnem hetvennél járunk), és az amerikai zsidó közösség joggal várhatta el, hogy az elnökük végre kiáll mellettük, és elítéli ezeket az atrocitásokat. Trump hallgatását még tetőzte az az incidens, amelyben a Fehér Háznak olyan közleményt sikerült kiadnia a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja alkalmából, amelyben meg sem említik a zsidókat. Majd jött a St. Louis-i temetőrongálás, és már Trumpék is úgy érezték, hogy az elnök nem hallgathat tovább.

Novemberi megválasztása óta tehát Donald Trumpnak először február 21-én sikerült elítélnie a zsidó közösségek elleni fenyegetést és az antiszemitizmust. „A zsidó közösségeinket érő antiszemita fenyegetések szörnyűek és fájdalmasak és szomorúan emlékeztetnek bennünket arra, hogy van még dolgunk a gyűlölet, az előítélet és a gonoszság gyökereinek kiszakításában” – monda ki végre az amerikai elnök több hónapnyi feszült várakozást követően. Pedig, aki kicsit is jobban odafigyelt, annak világos volt, hogy az amerikai antiszemitizmus erősödése kódolva van Trump szélsőjobbos támogatóinak addigi munkásságában. Már 2016 közepén, a kampány finisében látványosan felerősödtek az antiszemita hangok a közösségi médiában, szervezett támadásokat intéztek a Twitteren, amelyek kimondottan zsidó újságírók ellen irányultak. De ott voltak a Trumpot támogató, az utóbbi időben a szélsőjobbos alt-right mozgalommal erősen szimpatizáló Breitbart News cikkei, amelynek volt vezetője Steve Bannon sem szokott a szomszédba menni egy kis zsidózásért. Bannon amúgy jelenleg az elnök főtanácsadója és legfőbb stratégája.

Donald Trump a kampányában nagyjából fűt-fát megígért Izraelnek megválasztása esetén, elnöki beiktatása után azonban már a nagy ígéreteket egyre árnyaltabb kijelentések váltották. Trump egyik nagy dobása lett volna az amerikai nagykövetség Tel-Avivból Jeruzsálembe költöztetése. Ezt a kártyát ugyan Trump előtt már több elnök kijátszotta, legutóbb éppen George W. Bush, de eddig persze senki sem merte meglépni. A nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésének ugyanis túl nagy szimbolikus jelentősége lenne, és az azt követő felháborodást és erőszakhullámot egyik amerikai kormányzat sem akarta felvállalni. Nincs ezzel másként a Trump-adminisztráció sem, hiszen most már azt hangoztatják a Fehér Házból, hogy majd egyszer biztosan, de most biztosan nem lesz az amerikai nagykövetség Jeruzsálemben. Nagyjából ugyanez a helyzet az Izraelnek különösen fájó iráni atomegyezmény visszavonásával és a kétállami-egyállami megoldással a palesztinokkal történő megbékélés kapcsán.

Ez utóbbiról Trump a kampányában az egyállami, tehát csak Izrael létét biztosító megoldás mellett emelt szót, a választások után már viszont azt mondta, az egyállami és a kétállami megoldást is elfogadhatónak tartja, csak legyen béke a térségben. Ami nagyjából azt jelenti: csináljon mindenki amit akar, engem nem igazán izgat, mi folyik abban a távoli sivatagban. Trump a korábbi, izraeli telepespolitikát támogató kijelentéseiből is visszatáncolt, pedig a jobboldali izraeli kormányzat már örömtüzeket gyújtott, a parlament pedig egy olyan törvényt is elfogadott, amely visszamenőlegesen legalizálja a palesztin területeken épített telepes otthonokat. Aztán jött Trump és közölte, hogy a telepek építése mégsem tesz olyan jót a palesztinokkal kötendő békének, ezért önmérsékletre szólította Izraelt a telepespolitikájában.

Az izraeli kormány tehát mégsem lehet boldog, az amerikai zsidó közösségek sem repesnek az örömtől, hogy folyamatos fenyegetettségben kell élniük mindennapjaikat a folyamatos bombariadók miatt. Azzal, hogy Trump egyre többször kezdi hangoztatni, hogy ő akkor most mégiscsak elítéli az antiszemitizmust és a rasszizmus egyéb formáit, az elnök szélsőjobbos, fehér felsőbbrendűségben hívő és politikai korrektséget elutasító rajongói sem lehetnek biztosak abban, hogy újból jó ötlet lenne égő kereszteket fehér csuklyákban körbeugrálgatni. Trump mindenesetre, hogy azért még jobban összezavarjon mindenkit, a philadelphiai temetőrongálás után arra kezdett utalgatni, hogy nem is biztos, hogy a zsidók elleni atrocitások antiszemita indíttatásból történtek, sőt talán ennek éppen az ellenkezője lehet igaz. Szerinte ugyanis „valaki azért csinálhatja ezt, hogy másokat rossz színben tüntessen fel”.

Éljenek az „alternatív tények”!