A zsidó fiú, aki feleségül vette a megmentője lányát a holokauszt után

Philip Lazowski élete végéig a saját anyjaként tekintett arra nőre, aki megmentette a náciktól, és akinek feleségül vette a lányát.

1942. április 30-án a nácik megtalálták a 11 éves Philip Lazowskit a lengyelországi Zhetel zsidó gettójában. Kiparancsolták egy piactérre, hogy csatlakozzon több ezer másik zsidóhoz.

Ott rémülten nézte, amint egy náci vígan lemészárol egy csecsemőt, akit az anyja éppen szoptatott.

“Átszúrta a szuronyát a babán, megpörgette az emberek feje fölött, és úgy dobta el, mint egy focilabdát” – mondja a 91 éves Lazowski, aki hosszú ideje rabbiként dolgozik.

Az emelvényen egy náci tiszt állt, aki két csoportra osztotta az embereket. Jobbra mentek azok, akiket halálra ítélt, balra a hasznosak – ápolónők, orvosok, szabók. Csak néhány perc választotta el Lazowskit a haláltól, amikor észrevett egy ápolónőt, aki két kislányával állt a sorban. Megkérdezte, hogy a fiának fogadná-e.

“Olyan kedvesen nézett rám, és azt mondta: “Ha két gyerekkel elengednek, talán hárommal is. Kapaszkodj a ruhámba.” És elmentünk az élők oldalára” – mondja a People magazinnak. “Csak 15-18 percig láttam ezt a nőt, de soha nem felejtettem el az arcát.”

Lazowski biztonságban visszatérhetett családjához, de 1942 augusztusában a nácik visszatértek, hogy lemészárolják a gettóban maradt zsidókat. Miközben édesanyja kilökte az ablakból, hogy segítsen neki megmenekülni a haláltól, azt mondta fiának: “Mondd el a világnak, mi történt.”

Lazowski édesanyját, két testvérét és egy nővérét megölték a nácik, ő a csodával határos módon életben maradt apjával és egy másik bátyjával együtt. Két évig egy erdőben éltek, mielőtt végül 1947-ben eljutottak Amerikába. Ott Brooklynban telepedett le, majd néhány évvel később, 1953-ban meghívták egy esküvőre. Lazowskinak nem volt sok kedve elmenni.

„Nem volt megfelelő ruhám, nem tudtam, hogyan kell táncolni” – mondja.

De elment, és az esküvőn egy Gloria nevű fiatal nővel kezdett el beszélgetni.

„Amikor meghallotta, hogy Bielicából származom, felkiáltott: “Úristen! A legjobb barátnőm, Ruth anyja megmentett egy fiút Bielicából. Én vagyok az a fiú, mondtam neki” – meséli Lazowski.

Megtudta, hogy az őt megmentő nő, Mirian Rabinowitz a Connecticut állambeli Hartfordban él. Hamarosan felhívta, és meg is látogatta Miriamot és a lányait, akik ekkor már 18 és 19 évesek voltak. Nemsokára pedig beleszeretett az egyikükbe, Ruth-ba. Az érzés kölcsönös volt.

Lazowski azt mondja: “Szívem mélyén éreztem, hogy ő az igazi számomra, mert annyi mindenen ment keresztül, amin én.”

1955-ben házasodtak össze, és azóta Lazowski egy hartfordi zsinagóga rabbija lett; együttműködött egy katolikus pappal a Hartford Kórház mentális egészségügyi kezdeményezésében; és Connecticut állam szenátusának a káplánja lett.

Közben három fiuk született, és ma már hét unokájuk van.

Fiuk, Alan – az Anti-Defamation League és a NAACP igazgatótanácsának 61 éves tagja – azt mondja, Lazowski mintaszerű vő volt, aki életük végéig gondoskodott Ruth szüleiről, Miriamról és Morrisról.

Lazowski azonban elhárítja a dicséretet:

„Mindig az anyámnak tartottam őt” – mondja, mivel az édesanyját elveszítette a háborúban. „Isten jó volt hozzám, hogy még életben vagyok. Minden tőlem telhetőt megtettem, és azt hiszem, teljesítettem, amit anyám kért tőlem.”