Walter Matthau: “A komédia az én komoly dolgom”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Húsz éve, 2000. július 1-jén hunyt el Walter Matthau Oscar-díjas amerikai színész, a 20. század egyik népszerű filmkomikusa.
Eredeti nevén Walter Matthow 1920. október 1-jén született New Yorkban orosz zsidó bevándorló családban. Soha nem lehetett tudni róla, mikor tréfál, komolyan állította, hogy eredeti neve Matuschanskayasky volt, ami nem csak az amerikaiak számára nyelvtörő feladvány. Szegénységben nőtt fel (hároméves korában apja elhagyta családját), de már hétévesen Shakespeare-t olvasott, és sokat járt a jiddis színházba – előbb büfésként, később gyermekszínészként.

Volt erdész, ökölvívó, a háborúban egy bombázógép rádiósa. Leszerelése után beiratkozott Erwin Piscator német rendező színiiskolájába, ahol együtt tanult Rod Steigerrel és Tony Curtis-szel. Első komoly szerepét 28 évesen kapta, egy aggastyán püspököt alakított Rex Harrison partnereként. A színház örök szerelme maradt, 1962-ben és 1965-ben is megkapta a szakma legmagasabb elismerését, a Tony-díjat a Lövés a sötétben, illetve a Furcsa pár című darabokban nyújtott alakításért. Utóbbit Neil Simon külön az ő számára írta, sokáig vonakodott is, mondván, hogy a szerep túlságosan közel áll saját énjéhez.

Jack Lemmon és Walter Matthau

A 190 centiméter magas, cammogó járású, gyűrött arcú, de csibészes tekintetű és dörzspapírhangú színészt 1955-ben találta meg a film: Burt Lancaster hívta meg A Kentucky-i vadász című western egyik szerepére, két évvel később Elia Kazan osztott rá szerepet az Egy arc a tömegben című munkájában. Kezdetben cselszövő gazembereket alakított, de idővel rátalált igazi műfajára, a komédiára. Leginkább örökké morgó, időnként barátságtalan, de mégis szeretetre méltó, felvágott nyelvű gazfickó ruháját vette magára. 1960-ban az önálló rendezéssel is megpróbálkozott, de a Gengsztertörténet nem aratott átütő sikert.

Először 1966-ban játszott együtt Jack Lemmonnal, és a Sógorom, a zugügyvéd című film meghozta számára a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. A legendás páros két évvel később a Furcsa párban mulattatta a közönséget, a színpadon már kirobbanóan sikeres komédia két elvált férfi közös albérleti kalandjait mesélte el fergeteges humorral. Összesen tíz alkalommal szórakoztattak együtt. A Csakazértis nagypapa (Kotch) című vígjáték érdekessége az volt, hogy abban Lemmon rendezői debütálásaként instruálta a saját koránál 25 évvel idősebb személyt megformáló Matthaut a kamera mögül, és hogy jól tette, arra bizonyság, hogy barátját Oscar-díjra jelölték.

https://www.youtube.com/watch?v=ieeWlH3UItw

Matthau 1969-ben Barbra Streisand partnere volt a Hello Dolly című filmmusicalben, és még ugyanebben az évben Ingrid Bergman oldalán sziporkázott A kaktusz virágában (amelyért Goldie Hawn Oscar-díjat nyert a legjobb mellékszereplő kategóriában). A Micsoda házasság! című filmdrámában nyújtott alakítását a brit filmakadémia díjával ismerték el 1972-ben.

Az emberek azt kérdezgették tőlem, mikor fogok komoly dolgokkal foglalkozni? Úgy néztem rájuk, mintha őrültek lennének. A komédia az én komoly dolgom. Én így fejezem ki önmagam

Barbra Streisanddal a Hello Dollyban

Szívműtétje után 1976-ban visszavett a tempóból, de nem tudott nemet mondani Roman Polanskinak, aki a Kalózokban egy rettegett hajóskapitányt játszatott vele (félig komolyan).

A JFK – A nyitott dosszié című filmben, Long szenátorként megcsillanthatta drámai tehetségét is, 1994-ben Albert Einstein volt az I.Q. – A szerelem relatív című romantikus vígjátékban. Régi barátjával, Jack Lemmonnal A szomszéd nője mindig zöldebb (1993) és a Még zöldebb a szomszéd nője (1995) című filmekben komédiázott újra (utóbbiban partnerük Sophia Loren volt), majd harminc évvel az eredeti után elkészítették a Furcsa pár második részét, ami igazi jutalomjáték volt számukra.

Sophia Lorennel és Jack Lemmonnal a Még zöldebb a szomszéd nője című filmben

Utolsó filmje a Női vonalak volt, amelyben Meg Ryan, Lisa Kudrow és Diane Keaton haldokló apját játszotta. A nagy komikus egészsége a való életben is megromlott, tüdőgyulladások és szívroham után daganatot távolítottak el szervezetéből. 2000. július 1-jén szívinfarktus következtében halt meg Santa Monicában, utolsó napjait Billy Wilder rendező-barátjával töltötte egy kaliforniai kórházi szobában.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp