Szeress jobban, kérlek! – Vájece hetiszakasz

Egy férfi – két nő. Mindenki tudja előre, hogy ebből csak a baj lesz. Hogy is van ez a többnejűség? (Berésit/Teremtés könyve 28:10 – 32:3)

Jákob, Ézsau haragja elől, anyja, Rebeka családjához menekült Árámba. Úton odafelé a sivatagban álmot látott, amint az angyalok egy lajtorján az Ég és a Föld között közlekedtek. Isten az álomban megerősíti a korábban kapott áldást, hogy a kiválasztott nép Jákob utódaiból lesz. Ezután megérkezik a kúthoz, ahol rögtön találkozik Ráhellel, az unokatestvérével és egymásba szeretnek. Ezután Jákob hét évre elszegődik Ráhel apjához, Lábánékhoz dolgozni, hogy megkapja Ráhel kezét. Azonban a nászéjszaka után derül ki Jákob számára, hogy nem a szép Ráhelt, hanem a nővérét, Leát adták hozzá. Ezután újabb hét évet szolgál Ráhelért. Ezt követően Jákob gyerekeinek születését meséli el a Tóra: Lea, a nem szeretett feleség könnyedén esik teherbe és összesen hat fia születik, Ráchel számára nehéz a teherbeesés, és ebben a hetiszakaszban csak egy fia születik. A hetiszakasz végén Jákob és családja elhagyja Lábán földjét, és visszaindul Jákob családjához.

Berésitnek, a Teremtés könyvének visszatérő témája a testvérféltékenység, a testvérek közötti konfliktus (Káin és Ábel, Ismáel és Izsák, Ézsau és Jákob). Ebben a heti szakaszban ismét két testvér történetét láthatjuk, ezúttal lánytestvérekét: Leáét és Ráhelét.

Jákob a fiatalabb nővérbe, a gyönyörű Ráhelbe szeret bele, és miatta kezd el Lábánnak dolgozni. Azonban a nászéjszakán, Ráhel segítségével becsapják, és csak reggel veszi észre, hogy a csúnyácska Leát vette feleségül. (Emiatt kötelező a vőlegénynek az esküvőn a fátylat felemelve „bedikolni” vagyis ellenőrizni a mennyasszonyt.) Miért volt erre szükség? Lábán, az apa később azt állítja, hogy náluk az a szokás, hogy nem adják férjhez a fiatalabb lányt az idősebb előtt. A cinikusabb olvasók azt is gondolhatják, hogy tökéletes lehetőséget látott, hogy a nem annyira kelendő lányát kiházasítsa. Mások az isteni igazságszolgáltatásban hisznek: mivel Jákob becsapta apját, most azt érdemli, hogy őt is becsapják.

Jákob az első esküvő után egy héttel Ráhelt is feleségül veszi. Lea innentől kezdve folyamatosan küzd azzal az érzéssel, hogy a férje nem akarta őt. Élete végéig igyekszik valamilyen módon megszolgálni végre férje szeretetét, szerelmét. A kor szokásának megfelelően arra a következtetésre jut, hogy a legkönnyebben úgy szerezheti meg Jákob szeretetét, ha sok fiút szül. Érzelmi küzdelmeit jól lehet követni abban, ahogyan az egymás után születő fiait nevezi el: „Lea teherbe esett és fiút szült. Reubennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta az Örökkévaló nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta az Örökkévaló, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak. Majd újra teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek. Megint teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már hálát adok az Örökkévalónak. Ezért nevezte el őt Júdának.”

Jákob ősatyánkat a zsidó hagyomány gyakran állítja elénk olyan emberként, akinek a példáját jobb nem követni. A bibliai vers ezt mondja: „Jákób bement Ráhelhoz is, és Ráhelt is szerette, jobban, mint Leát. […] De az Örökkévaló látta Lea megvetett voltát”. A bibliai versnek nem a fordítása rossz, a héberben is elég furcsa ez a mondatszerkezet. Mit jelent az, hogy Jákob Ráhelt is szerette, jobban, mint Leát? Ráadásul a következő versből az derül ki, hogy Lea megvetett volt. A Tóra magyarázók általában azt állítják, hogy Jákob Leát is szerette, csak kevésbé, mint Ráhelt, és ezt Lea úgy élte meg, hogy Jákob megvetette, gyűlölte őt.

Tudni kell, hogy a Tórának, sőt a későbbi zsidó hagyománynak sincs elvi ellenvetése a többnejűséggel szemben, annak ellenére, hogy a mai nyugati gondolkodás ezt nem tudja elfogadni (noha mostanában egyre nagyobb teret hódít a poliamória).

Azonban a hálákhá vagyis a zsidó vallásjog sem engedi meg minden esetben a többnejűséget, és éppen Jákob példáján mutatják be az elkerülendő magatartást. A többnejűség csak akkor megengedett, ha a férj mindkét feleségét egyformán szereti, és egyforma figyelmet fordít rájuk. A jog egyértelmű: a feleség nem érezheti magát „gyűlöltnek”. Ne felejtsük el, hogy a Tóra és a zsidó hagyomány általában nem a szerelemből kötött házasságokról beszél!

A Tóra talán azt próbálja Jákobon keresztül tanítani, hogy a szeretet nem mindig elég. Jákob ugyan szerette Leát is, de nem tudta ezt éreztetni is vele. Nemcsak több, párhuzamos viszony vagy a házasság esetén, hanem minden kapcsolatban oda kell tudnunk figyelni egymásra. Úgy kell szeretni, hogy a másik azt el is tudja fogadni és értékelni is tudja. Néha azt mondja a partnerünk, a szülőnk vagy a gyerekünk, hogy nem szeretjük őt eléggé. Ezekben az esetekben meg kell tanulnunk „jobban szeretni” őt, meg kell értenünk, hogy mire gondol vajon, amikor szeretetet hiányol. Jákob, aki a kor általános szokása szerint nem szerelemből házasodott, meg kellett volna tanulnia megszeretni Leát és megadni neki azt, amivel boldoggá teheti.

Lea nagyon sokat adott Jákobnak: nem csak hat fiút, de a ma élő és nem elveszett zsidó törzsek (Júda és Lévi) is mind Lea leszármazottai, akárcsak Dávid király. Ezen kívül a hagyomány úgy tartja, hogy a Messiás is Lea leszármazottai közül jön majd, aki Lea egész életén át tartó szenvedéséből fogja meríteni az erőt a világ megváltásához – ezzel adva vissza a méltóságát az ősanyánknak, aki egész életében hiába várt a férje megbecsülésére.