Megyeri A. Jonatán: Sasok meg legyek

Válasz M. Kende Péter a kibic.hu-n megjelent írására

„Aquila non captat muscas”, azaz a sas nem vadászik legyekre tartja az ismert latin mondás, ami némiképp megmagyarázza miért is megy újdonság számba és váltott ki nem kis megrökönyödést az, hogy Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija az mindösszesen az elmúlt néhány napban méltatta válaszra az őt és közösségét ért rendszeres és évek óta tartó támadásokat. Az is igaz, ezek a támadások, pitiánerségük okán eddig nemigen voltak válaszra méltóak. Sok esetben quasi nem hivatalos forrásból származtak, mindösszesen néhány száz rosszindulatú és ízléstelen komment a Facebookon jellemzően egy jól definiálható körből, vagy jobb dolga nem lévén, poszt valamelyik Mazsihiszes rabbi klaviatúrájáról.

Ezek, a már unalomig ismert, legtöbbször frusztrációról és személyes sértettségről árulkodó posztok és kommentek három csoportra voltak oszthatók. Az első általánosságban alázta a Chábád mozgalmat, hogy ti. annak nincs magyarországi gyökere (persze ez harmat gyenge vád, ugyanis igaz, hogy a Chábád mozgalom Ukrajna-Fehéroroszországból származik, de a neológia szintén nem magyar eredetű, a Németországból indult reform mozgalom magyarországi zártnyúlványa, persze-persze vagy száz évvel régebben jelent meg hazánkban, de „ősmagyarnak” a legnagyobb jóindulattal sem lehet nevezni. Miért is kéne?). Szintén ennek a vádpontnak része, hogy sem Köves sem Oberlander rabbikat, sem az EMIH tagjait, szimpatizánsait, vezetőit és szekértolóit nem nevezik igazi magyarnak, holott például Köves rabbi pont ugyanolyan állampolgársággal rendelkezik mint bármelyik neológ hittársa. Más lapra tartozik, hogy az már a perverzió határát súrolja, amikor egyik zsidó magyarabbnak vallja magát a másiknál. Örülhetnek a neonácik.

Ami a harácsolást illeti, való igaz, az EMIH hamar felismerte, hogy a hazai zsidóság, minden bizonnyal az elmúlt negyven év okán, nem tud fenntartani egy olyan közösséget, ahol a közösségi rendezvények, az együtt ünneplés felemelő öröme, az önzetlen segítség és adományozás alapvető részei a küldetésnek. Az államilag a zsidó közösségeknek juttatott örökjáradék szintén nem arányosan került elosztásra a zsidó hitközségek közt, így kénytelen volt és kénytelen ma is alternatív forrásokból fenntartani intézményeit (itt hívom fel a figyelmet, hogy az örökjáradék összege az EMIH költségvetésének cca. 8%-át teszik ki, a Mazsihisz esetében ez cca. 30%).

A harmadik vádpont természetesen politikai természetű, azaz az EMIH a Fidesz-kormány csicskása, udvari-zsidaja, talpnyalója. Kétségtelen, hogy az EMIH és annak vezető rabbijai személyesen is jó kapcsolatot ápol a jelenleg regnáló kormánnyal, de cseppet sem jobbat, mint amilyet a Mazsihisz vezetői ápoltak korábbi (baloldali) kormányokkal. Az EMIH és vezető rabbijának tevékenységét saját politikai pártpreferenciánk alapján megítélni vagy beskatulyázni szimpla rövidlátás.

A Sorsok háza ügye körüli hisztériakeltés, melyről sokan és sokat, köztük jómagam, is írtak már, intézményes szintre emelte az EMIH elleni fröcsögést, és a Facebook üzenőfaláról a közgyűlési terembe, jegyzőkönyvekbe és határozati indítványokba is belefogalmazódott a Mazsihisz vezetőinek komplexusokkal terhelt lelkivilága.

(Ortodox) rabbi legyen a talpán aki megőrzi a béketűrését, mikor gyülekezetét politikai és nem zsidó közösségnek titulálják kiváltképp olyanok, akik teljes mellbedobással dolgoznak azon, hogy saját alapszabályukból kiemeljék a Sulchán Áruch-hoz való ragaszkodást (ami jelenleg is nyilván csak „formaság”, de az új irányt mégiscsak jól szemlélteti), egyes rabbijaik rendre Izrael ellenes uszításokat tesznek közzé, saját politikai túlélésük érdekében a zsidó állam miniszterelnökének feszülnek amikor az, példátlanul hosszú és tartalmas, négy napos látogatáson hazánkban tartózkodott.

(Ortodox) rabbi legyen a talpán, aki, amikor minden létező fórumon, Mazsihisz-vezetők privát blogjaiban, televízió adásokban, heti és napilapok hasábjain rendre gyomrozzák, ne szurkálna vissza egy-egy jól irányzott ütéssel izraeli rádió és újság interjúkban, felhívva a figyelmet arra, hogy kérem szépen, de hát meztelen a király!

(Ortodox) rabbi legyen a talpán, aki olyanoktól kell hallgasson morális prédikációt, akiknek sem a zsidó törvények szerinti, sem az általánosan társadalmilag elfogadott értékrend alapján álló életvitele kizárja őket a hiteles morális szószólók szűk közösségéből.

(Ortodox) rabbi legyen a talpán, aki egy két perces rádióinterjúban megpróbálná elmagyarázni mi is a neológia, ami nem csak hogy egy magyar-jelenség, de saját maga évek óta küszködik öndefiníciójával, hol hosszú publicisztikák (lásd tavaly nyári Szombat hasábjain megjelent, lezáratlan vitasorozat), hol hitközségi intézmények folyosóin.

A vissza szurkálásba simán belefér egy kis „reform közösségezés” és „ruhakereskedőzés”, mert ha nem is túl elegáns egyesek szerint, azért illik észrevenni, hogy az (ortodox) rabbi is ember, aki ráadásul a közössége irányába is tartozik annyival, hogy ne hagyjon mindent szó nélkül.