A tesuvá, amely szó szerint megtérést, visszatérést jelent, nemcsaK a Ros Hásánától Jom Kippúrig tartó Jámim Noráim időszaknak, de az egész judaizmusnak is központi gondolata, sokkal tágabban értendő, mint bűneink, vétkeink megbánása. A tesuvá általánosabb értelemben megtérés – visszatérés a legjobb önmagunkhoz, a bennünk lévő Jóhoz – s ez egy életen át tartó folyamat.
Mi is ez a bennünk lévő Jó? Erről beszélt Kelemen Katalin rabbi az 5777-es év Ros HáSánájának előestéjén elmondott dróséjában 2016. október 2-án:
Az istentisztelet most következő része, a Muszáf a 11. században Mainzban született himnusszal, az Un’tánné tókeffel nyit.
Miközben az élet legfélelmetesebb eshetőségeit is mérlegeli, azt az örökérvényű, egyszerű igazságot mondja ki, hogy nem tudhatjuk biztosan, hogy mit hoz számunkra a jövő. Ez az ima azonban többről szól, mint a sors fátumszerűségéről.
„Ut’súvá, ut’fílá, uc’dáká máávirín et róá hág’zérá” – fogjuk hamarosan énekelni. E szavak közkeletű, ám hibás fordítása: „De megbánás, ima és jótett még jóra fordíthatják végzetünket” azon a hiten alapszik, hogy a jó viselkedés jutalmaként a Teremtő haladékot ad, ideiglenesen felfüggeszti a végső ítéletet, a végzést: a g’zérá-t. Ám a szöveg nem állítja, hogy az Örökkévaló így működne, s azt sem, hogy az élet ilyen módon lenne „fair”. Amit állít, az ez: „A megtérés, ima és jótett elhárítják a végzés rosszaságát.”
A vég mindenkit elér, jókat és gonoszokat egyaránt. A g’zérá halandóságunk egyszerű ténye, nem pedig Isten büntetése. A halált senki nem kerülheti el, de a rosszaságát, a keserűségét igen. Hogyan? Az egyik eszközünk erre e pijjut (vallásos költemény) szerint a tesuvá: amely szó szerint megtérést, visszatérést jelent. Ez a fogalom, amely nemcsak a Ros Hásánától Jom Kippúrig tartó Jámim Noráim időszaknak, de az egész judaizmusnak is központi gondolata, sokkal tágabban értendő, mint bűneink, vétkeink megbánása. A tesuvá általánosabb értelemben megtérés – visszatérés a legjobb önmagunkhoz, a bennünk lévő Jóhoz – s ez egy életen át tartó folyamat.
Mi is ez a bennünk lévő Jó?
Egy lehetséges válaszért forduljunk most a g’zérá-tól, a végtől a kezdet felé. Hiszen Ros Hásáná: az „Év Feje” ünnepe is a végtől, az összegzéstől indulva tart a kezdetek felé. A közhiedelemtől eltérően Ros Hásáná nem a világ teremtésének évfordulója. A hagyomány szerint ez a teremtés hatodik napjának, az ember megteremtésének időpontja volt, s erre emlékezünk ciklikusan visszatérően évről évre.
Hogyan történt ez? : „Vájómer Elohim: náásze adam…” „És mondta Isten: Alkossunk embert…” (B’résit 1:26)
Miért a többes szám? Vagy kétezer éve törik a fejüket bölcseink azon a rejtélyen, hogy ki lehetett még ott az Örökkévalóval ebben a pillanatban, akit Ő az ember közös megteremtésére szólított fel.
Bál Sém Tov, a haszidizmus ősapja a következő magyarázatot kínálja.
Mind az állatok, mind az angyalok befejezett állapotban lettek megteremtve. Az angyalok nem növekednek, és noha az állatok igen, de ők a növekedésüket, fejlődésüket nem maguk irányítják. A hernyó pillangóvá vagy az ebihal békává válása genetikai beprogramozottság eredménye. Sem a hernyó, sem az ebihal nem képes akarati úton sem előidézni, sem megállítani ezt a transzformációt. Az Örökkévaló még egy másmilyen lényre is vágyott: egy olyanra, amely nem teljesen materiális természetű, mint az állatok, de nem is teljesen spirituális természetű, mint az angyalok. Olyasvalakire, aki materiális lényként jön a világra, de a saját akaratából spirituális fejlődésre képes. Isten valószínűleg így morfondírozott magában: „Megteremthetnélek spirituálisnak, de akkor csak egyike lennél a sok angyalnak! Inkább fizikai lénynek teremtelek, és adom neked hozzá azt a képességet, hogy saját erőfeszítésed által spirituális lénnyé is fejleszd magad. Amikor tehát Isten ezt mondta: „Náásze ádám”, magát az embert tette meg partnernek a saját megteremtésében. „Én adom a képességet, de a megvalósítás rajtad áll.”
Ezt a pillanatot, ezt az alkut ünnepeljük minden évben Ros Hásánán.
Az ember tehát befejezetlennek lett teremtve. De hogy ez a tény az emberiség legnagyobb áldásává tud-e válni, az azon múlik, hogy mit kezdünk vele- ki-ki saját egész életén keresztül.
Nyitottság. Divatos, agyonkoptatott szó, már alig jelent valamit. Nyitottnak lenni nem igényel erőfeszítést tőlünk olyan helyzetekben, amikor valami a személyes életünktől távoli dolog befogadásáról van szó. De kérdezzük meg magunkat: tudtunk-e az elmúlt évünkben nyitottak lenni olyan esetekben, amikor a nyitottságra való készség az EGOnk falaiba ütközött?
- Meg tudtuk-e változtatni valamilyen régi meggyőződésünket, személyiségünk részévé vált nézetünket?
- Fel tudtunk-e adni valamit belénk égett rutinjainkból, meggyökeresedett rossz szokásainkból?
- Amikor az önérzetünk szenvedett sérelmet, meg tudtuk-e dolgozni sértett érzéseinket és fordítani egyet nézőpontunkon?
[Ha csak egy példát is fel tudunk idézni ezek valamelyikére a saját életünkből az elmúlt évből, már elégedettek lehetünk magunkkal.]
Miért fontos ez?
Mert az élet – percről percre és napról napra – kérdések elé állít minket.
A következő másált (példázatot) Eli Wiesel z”l-tól hallottam utolsó budapesti látogatása alkalmából.
“A császárnak hírül vitték, hogy él a birodalmában egy csodálatos bölcsességgel megáldott ember. Meg tudja fejteni a felhők üzeneteit a formájukból és alakváltozásaikból, érti a szél és a madarak beszédét. Olvas az emberek gondolataiban is.
A császár felkutatta és magához hívatta a Bölcset.
‘Valóban meg tudod fejteni a felhők üzeneteit a formájukból és alakváltozásaikból, érted a szél és a madarak beszédét és olvasol az emberek gondolataiban?’
‘Igen, Felség.’
‘Akkor mondd meg azt, hogy a hátrakulcsolt kezemben lévő madár él-e vagy holt.’
A Bölcs még sosem került ilyen nehéz helyzetbe. A válaszával mindent elronthat – még az is lehet, hogy ha ’élő’-t válaszol, akkor a császár megfojtja a madarat, csak hogy kifogjon rajta. Ezért a Bölcs így szólt:
‘Felség, a válasz az Ön kezében van.’ “
Igen. A válasz a mi kezünkben van. S ha arra törekszünk, hogy elfogulatlanul tekintsünk mind a világra, mind önmagunkra, hogy tágas teret teremtsünk magunkban új tudások, más nézőpontok, mások érzéseinek és másfajta érzések befogadására, akkor hiteles válaszokat fogunk tudni adni életünk kisebb és nagyobb kérdéseire. S ez segíthet abban is, hogy a következő esztendőnk, az 5777-es is egy olyan életút részévé váljék, amely „máávír et róá hág’zérá”- elkerüli a vég rosszaságát.
Kén j’hi rácon milfánechá Ádonáj.
Legyen ez a Te akaratod, Örökkévaló.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
