Több mint 400 szendvics, 13 kg alma, banán és sok müzli-szelet gyűlt össze múlt hét vasárnap a Kóser de Finom blog Szendvics Akciója keretében. Az adományok nagy része a Budapesten áthaladó menekülteknek lett kiosztva, de bőven jutott belőle más rászoruló csoportoknak is. Először mi sem tudtuk, mire számítsunk, ki fog jelentkezni a felhívásunkra, de vasárnap reggel már látszott, hogy több száz szendvics gyűlik össze az átvételi pontokon. Segítettek barátok, olvasók, a Kibic munkatársai, különböző zsinagógák tagjai.
Mr. Weiss volt az internetes diszpécser, aki online tartotta mindenkivel a kapcsolatot, és ő egyeztetett arról, hogy hova kerüljenek a szendvicsek. Rivka anyukája volt a délutáni mozgó egység, ő gyűjtötte az adományokat. Ezúton is köszönjük nekik, és kedves barátainknak, akik spontán átvételi ponttá alakultak, és egész nap fogadták a szendvicseket.
Rivkáéknál szendvicskészítő „üzem” alakult. A nap egyik tapasztalataként elmondható, hogy jó társasági esemény és közösségi élmény a szendvicskenés barátokkal.
Este negyed hétkor bepakoltuk az adományokat két kis autóba. Annyi minden érkezett, hogy csak így fértünk el. Korábbi egyeztetéseknek megfelelően a II. János Pál pápa térre mentünk, ahol éppen meleg ételt osztottak, így itt csak gyümölcs és müzli-szeletek találtak gazdára.
Barátainktól kaptuk a fülest, hogy Kőbányán embercsempészek fogva tartanak 120 menekültet, és elzárják tőlük az információt, hogy át lehet menni a határon. Éppen az ő kimenekítésükön fáradoztak, és azt mondták, itt nagy hasznát tudják venni a szendvicseknek. Azonnal indultunk. Egy parkolóban találkoztunk az akkorra már kiszabadult menekültekkel. Egyedülálló felnőtt férfiak voltak, akik ki tudja mióta nem ettek. Kezdetben bizalmatlanul nézték az ételt, de amint szóltunk, hogy nincs benne hús, nagy örömmel enni kezdték Chájá közel 30 dekás szendvicseit. Igazán férfiaknak való adagok voltak:)
Ekkor már fél 9 volt. Maradt még közel 100 db szendvics, ami már nem kellett a menekülteknek, ezért úgy döntöttünk, a Dankó utcai melegedőbe visszük a maradék élelmiszert.
A Dankó utcában működő „Fűtött utcában” a legkiszolgáltatottabb hajléktalanok vannak, azok, akik nem jutottak el vagy nem fértek be a szállókra. Férfiak és nők, egyetlen óriási térben, privát szféra nélkül vannak itt összezsúfolva. A helyiség tényleg csak arra jó, hogy ne fagyjon meg, aki ide betéved. Negyedóránként nyitják a kapukat, ha sokan vannak, aludni is csak állva lehet.
Az éjszakai szociális munkások beengedtek minket is, és átvették a szendvicseket. A lakók sorba álltak, érdeklődtek, hogy kinek köszönhetik a nem várt vacsorát. Meglepte őket a válasz, hogy egy kóser blog olvasóinak. Örültek, hogy a menekültek mellett rájuk is gondolt valaki.
Reméljük, ez az akció másoknak is meghozza a kedvét a szociális felelősségvállalásra. Mert segíteni nem nehéz. Bárki készíthet 20-30-50 szendvicset, és elviheti oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Mosolyt csalhat gyerekek arcra játékkal, rajzzal, énekléssel, segíthet önkéntesként rászorulóknak.
Sokszor már az is számít, ha csak emberien szólunk valakihez. Ehhez nem kell menekült válság, bárki megpróbálhatja hazafelé a buszon is.
Mindenkinek köszönjük a segítséget a mostani spontán akcióban, a Kibicnek a médiatámogatást, a barátoknak, olvasóknak az együttműködést!
Tervezünk még további hasonló akciókat, mert emberként, zsidóként felelősségünk van egymásért.
“Midőn elszegényedik testvéred és lehanyatlik a keze melletted, támogasd őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy élhessen melletted.” Lev 25:35-36
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
