A pesti gettó felszabadítására emlékeztek a Dohány utcai zsinagógában.
A budapesti “nagy” gettó határait megszabó belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg, a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma Kertész) utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly körút által határolt területet december 10-én zárták le.
A gettó 4513 lakásába 40 ezer embert telepítettek a városban elszórt csillagos házakból. Ez a szám gyorsan emelkedett, a következő év elejére elérte a 70-80 ezret. Az összezsúfolt embereknek a Vöröskereszt erőfeszítései ellenére is csak napi 700-800 kalória élelem jutott (a kenyérfejadag 15 deka volt), amikor pedig december végén bezárult a szovjet ostromgyűrű, a helyzet még kritikusabbá vált. A gettóban az egészségügyi viszonyok minősíthetetlenek voltak, az emberek tömegesen haltak meg, decemberben naponta 80-120 halottat vittek ki onnan.
A gettó 1945. január 18-i felszabadulásakor csak a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak.
Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija arról beszélt: tévedés azt hinni, hogy a gettó felállításáról a “legmagasabb helyen nem tudtak, nem döntöttek és nem értettek vele egyet. A budai Várban tudták, helyeselték és engedélyezték. Ezt a történelmi felelősséget nem lehet lemosni a budai Vár egykori lakójáról” – fogalmazott a főrabbi.
Kitért arra: Magyarországon minden zsidó túlélője a vészkorszaknak a szülei, a nagyszülei vagy önmaga révén. “Nem lennénk ma itt, ha nincs a Vörös Hadsereg, ha nem győznek a szövetséges csapatok.
Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke felidézte: a pesti gettó kapuit a szovjet katonák nyitották ki, és a budapesti zsidóság örök hálával tartozik nekik ezért.
Elmondta: 1945. január 18-án az akkor kilencéves édesapja egy Wesselényi utcai ház lépcsőházában szovjet katonákkal találkozott, és jelezte nekik, hogy a szemközti ház tetején ellenséges géppuskafészek van. A szovjet katonák az ő instrukciói alapján likvidálták a géppuskást. A katonáktól cserébe két szelet rozskenyeret kapott, amire úgy emlékezett, hogy ez a kenyér volt élete legfenségesebb lakomája.
Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete arról beszélt: 75 évvel ezelőtt 70 ezer üldözött zsidó élt a budapesti gettó falai között, és több mint 20 ezer zsidó bujkált rettegve szerte a városban. Legtöbbjük számára a Vörös Hadsereg érkezése és a gettó felszabadítása a haláltól való megmenekülést jelentette.
Megemlítette, hogy a gettó területén született korábban Herzl Tivadar, a zsidó állam megálmodója, és a gettó felszabadulása után Budapestről is sokan mentek Izraelbe, hogy felépítsék a saját országukat.
Azoknak, akik úgy döntöttek, hogy Magyarországon maradnak, szembe kellett nézniük a kommunizmus borzalmaival, mégis sikerült átmenteniük zsidó identitásukat a következő generációknak, így ma újra virágzó zsidó élet van Magyarországon.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
