EszterHáz – Vaszilij Grosszman: Élet és sors

Fordította Soproni András

Európa Kiadó, 2012

Bevezető gondolatok és moderálás: Bárdos Judit

Vendég:   Schiller Erzsébet irodalomtörténész, műfordító,

Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész, műfordító,

Krausz Tamás történész

Még megjelenése előtt betiltották a Szovjetunióban az 1960-ban befejezett könyvet – és akkor azt mondták, kétszáz évig nem adható ki. A KGB »letartóztatta« a kéziratot. Habár külföldön már 1980-ban, s 1989-ben a Szovjetunióban is megjelent, hazánkba jócskán megkésve érkezett. Ám örüljünk, hogy az Élet és sors most itt van, hogy az Európa Kiadó jóvoltából 2012-BEN végre ideért.

A borítón a 20. század alapművének titulálják, második „Háború és béké”-nek, nem véletlenül. Nagy látószögű objektívvel készült panorámakép a második világháborúról, a szembenálló totalitárius rendszerek természetrajzáról – és persze ott vannak rajta az egyedi emberi sorsok miniatúrái.

Történelmi szemszögből, haditudósítói pontossággal ad éles, közeli képet a háború legfontosabb csatájáról, a sztálingrádiról, az áttörésről. Filozófiai értelemben a sztálini és hitleri diktatúrák egymásra rímelő tükörrendszerét vizsgálja, és benne az embert, a maga életével, amely egyszerre gyötrelmes, felemelő, szánni- és hiábavaló, ugyanakkor mégis győzedelmes. Elmélkedik a szabadságról, az élet értelméről, a megalkuvásokról, a kivételes helyzetek lealacsonyító és felmagasztosító erejéről. Hitről, meggyőződésről, kötődésről és árulásról, a zsidó létről. Kommunistákról és hitleristákról. S minthogy igazi nagyepikai alkotás, mindeközben kibontakozik benne egy család élete – számos mellékszállal gazdagítva, az emberi sorsok közül a halálba menőkre, szenvedőkre, túlélő vesztesekre fókuszálva.