Események betöltése

A nyitott gondolkodás a Budapest Báron belül mindenkire jellemző

  • Ez az esemény elmúlt.
  Zeneakadémia Liszt Ferenc tér 8.
Budapest, 1061
 

Először fog a Zeneakadémián fellépni a Budapest Bár a Zsidó Kulturális Napok keretében június 14-én, ahol klezmert és hagyományos kávéházi cigányzenét fog játszani. Farkas Róberttel, a Budapest Bár vezetőjével többek között zsidó és cigány zenei hagyományokról, előítéletekről és a zeneoktatás fontosságáról beszélgettünk.

Hogyan született a Budapest Bár?

A ’20-as, ’30-as években Budapesten több mint 600 kávéház működött, ahol sokszor a hétköznapokon is élő zene szólt, és ahol főként cigányzenészek játszottak. Ezt a világot szerettem volna újra feleleveníteni, azért hogy azt a zenét, amely a kultúránk része, a fiatalabb generációk is megismerhessék. Amikor a 2000-es évek elején jártam a budapesti kávéházakat, mindenütt külföldi zenét hallottam, és elgondolkodtam azon, hogy ha ilyen dalkultúránk van, akkor miért nem szólnak magyar dalok is. Ekkor jött az ötlet, hogy egy cigányzenekarral ezeket a régi dalokat leporolva, újrahangszerelve előadjuk, és ezzel új lendületet kapjanak.

Farkas Róbert

Ehhez olyan énekeseket kerestünk, akik korábban még sosem dolgoztak együtt cigányzenekarral, viszont szeretik ezeket a dalokat. Így jött a képbe Lovasi András, Kiss Tibor vagy éppen Németh Juci. Általuk egy újfajta előadásmódban hallhatja a közönség ezeket a dalokat. Amikor a Budapest Bárt létrehoztam, akkor csak egy album elkészítéséhez kértem fel az énekeseket, zenészeket, nem gondoltam, hogy ezzel az anyaggal koncertezni is tudunk. De amikor az első albumot 2007 végén bemutattuk a Katona József Színházban, akkora volt az érdeklődés, hogy az első este dupla előadást kellett tartanunk. Innentől kezdve azt hiszem, a Budapest Bár sorsa meg volt pecsételve.

Milyen műsorral készültök a Zsidó Kulturális Napokra?

Már a helyszín is nagyon izgalmas a számunkra, hiszen a Zeneakadémián még sosem léptünk fel. A programunk két részből áll majd: az első félidőben az erre az alkalomra készülő klezmer műsorunkat fogjuk játszani, a másodikban pedig hagyományos Budapest Bár koncert lesz. A műsornak ebbe a felébe is nagyrészt zsidó származású szerzők által írt dalokat, az úgynevezett pesti dalokat válogattuk be. Négy énekessel lépünk fel, Kiss Tibor, Frenk, Németh Juci és Behumi Dóri csatlakozik az első félidőben fellépő Szalóki Ági mellé. Ági a kezdetekben a Budapest Bár tagja volt, de később más irányba kalandozott az élete, de nagy örömünkre ezen a fellépésen a vendégünk lesz. Arra nagyon büszke vagyok, hogy Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora is énekelni fog, akivel a Klezmer című lemezünkön két dalt is készítettünk.

JEGYVÁSÁRLÁS ITT!

Két éve jelent meg a Klezmer című albumotok. Honnan jött az ötlet, hogy klezmert játsszatok?

Pál Kálmán, a győri Öt Templom Fesztivál igazgatója keresett meg minket azzal az öltettel, hogy a győri zsinagógában nem hagyományos Budapest Bárt, hanem klezmert kellene játszanunk. Mivel korábban sokáig voltam a Pannónia Klezmer Band vendégművésze, ezért ismertem a hangzást, a dalokat, és kíváncsi lettem, hogyan szól a Budapest Bár, amikor klezmert játszik. Így aztán rövid gondolkodás után igent mondtam erre a felkérésre. A klezmer dallamvilágában és harmonizálásban is hasonlít a cigányzenéhez, és az a fajta szabadság van benne, amit mi nagyon szeretünk a muzsikában. Nagyon jól lehet cimbalomra átültetni ezeket a dalokat, jól megszólalnak a Budapest Bár hangzásában is.

Mennyire jellemző, hogy valaki elhagy egy hagyományos cigányzenekart, és más zenét kezd el játszani?

Amíg én nem kerültem a képbe, addig inkább a tradíciók követése volt a jellemző, legalábbis ha a családomat nézem. A cigányzene azonban, legalábbis az, amit most annak gondolunk, és ami tulajdonképpen leragadt a ’70-es, ’80-as évek piros mellényes, turistáknak szóló muzsikájánál, régen teljesen másról szólt. Én inkább a ’20-as, ’30-as évekbeli cigányzenét szerettem volna feleleveníteni, mivel számomra ez volt igazán vonzó.

Budapest Bár

Te miért döntöttél így?

Öt éves koromban kaptam meg az első hegedűmet édesapámtól, úgy, hogy én azt már meg akartam kapni, és amikor elkezdtem rajta játszani, akkor már nem volt kérdés, hogy mivel foglalkozzak. Nagyon fiatalon, 14 évesen kerültem be a 100 Tagú Cigányzenekarba, ahol több mint 10 évet töltöttem el. Külföldön is rengeteget játszottunk, és egy idő után azt éreztem, hogy szeretnék más zenei kultúrákat, zenei stílusokat megismerni, és ha csak ebben a zenekarban játszom, akkor csak az egyik oldalam kíváncsiságát tudom kielégíteni. A Besh o droM zenekar volt az első kalandom, ahol a cigányzene egy teljesen más stílusát ismerhettem meg. Fontos volt, hogy olyan alternatív rock zenekarban is játszhattam, mint a Kistehén Tánczenekar, vagy autentikus cigányzenekarban, mint a Romano Drom. Később aztán nagyon kezdett hiányozni a klasszikus zene, ezért felvételiztem a Zeneakadémiára, amelynek elvégzése után azt éreztem, hogy bármilyen zenét is játszom, az én örökségem a ’20-as, ’30-as évek, varázslatos és nagyon különleges cigányzenéje.

A zsidókkal és a cigányokkal szemben is élnek negatív sztereotípiák a többségi társadalomban, és a zsidó civil szervezetek különböző módon küzdenek a zsidósággal szembeni előítéletek ellen. A cigányság hogyan próbálja ezt kezelni?

A magyarországi megítélés valóban mindkét csoportot eléggé hátrányosa érinti, nekem muzsikusként az a feladatom, hogy segítsem ezeknek a falaknak a ledöntését. A zenében nincsenek határok, hiszen bárkivel bármit el lehet játszani, és ez a nyitott gondolkodás a Budapest Báron belül mindenkire egyaránt jellemző. Ez a zenekar pont azt mutatja meg, hogyan lehet, nem csak egymás mellett élni, de akár együtt dolgozva működőképessé tenni valamit.

Farkas Róbert

A Budapest Bár sikere hozzájárulhat a cigányokkal szembeni negatív előítéletek eloszlatásához?

Az elején nem gondoltam semmi ilyesmire, de időközben rá kellett jönnöm, hogy milyen pozitív hatása van annak, hogy újra egy ilyen közegbe hallható ez a fajta cigányzene. Ami igazán kellemes és ritkán tapasztalt élmény volt a számomra, hogy cigányzenészek és nem cigány művészek hogyan tudnak ilyen jól, ilyen sok éven át, ennyire sikeresen együtt dolgozni. Ez bárki számára példaértékű lehet.

A holokauszt a zsidókat és a cigányokat is érintette, de míg a zsidó népirtás rendszeresen napirenden van, addig a roma holokausztról jóval kevesebbet hallani.

Az auschwitzi és más koncentrációs táborokba is elmentem látogatóként, és megnéztem azokat a helyeket, ahol lehetett tudni, hogy ott cigányok és zsidók is voltak. A zenészek sorsa ott is szorosan összefonódott, amikor kis zenekarokba rendezték őket, és együtt muzsikáltak. Alig lehet ott úgy végig menni, hogy embernek ne szakadjon meg a szíve, de sokkal nagyobb volt bennem a kíváncsiság, minthogy azt mondtam volna, hogy én oda nem megyek el. A múltunkat, még ha fájdalmas is, nem lehet egyszerűen kizárni az életünkből. Fontos azonban az egyensúly megtartása: ismernünk kell a múltunkat, de ha ez a mindennapokra is rátelepszik, akkor meggátol minket abban, hogy előrenézve tudjunk dolgozni.

Budapest Bár a Budapest Parkban

Zenészcsaládból származol, így számodra természetes volt a zenei pálya. Milyen lehetősége van egy olyan cigány fiatalnak, akinek van tehetsége a zenéléshez, de nincs meg a családi, anyagi háttere ahhoz, hogy zenész lehessen?

Régebben ugyan nem volt, de most már van tehetséggondozás, ilyen például a Snétberger-központ, amely országszerte felkutatja a tehetséges cigány fiatalokat, és ha valaki zenéléssel szeretne foglalkozni, akkor ebben a központban megteheti. Én is tanítottam a Lenhossék utcai általános iskolában, ahová többnyire cigánygyerekek jártak, akikkel délutánonként foglalkoztam. De Brazíliában is tanítottam favellákban élő, nagyon szegény gyerekeket, egy 40 fős gyerekkórust például a Kodály-módszerrel ismertettem meg. Akinek tehetsége van, azzal élni kell, és ha valaki hozzám fordul, akkor nagy örömmel segítek neki.

És mit tehetnek azok, akik mondjuk mélyszegénységben élnek, de nem jutnak el valamilyen tehetséggondozó programba?

A legfontosabb az a tanulás, anélkül nem lehet előbbre jutni. Ha azt akarjuk elérni, hogy olyan generációk nőjenek fel, akik nyitottak a világra, akkor az oktatást kell fejleszteni. Ha valakinek nincs munkája, megélhetési gondokkal küzd, és ez már generációs probléma, akkor nem fogja jól érezni magát. Ahhoz viszont, hogy valaki a társadalomban értékes embernek érezze magát, az kell, hogy tanult legyen, hogy képes legyen magát és a családját is eltartani, és a gyerekeit tudja majd taníttatni. Fontos lenne, hogy mindezt még gyerekkorban megkapják. A zenetanulás nagyon fontos része az oktatásnak, mert a zene sok mindenre nevel. Azt magam is tapasztaltam, amikor a Lenhossék utcában nehezen kezelhető gyerekekkel foglalkoztam, hogy a zene segített abban, hogy megtanulják, hogyan kell csoportban, másokkal együttműködve létrehozni valamit. Ez pedig azért fontos, mert bárhová is mennek, mindenütt emberekkel kell majd együtt dolgozniuk.

JEGYVÁSÁRLÁS ITT!

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»