Jelenleg a honlap 2018. december 22. napi bejegyzései között tallózunk.

  • 15:00
    Mit tehet Petronius, Szíria helytartója, ha Caligula arra kötelezi, hogy a jeruzsálemi zsinagógába a császár szobrát állíttassa be hatalmi szimbólumként? A Római Birodalom (jelképes) térhódítása súlyos vészteher az ottani zsidóságra nézve. Petronius méltó ellenfélre lel a helyi főpap, Barakiás személyében, aki vitapartnereként lehetetlen morális helyzetbe hozza a rómait: egy nemzetet megsemmisíteni egy szobor miatt? A lázadás és a lázítás nagyszerű drámája ez: képes-e Barakiás főpap szavakkal szétzúzni egy fennálló rendet, Caligula parancsát, felébredhet-e a helytartóban a kétely? Mert ha igen, nem csak e rend omlik össze, hanem egy megingathatatlannak vélt ember, Petronius is elbukik. A megoldás Caligula lefizetésében rejlik, amit Barakiás, az övéi nevében fel is vállal. Aranyat kilószámra a császárnak! A küldönc hozza is a hírt: Caligula kiegyezik. Ám az utolsó pillanatban, egy besúgó által felfejtett árulás folytán, Róma ura megváltoztatja döntését: a szobornak be kell kerülnie...
  • 19:00
    A Gólem Színház meghívására 2018. december 22-én a tel-avivi Tmuna Színház monodrámája Egy őrült naplója egyetlen egy alkalommal látható a Bálint Házban. Az elmúlt csaknem negyedszázad alatt a Tmuna Színház (תיאטרון תמונע) a legfontosabb kortárs művészeti központtá vált, amely kreatív légkört teremtve lehetőséget ad zenei, táncos, irodalmi, vizuális és drámai független alkotók számára, hogy létrehozzák és bemutassák produkcióikat. Évente 300 színházi előadást, 70 táncestet, 40 kortárs zenei koncertet, 150 szórakoztató zenei hangversenyt és 50 irodalmi estet rendeznek, a Tmuna galériájában pedig kortárs képzőművészeti kiállítás látható. Az előadás héber nyelven magyar felirattal látható. Játssza: Yosi Rahmane Szerző: Nyikolaj Gogol Dramaturg: Nitzan Cohen, Yosi Rahmane Zene: Ran Bagno Díszlettervező: Tal Ariel Arbiv Fény: Iris Moualem Rendezőasszisztens: Hen Ohayon Rendező: Nitzan Cohen Jegy: Az eladásra támogatói jegy váltható amivel a Gólem Színházat és a Bálint...
  • 19:00
    A több mint huszonötéves múltra visszatekintő Budapest Klezmer Band vezetője egy bensőséges hangulatú esten személyes történetekkel fűszerezve mutatja be pályáját és életművét a kárpátaljai gyermekkortól kezdve a budapesti éveken át a visszhangos európai és amerikai sikerekig. A szerző és muzsikustársai - Nagy Anna, Barbinek Gábor, Gazda Bence, Kohan Istvan, Máthé László és Végh Balázs - a sok humorral és életörömmel átszőtt sajátos kompozíciókban a hagyományos jiddis motivumokat elegyítik más népzenei elemekkel, és egy csepp modernitással is. Az összeállításban instrumentális és vokális szerzemények egyaránt helyet kapnak majd, s ez utóbbiakban a Budapesti Operettszínház művészei, Janza Kata, Siménfalvy Ágota, Földes Tamás, és Szabó P. Szilveszter is közreműködnek. A(z) Budapesti Operettszínház előadása
  • 19:30
    Ofra Haza a ’80-as, ’90-es évek izraeli zenei szcénájának egyik legjelentősebb és legkiemelkedőbb alakja, és azon kevés izraeli énekesek egyike, akik sikeres nemzetközi karriert futottak be. Egész pályafutását széleskörű siker jellemezte: nemcsak a nők, de a férfiak is példaképüknek tekintették az álmait kemény küzdelmek árán megvalósító lányt. A ’80-as, ’90-es években Haza Izrael egyik legfontosabb és legsikeresebb énekesnője volt: zenéjében a popos-rockos hangzás mellett jemeni és arab népzenei hatások is felfedezhetőek voltak - ez tette igazán különlegessé abban a korszakban, amikor a világzene mint műfaj még éppen csak éledezni kezdett. Haza volt az első izraeli díva, aki a keleti és nyugati kultúrák találkozását egyesítő új, izraeli közgondolkodást szimbolizálta. Ez a kulturális keveredés biztosította Haza számára a nemzetközi sikert: albumai - amelyek a mai népies világzene előfutárainak tekinthetők - megjelentek az USA-ban és Európában is. Lenyűgöző külseje, amely széleskörű...
  • 19:30
    A második világháborút követően a háborús- és népellenes bűntettekkel gyanúsítottak ügyét egy különleges intézmény, a népbíróságok vizsgálták. A népbírák a politikai pártok által delegált, jogi végzettséggel általában nem rendelkező személyek voltak. Feladatuk közé tartozott olyan élet-halál kérdésekben is döntést hozni, mint például a korszak jelentős színészének – többek között a Nemzeti Színház, a Színművészeti Akadémia és a zsidótörvényeket kiszolgáló Színészkamara vezetőjének -, Kiss Ferencnek az ügyében.Kiss Ferenc bizonyos értelemben csupán a kor elvárásainak tett eleget: nem ölt, nem kínzott meg senkit, egyszerűen “csak” kiszolgálta a rendszert, amely munkát, megbecsülést, és pozíciók garmadáját biztosította számára. Bűn, vagy túlélési taktika belesimulni az éppen aktuális rendszerbe? Meddig tart kiszolgálni az eszméket, és honnantól épülnek be azok az egyén személyiségébe? Megteheti-e, feladata-e egy korszakos színésznek, hogy politikailag állást foglaljon és elfogadja a...
« 2018. december 23. --- 2018. december 21. »