Két szék közé esnek a zsidó civilek, amikor forrásokhoz próbálnak hozzájutni

A ZSKF a hazai zsidóság jövőjéről szóló konferenciája első beszélgetésének résztvevői azt a kérdést járták körül, hogy miért is olyan nehézkes a nagy zsidó egyházakon kívüli civil szervezeteknek a működésüket biztosító forrásokhoz hozzájutniuk?

De addig mi lesz?! címmel rendezett a nyilvánosság számára nyitott kétnapos munkakonferenciát a 22 zsidó civil szervezetet tömörítő Zsidó Közösségi Fórum Szövetség (ZSKF). A június végén a Budapest Főváros Levéltárában megtartott esemény a hazai zsidóság jövőjére fókuszált, egyben valamilyen formában folytatása kívánt lenni a 2005-ös Zsidó Közösségi Fórumnak.

Egy levéltár épületében (szándékosan esett a választás egy semleges helyszínre) megrendezésre kerülő zsidó konferenciának megnyitására talán nincs is alkalmasabb személy, mint a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója. Toronyi Zsuzsanna egy érdekes kapcsolódási pontra hívta fel a résztvevők figyelmét, amikor megemlékezett az esemény héber dátumáról, sziván hó 20-ról (káf sziván), amely az igazgató elmondása szerint egy emlékekben nagyon súlyosan terhelt dátum.

Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója (Fotó: Domokos Benedek / ZSKF)

Ehhez a naphoz középkori vérvád, kozák-támadás, pogrom és a magyar zsidóság deportálása is köthető. Gyásznappá nyilvánítása kapcsán a háború után vita tört ki a magyarországi ortodoxok és a neológok között. Mégis – mint arra Toronyi Zsuzsanna rávilágított –, ez a zsidó vitakultúra, amelyet már a babilóniai bölcseink esetében is láthattunk, fontos örökségünk, amelyet nemzedékről nemzedékre ápolnunk kell.

Amit ma látunk, hogy a sok kis közösség és szervezet egymással veszekszik, és próbálja a maga igazát érvényesíteni, az így volt 1824-ben, 1924-ben, és így lesz ez most is

– mutatott rá arra, hogy mi várható a közelgő két napon a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója.

Ha parázs vitát nem is, mindenképpen tanulságos eszmecserét hallhatott a Fővárosi Levéltár nagytermét lassan megtöltő közönség az első beszélgetés során, amely részvevői (Paszternák Tamás, Ligeti András és Tordai Bence) Ónody-Molnár Dóra újságíró moderálásával azt a kérdést járták körül, hogy miért is olyan nehézkes a nagy zsidó egyházakon kívüli civil szervezeteknek a működésüket biztosító forrásokhoz hozzájutniuk?

Fotó: Domokos Benedek / ZSKF

Paszternák Tamás, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) pénzügyi és számviteli főosztályának vezetője elmondta, hogy mint egyház folyamatosan nyújtanak szociális és oktatási támogatásokat, és bár korábban működött, ma már nincs nyilvános pályázati rendszer a Szövetségnél. Ez 2018-ban került utoljára kiírásra, és azért szűnt meg, mert nem találták célravezetőnek, hogy a belső szervezeti egységek a Mazsihiszen kívüli szervezetekkel versenyeznek a forrásokért. Vannak azért szervezetek, amelyek folyamatosan rajta vannak a Szövetség támogatási listáján, és vannak olyanok, amelyeket például helyiségekkel segítenek.

Külföldi példákat hozott Ligeti András, a Zsidó Világkongresszus (WJC) közösségi kapcsolatok igazgatója, közép-európai képviselője és a budapesti irodájának vezetője. E példák szerint más európai országokban a zsidó egyházaknak vannak ugyan állami forrásaik, de leginkább az egy százalékos adófelajánlásokból, valamint a befizetett tagdíjakból tartják fenn magukat. Magyarországon viszont nincs hagyománya annak, hogy a közösség tartsa el a saját hitközségét. „Miért fizessen valaki egy közösségnek pénzt, ha azt úgy is megkapja valamilyen nagyobb szervezettől, mint a JDC és a WJC, vagy az államtól?” – idézte a helyi gondolkodást Ligeti András. Míg más országokban a helyi zsidó civil szervezetek a helyi egyházaktól kapják a forrásaik nagy részét.

Paszternák Tamás, a Mazsihisz és a BZSH pénzügyi és számviteli főosztályának vezetője (Fotó: Domokos Benedek / ZSKF)

Tordai Bence, a JDC Mozaik Zsidó Közösségi Hub ügyvezetője arról beszélt, hogy a JDC az utóbbi években hátrébb lépett a közvetlen szolgáltatások nyújtásától, és a Mozaik Hub létrehozásával a helyi kisebb civil szervezetek és kezdeményezések segítésére, szakmai fejlesztésére tette át a hangsúlyt. Projektpályázati rendszerén keresztül ugyanakkor pénzügyi támogatást is biztosít számukra. Figyelmet fordítva a szervezetek forrásteremtő képességének javítására. Az elképzelés szerint a szervezetek együtt dolgozva, közösséget alkotva, forrásokat is megosztva tudnak majd tevékenységükkel jobb hatást elérni.

Felmerülhet-e bizalomhiány az egyházak részéről a civil szervezetek felé? – tette fel a kérdést Ónody-Molnár Dóra annak kapcsán, hogy a Mazsihisz beszüntette a nyílt pályáztatási rendszerét.

Paszternák Tamás szerint ez nincs így. A civilek támogatása a Mazsihisz részéről nem szűnt meg, csak a formája alakult át. A támogatások mértéke pedig inkább növekedett a pályáztatási rendszer megszüntetése óta. Úgy látja, hogy a szerveztek a korábbi rendszerben sokszor olyan projektekkel pályáztak, amelyeket nem szerettek volna megvalósítani. Azóta sokkal több szervezet kap sokkal több támogatást, aminek a módja jelenleg az, hogy egyéni kérelmekkel lehet az ügyvezető igazgatóhoz vagy a Szövetség elnökéhez fordulni. A Mazsihisz költségvetésében el van különítve egy bizonyos összeg a külső szervezetek támogatására, hangsúlyozta a pénzügyi és számviteli főosztály vezetője.

Tordai Bence, a JDC Mozaik Zsidó Közösségi Hub ügyvezetője (Fotó: Domokos Benedek / ZSKF)

Tordai Bence szerint azonban a magyarországi zsidó civil szervezetek két szék közé esnek, mivel egyrészt idehaza nincs olyan gazdasági helyzet, mint mondjuk az Egyesült Államokban, ahol egy hatalmas filantróp potenciál képes fenntartani a szervezeteket. Másrészt pedig ezek a szervezetek kimaradnak azokból a forrásokból, amelyeket az állam biztosít az egyházak számára. A civil szervezetek ennek ellenére képesek a fejlődésre, olyan válsághelyzetben is tovább tudtak működni, mint amilyen a Covid-járvány volt, miközben Magyarországon nem létezik filantróp kultúra, és rendre kimaradtnak az állami és egyházi forrásokból.

„Ez tulajdonképpen egy bűvészmutatvány a részükről”

– jelentette ki a Mozaik Hub ügyvezetője, aki a bizalomhiányra hozva példát elmesélte, hogy amikor közel tíz éve létrehozták a Mozaik Hubot, a Mazsihiszt keresték meg először, hogy biztosítson helyszínt a projekt számára. Akkor elutasítást kaptak, és úgy érezték, hogy a Mazsihisz és a zsidó civil szektor egy párhuzamos valóságban élnek.

Miután ezt észlelték megpróbálták közelíteni ezt a két világot, és ennek a törekvésnek a sikerességét jelzi, hogy négy évvel később Heisler András, akkori Mazsihisz-elnök és az akkori vezetés fordult hozzájuk, hogy a helyet kínáljanak a Mozaik Hubnak a felújított Rumbach zsinagógában. Tordai Bence szerint ez volt az első alkalom, hogy felismerték a Mazsihisznél, hogy a saját ernyőjükön kívül is működnek hasznos munkát végző zsidó közösségi szervezetek. Ehhez kapcsolódva Ligeti András megjegyezte, elsősorban a Mazsihisz döntése, hogyan akar a szervezetén kívüli zsidó közösséghez viszonyulni.

Fotó: Domokos Benedek / ZSKF

A közönség soraiban helyet foglaló Árvai Péter, a Szim Salom vezetőségi tagja arra az alapvető problémára hívta fel a konferencia résztvevőinek figyelmét, hogy

a civilek egy tökéletesen egyenlőtlen helyzetben vannak.

A civil szervezeteknek ugyan vannak elképzeléseik, de nincsenek erőforrásaik, ami következtében nem tudják a programjukat megvalósítani, ezáltal nem válnak láthatóvá, ami miatt nem tudnak forrást szerezni. A Mazsihisz megörökölte a zsidóság forrásait, a teljes intézményhálózatot a magáéként kezeli, annak ellenére, hogy a magyarországi zsidóság zömében nem vallásos. A külföldi források esetében pedig az a probléma merül fel, hogy az olyan nagy szervezetek, mint a JDC összegyűjtik a magánadományozóktól a civileknek szánt forrásokat, amivel ellehetetlenül a kis magyar civilek számára a külföldi adománygyűjtés lehetősége.

Ligeti András úgy látja, a legfőbb kérdés, hogy mi a Mazsihisz hozzáállása a zsidó közösség azon része felé, amely nem látogatja a zsinagógáit. A JDC pedig egy jól működő csatorna is lehet az adományozók és az adományt kérők között. Példának említette a brüsszeli Európai Zsidó Diákok Szövetségét, amelynek korábban vezetője volt, és amely pont a JDC segítségével tudott komoly fejlődést elérni.

Ligeti András, a Zsidó Világkongresszus közösségi kapcsolatok igazgatója, közép-európai képviselője és a budapesti irodájának vezetője (Fotó: Domokos Benedek / ZSKF)

Tordai Bence részben egyetértett Árvai Péterrel abban, hogy az amerikai filantróp világ eléggé telített, és az adományokért folyó versengésben az olyan régi nagy szerveztek, mint a JDC vagy a Szohnut előnyben vannak. Ugyanakkor fontos, hogy amennyiben egy szervezet támogatást szeretne kérni, akkor ne magának a szervezetnek kérje, hanem egy adott ügynek, és így kösse össze a szervezetet ezzel az üggyel. Ligeti András szerint

az adományozás a partnerségről szól, valaki forrást ad, valaki pedig tudást, hogy együtt elérjék el a közös célt.

De addig mi lesz? – hangzott el a konferencia címét adó kérdés a közönség soraiból.

Ligeti András szerint három dologra van szükség ahhoz, hogy a szervezetek megtalálják a megfelelő támogatókat:

  • szervezeti és közösségű szintű stratégia,
  • minőségi szolgáltatás,
  • átláthatóság, ami elengedhetetlen a bizalomépítéshez.
Fotó: Domokos Benedek / ZSKF

Tordai Bence ezt azzal egészítette ki, hogy fontos, miként tudunk kapcsolatot létesíteni a közösségünk tagjaival. Senki nem fog ugyanis besétálni egyetlen civil szervezethez sem, hogy magától milliós adományokat ajánljon fel. Ez egy fokozatos folyamat, hogy tagokat vagy a szolgáltatást igénylőket bevonjuk a munkába, és kérjünk tőlük anyagi hozzájárulást az ügyünkhöz, vagy részvételi díjat. Ez utóbbival kapcsolatban a Mozaik Hub vezetője szerinte

ki kellene lépniük a szervezeteknek abból a paradigmából, hogy mindent ingyen biztosítanak.

Jelenleg azonban nem látszik egy stabil adományozó réteg Magyarországon. A zsidó civil szervezetek között alig látható olyan, amelynek több adományozója lenne. A mikroadományozás, amelyet viszont egyre több szervezet is csinál, sikertörténet az utóbbi tíz évben. Ez a kapcsolódási forma egy jó alap lehet arra, hogy a szervezetek megtartsák ezeket az embereket, és esetleg a jövőben már közép méretű adományozó lehet belőlük. Minél nagyobb egy adomány, annál személyesebbé válik a kapcsolat a szervezet és az adományozó között.

A ZSKF konferenciáját összefoglaló sorozatunk következő részében az önkormányzatok és a részben állami forrásokat közvetítő Mazsök támogatási formáiról lesz szó.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp