A múltról és a jelenről is lehet szólni a klasszikus pesti kabarén keresztül

Június elején ismét látható lesz a Csányi5-ben Fesztbaum Béla zenés színházi estje a Pesti Polgár, amely a klasszikus pesti kabaré előtt tiszteleg. A Jászai Mari-díjas színművésszel a magyar kabaré hőskoráról, a zsidó szellemiség hatásáról és arról is beszélgettünk, miért ajánlotta az előadást Benedek Miklós emlékének.

Milyen időszakot mutat be a Pesti Polgár?

A kabaré műfaja Párizsból érkezett el Magyarországra az 1900-as évek elején. Fontos fordulópontot jelentett, amikor 1907-ben Nagy Endre elkezdte saját kabaréját. Az újságírás felől érkezett ebbe a műfajba, mint a későbbiek során oly sokan. Nagy Endre a hazai kabaré szülőatyjaként megteremtett egy olyan figurát, amely egy jellegzetesen magyar jelenség a műfajban, ez pedig a konferanszié, aki átköti a jeleneteket és kommentálja a világ jelenségeit.

Pesti Polgár

Az emberek annak idején várták a konferansziét, a szeretett előadókat. Nem csak a dalokat várták nagyon, de arra is kíváncsiak voltak, hogy mit fog mondani Nagy Endre. Abban a korszakban vagyunk, ahol még nincs rádió, tévé, pláne internet. Ebből a szempontból a kabarék pici színpadain, a kávéházakban egy olyan társadalmi közeg jött létre, ahol ki lehet beszélni az aktuális történéseket. Gábor Andor ezt úgy fogalmazta meg, hogy a kabaré tulajdonképpen „újságírás a színpadon”.

A Csányi 5-ben látható este a konferansziék köré tömörül egy laza időrendben, hiszen az 1900-as évek legelejétől egészen az 1960-as évek elejéig, Kellér Dezső korszakát is érintve szerveződik. Azt mutatja be, hogy ezek a híres konferansziék és a pesti kabaréknak író szerzők hogyan kommentálták a körülöttük lévő világot, és hogyan segítettek a mindenkori pesti polgárnak az eseményeket kinevetni, megérteni vagy éppen túlélni ezt az egész meglehetősen mozgalmas korszakot. Az est zenei világa szintén igen gazdag anyagból merít; éppúgy megidézi a Szirmai Albert-Gábor Andor féle szellemes kupléirodalmat, a Zerkovitz féle pesti dalt, mint akár a Kazal László számára íródott előadói bravúrokat.

Behozta a konferanszié figuráját, de miben volt még különleges a magyar kabaré?

A kabaré műfaja nagyjából egy időben jelenik meg szerte Európában. Az eredeti párizsi változata kicsit frivolabb, pikánsabb volt, inkább a magánélet bugyraiban vájkált, míg a német vagy bécsi típusú egy kicsit bumfordibb, alantasabb humorú volt. A magyar kabaré viszont költői volt, fontos jellemvonása, hogy bevitte az irodalmat a pici színpadokra. A politikai és közéleti megszólalások mellett éppúgy megtalálható volt a magánéleti rész vagy a gazdasági kérdések taglalása is. Minden esetben finom költői körítéssel. Mindennek a furcsa elegye adta meg a speciális magyar és egyben pesti ízét ennek a műfajnak.

Fesztbaum Béla (Fotó: Gál Bereniké)

Nagy Endrén kívül kik voltak a pesti kabaré kiemelt alakjai?

Említhetjük Békeffi Lászlót, aki egy másik korszakban, a ’30-as, ’40-es években politikailag egy igazán kemény hangot is képes volt megütni. Be is tiltották, bezárták a kabaréját és őt magát is emiatt leparancsolták a színpadról. Ahogy nőttek a társadalmi feszültségek, úgy emelkedtek a tétek a kabaréban is, amit a hatóságok nem mindig néztek jó szemmel.

A századforduló és a ’30-as évek hagyományait Kellér Dezső vitte tovább a felszabadulás után, egyszerre megtartva a kabaré bátorságát, de mégiscsak idomulva már egy olyan rendszerhez, ahol nem lehet akármit mondani. Ilyen szempontból a mindenkori kabaré egy kicsit tanította a sorok között is olvasni a közönséget arra, hogyan lehet egy egyszerű vicc, egy egyszerű történet mögött valamilyen mélyebb tartalmat felfedezni.

Egy idő után aztán megszűnik a folytonosság, ezért is fókuszálok a műsorban erre a korszakra, a kabaré aranykorára, mert még érzékelni lehet, hogy ki mit vesz át a másiktól.

Kellér Dezső író, humorista, a Magyar Rádió stúdiója,1962 (Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán)

Az előadásban megidézett szerzők jó része zsidó volt. Volt ennek valamilyen érzékelhető hatása a magyar kabaré világára?

Nagy volt benne az önirónia, a zsidó humorra jellemző, karcos és nagyon szellemes, önironikus vonulat. A legnehezebb, a legtragikusabb történelmi pillanatokban is valahogy mindig jön egy vicc, egy túlélést segítő motívum, amely úgy gondolom ebből a szellemiségből származik.

Jó példa erre az a kis történet, amely az előadáson is hallható. A vészkorszak idején egy Pozsonyi úti védett házban a nyilasok az udvarra terelik a feltett kezű lakókat, és egy fiatal nyilas rákiabál a legendás kabarészínészre, Salamon Bélára:

„Mondja Salamon, hány éves maga?”

„Jövő hónapban leszek hatvan” – mondja, majd somolyogva visszakérdez:

„Tessék mondani, nyilas úr, leszek hatvan?”

Kitör a röhögés, a nyilasok is nevetnek, és bár nem tudni pontosan, mi történt ezután, de ez a fajta szemlélet, ez a fajta attitűd, az egész előadáson, és a kabaré történetén is végigvonul.

Lehet párhuzamot vonni a kabaré és a ma oly népszerű stand-up comedy között?

A stand-up a kabaré műfajának egy későbbi, egyenes ági leszármazottja. Valójában angolszász gyökerei vannak, de mégis valahol kereszteződve a magyar kabaré hagyományaival, megtalálható benne az a figura, aki kiáll a függöny elé, és iróniával, öniróniával reflektál a történésekre.

Az előadást a nemrég elhunyt Benedek Miklós emlékének ajánlja.

Egészen pontosan 45 évvel ezelőtt, 1979-ben ő volt a szellemi szülőatyja a Budapest Orfeum című előadásnak, amelyben Császár Angela és Szacsvay László voltak a közreműködő partnerei. Egy legendás színházi előadás volt, amelyben Benedek Miklós a kabaré fentebb tárgyalt eszközeivel idézte meg az egykori polgári világot. A ’70-es évek végén, a ’80-as évek elején ez a fajta sorok között olvasás, az a stílusérzékenység, amellyel mindez a három fiatal színész révén felkerült a színpadra, revelációként hatott, egy egész generáció gondolkodását, színházi alapélményét határozta meg.

Miklóssal sokat beszélgettünk erről a korszakról. Az a szerencsém adatott meg, hogy színészként 14 éven át együtt játszhattam vele a Vígszínházban A játék kastélyban című előadásban. Az előadás végén sokszor leültünk a színház társalgójában, és sok egyéb mellett a kabaréról is beszélgettünk, arról a korszakról, amelyet Miklós annyira szeretett, és ezzel a szeretetével engem is megfertőzött.

Vitray Tamás főszerkesztő, riporter, Császár Angela, Benedek Miklós, Szacsvay László színművészek, Orosz István a Budapest Orfeum című előadás zongorakisérője, az MTV stúdiója, 1980 (Fotó: Fortepan / Kanyó Béla)

A Budapest Orfeumot másolni, utánozni nem kell, nem is szabad, de az előadás szellemiségét továbbvinni, a dalokat életben tartani és melléjük új „régieket” felfedezni, a klasszikus kabarén keresztül a múltról és a jelenről is szólni igenis lehet. Nekem ez egy komoly személyes ambícióm.

A Pesti Polgárnak ez a második estéje lesz a Csányi5-ben. Milyen visszhangja volt az első előadásnak?

Az első előadás azt bizonyította, hogy a közönség, kifejezetten ott, a 7. kerületben, nagyon értette, és nagyon ismerte ezt a világot, szívesen feledkezett bele újra ebbe a korszakba. Egyszerre megmosolyogva és egyszerre meg is könnyezve azt. Hogy mennyit változott vagy mennyit nem változott a világ az azóta elmúlt évtizedek alatt, azt a remélhetőleg az egyszerre tartalmas és szórakoztató estének a végén, ezen elmerengve, mindenki döntse el saját maga.

Pesti Polgár

Időpont: 2024. június 4. 18:00 óra

Helyszín: Csányi5 – Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár (7. ker. Csányi u. 5.)

Előadja: Fesztbaum Béla Jászai Mari-díjas színművész, Vígszínház. Zenei munkatárs és zongorán közreműködik: Termes Rita

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp