Női lélek, népi formák – Szecesszió, art deco és népművészet női alkotók nézőpontján keresztül

A Hagyományok Házában megrendezett kiállítás izgalmas zsidó vonatkozásait mutatjuk be.

A Hagyományok Házában megrendezett Szecesszió, Art Deco, Népművészet – Női lélek, népi formák című kiállítás a népművészet és a huszadik század elejének két nagy stílusirányzata, a szecesszió és az art deco találkozását vizsgálja női alkotók sajátos perspektívájából.

Fotó: Rubin Eszter

A kiállítás olyan női művészek nézőpontján keresztül mutatja be a korszakot, mint Lesznai Anna, a Zsolnay nővérek, Mallász Gitta, Undi Mariska, Lukáts Kató vagy Zsindelyné Tüdős Klára, akik mindannyian úttörők voltak a maguk idejében. Munkásságuk közös pontja, hogy tudatosan fordultak a népművészet kutatása, feldolgozása és megújítása felé. Látásmódjukat, szakmai tevékenységüket izgalmas és reprezentatív tárgyak segítségével eleveníti meg a múzeum, a történetmesélés eszközeivel kibontva életük és a népművészet kapcsolatát.

A kiállítás ötletadója és fő kurátora Dr. Czingel Szilvia kulturális antropológus. A kiállításnak több zsidó vonatkozása is van a kiállított művészeken keresztül.

Lesznai Anna, Moscovitz Amália néven született Körtvélyesen 1885-ben, és 1966-ban hunyt el New Yorkban. Édesapja Moscovitz Geyza zsidó földbirtokos volt, édesanyja Deutsch Hermina. Anna későbbi vezetéknevét egy, a körtvélyesi családi birtokhoz közel eső falu neve után vette fel. Gyermekkora élményvilága egész életében elkísérte, apja birtokán a Mezőkövesdről érkezett idénymunkás parasztasszonyoktól tanulta meg a népi hímzést, a színek jelentőségét.

Rajztehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, később iparművészeti tanulmányokat folytatott Budapesten Bihari Sándor, majd 1907-től Párizsban Lucien Simon tanítványaként, de látogatta a berlini és a bécsi Kunstgewerbeschulét is. Egy Lukács Györgyhöz írott leveléből az derül ki, hogy már az 1910-es években sok mintát rajzolt és hímzést készített.

Fotó: Rubin Eszter

Szintén ebből az időszakból származnak az itt bemutatott mintatervek is, melyek a mezőkövesdi matyó mintakultúrán alapulnak, de Lesznai saját művészi elképzelései szerint tovább formálta őket, illetve finomította a paraszti színvilágot. Ebben az időszakban élénk viták folytak az eltűnőben lévő népművészet és a piacra termelő háziipar viszonyáról, Lesznai Anna maga is foglalkozott e kérdéskörrel 1913-ban megjelent, Háziipar és népművészet című tanulmányában.

Lesznai Anna főleg a népművészet formavilágát idéző, előre rajzolt és színezett hímzésterveivel szerepel a kiállításon, Mallász Gitta pedig inkább újszerű, modernista filmplakátjaival.

Mallász Margit Eugénia Ljubljanában született 1907-ben, és Franciaországban hunyt el 1992-ben. Mallász Gitta magyar édesapja ezredesként szolgált az osztrák-magyar hadseregben, édesanyja osztrák volt. Apját Trianon után Budapestre vezényelték, Gitta ekkor tanult meg magyarul. Tizenhat éves korában felvételizett az Iparművészeti Főiskolára, itt barátkozott össze későbbi alkotótársával, Dallos Hannával.

Fotó: Rubin Eszter

A húszas évek végén kezdődött Mallász úszókarrierje, hátúszásban magyar bajnok és válogatott kerettag lett. Az úszás helyett azonban a grafikát választotta hivatásául, a harmincas évek elejétől kiemelkedő idegenforgalmi plakátokat készített, eleinte egyedül, majd Dallos Hannával közösen. Dallos és férje, az asztalos és bútortervező Kreutzer József grafikai műhelyt alapított, fő profiljuk reklámok, turisztikai üdvözlőlapok és plakátok készítése, könyv illusztrációk és szövetminták tervezése volt.

A munkálatokba 1934-ben Mallász is bekapcsolódott. Mallász és Dallos is szerette és gyűjtötte a magyar népművészet alkotásait, ezek motívumait értelmezték újra modernista és art deco stílusban készült grafikai terveiken. A Hagyományok Háza kiállításán több ilyen plakátjuk látható.

Fotó: Rubin Eszter

Színvonalas műveik külföldön is sikert arattak, amint azt a hazai és nemzetközi szakmai sajtóban megjelent méltató cikkek is bizonyítják. A műhely azonban a nácizmus előretörése miatt csak 1942-ig folytathatta tevékenységét.

1944 nyarán Mallász elvállalta a volt Szent Katalin leánynevelő intézet vezetését egy katolikus pap, Klinda atya közreműködésével. Az iskolát zsidó asszonyok megmentése érdekében katonai ruhákat varró üzemnek álcázták. Így egy darabig még meg tudta védeni zsidó származású barátait is, de 1944 decemberében nácik és nyilasok támadták meg az iskolát. Mallász szándékosan lassú tolmácsolása alatt közel 140 nő és gyerek menekült el, de az idősek és Gitta barátai, Hanna és Strausz Lili ott maradtak, így ők nem menekültek meg a deportálástól. Hősies embermentő cselekedeteiért Mallász Gitta 2011 júniusában megkapta a Világ Igaza kitüntetést.

Fotó: Rubin Eszter

A kiállítás június 22-ig látogatható a Hagyományok Házában az I. kerületi Corvin téren.

Mallász Gitta, Dallos Hanna és Strausz Lili 1944-es történetéről ebben a cikkünkben lehet olvasni részletesen:

Megmenekülhettek volna, de nem akarták cserbenhagyni barátnőjüket

Botlatóköveket avattak Dallos Hanna és Strausz Lili emlékére a Lauder Iskolában, ahol fontosnak tartják, hogy a diákokkal közösen dolgozzák fel a múlt eseményeit.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp