Az olvasó szeme előtt elevenedik meg az askenáz ortodoxia régi világa

Az Egy fény a szorongatásban című kötet egy olyan világot tár elénk, amely mára már teljesen eltűnt. A könyvet csütörtök este Villányi Benjámin szerkesztő Zima András történésszel, a Holokauszt Emlékközpont igazgatójával beszélgetve mutatta be a Csányi5-ben.

„Képzeljék el ezt a könyvet úgy, hogy az önök nappalijában leül egy idős bácsi, és elkezd mesélni”

– mondta Villányi Benjámin, az Egy fény a szorongatásban című kötet szerkesztője a Csányi5 közönségének arról, miként érdemes a Szikszóról származó Fleischmann Izrael visszaemlékezéseibe belekezdeni.

Az Egy fény a szorongatásban a holokauszt-túlélő szerző először bemutatja azt a vidéki ortodox zsidó világot, amely egészen a második világháborúig létezett. Megismerhetjük, hogyan éltek, és miként befolyásolta őket Trianon, milyen nehézségeket okozott például egy határon kívülre került híres rabbi meglátogatása. A könyv második felében pedig arról szól, hogy Fleischmann mit élt át a munkaszolgálat ideje alatt.

Villányi Benjámin és Zima András a Csányi5-ben (Fotó: Kibic)

Ami érdekes, mutatott rá Villányi, hogy mennyire gyorsan fordul át a történet az idilli világból a munkaszolgálat poklába. Dramaturgiailag nagy erőssége a könyvnek, amikor a gyanútlan embereket hirtelen elviszik, hiszen a vidéken élő ortodox zsidók nem igazán voltak tisztában azzal, hogy mi történik Magyarországon. A könyvben az is felmerül, hogy az információ hiányának is szerepe volt abban, hogy a vidéki zsidóság nem tudott időben lépni, és elmenekülni.

Bár a visszaemlékezés jelentős része a holokauszt időszakából való, Zima András szerint ez mégsem egy holokauszt-könyv. Az olvasó szeme előtt megelevenedik az askenáz ortodoxia régi világa, egy olyan világ, amely ma már nem igazán létezik.

Magyarországon volt ugyanis egy askenáz ortodox zsidóság, akikkel együtt éltek a különféle haszid csoportok, és bár a két világ gyakran találkozott Kelet-Magyarországon, a szerző mégis hű maradt a saját hagyományaihoz, amellett, hogy nagyra értékelte a haszidizmus pozitív zsidóság-megélését és szellemi értékét. Villányi Benjámin szerint erre utal a könyv borítója is, amely Für Emil munkáját dicséri. A különbségek ellenére Fleischmann lányai később, miután kivándorolt Izraelbe, már haszidokkal házasodtak össze.

Ahhoz, hogy megértsük az askenáz ortodoxok és a haszidok közötti különbséget egészen 1726-ig érdemes visszamennünk.Ekkor történt, hogy a Habsburg Birodalomhoz tartozó Cseh- és Morvaországban bevezették azt a törvényt, amely meghatározta, hogy egy településeken hány zsidó család élhet. Az így kiszorult zsidók közül sokan Magyarországra érkeztek, őket hívják oberlander (felvidéki) zsidóknak, magyarázta Villányi.A másik fontos esemény Lengyelország első, 1772-es felosztása volt, ekkor lett Galícia Habsburg Birodalom része, és az onnan érkező zsidók adták a magyarországi zsidóság haszid részét.

Itt Zima András megjegyezte, hogy a Cseh- és Morvaországi zsidók nem csupán a törvény miatt érkeztek Magyarországra, de azért is, mert az itteni nemesek behívták őket, mivel termékeladási problémáik adódtak. A zsidók kereskedők érkezését azért is támogatták jobban, mondjuk a görögkeleti keresztény kereskedőkkel szemben, mivel az utóbbiak inkább kelet felé, a Birodalom határain kívülre kereskedtek, a zsidóknak viszont a Birodalom különböző tartományaiban voltak a kapcsolati hálóik. Ezt a belső kereskedelmet pedig jobban meg lehetett adóztatni.

Villányi Benjámin elmondta, a 18. században Magyarországra érkezett két zsidó csoport közötti különbség elsősorban az, hogy a szokásokban, imádkozásban, a vallásjog kérdéseiben az askenáz ortodoxia közelebb áll a középkori német zsidóság hagyományihoz. A kabbalisták és az őket követő haszidok újításait nem fogadták el. Egyik ilyen példa, hogy a haszidok lecserélték az askenáz liturgiát szefárdra. De a különbségek az öltözködésben is fellelhetők: míg a német zsidók többnyire kabátot és kalapot hordtak, addig a haszidok megőrizték a 17-18. századi lengyel-orosz viseletet, és inkább strjámliban és hosszú kaftántban jártak. Szintén eltérés, hogy az askenáz ortodoxok a némethez sokkal közelebb álló jiddis deutsch nyelvjárást beszélték, a haszidok pedig a szláv elemeket magában foglaló, Galíciából hozott jiddis nyelvjárást.

Fotó: Kibic

A könyv szerkesztője szerint ennek a korszaknak azért is van jelentősége a történet szempontjából, mert 1797-ben Frankfurtból Magyarországra érkezett Mose Schreiber rabbi, ismertebb nevén a Chaszam Szofer, aki először Nagymartonba került, majd 1806-ban Pozsonyban hozta létre híres jesiváját. A pozsonyi jesiva hatalmas szellemi befolyását bizonyítja, hogy ezután innen került ki „minden valamire való” ortodox rabbi.

Az askenáz ortodoxia mellett ebben az időben jöttek létre a magyarországi haszid csoportok, például Nagykállón, Munkácson, Szatmárban vagy Pápán. A két társaság egymással kölcsönhatásban élt Magyarországon egészen a második világháborúig. Trianon előtt pedig az ortodoxok és a haszidok alkották a zsidó lakosság többségét Magyarországon.

Villányi Benjámin arról is mesélt, miként került hozzá Fleischmann 1970-es években írt visszaemlékezéseit tartalmazó kézirat. Amikor 2018-ban Izraelbe költözött, nagyon szeretett volna valakivel Talmudot tanulni. Mivel azonban a héber nyelvtudása nem volt még a legjobb, ezért elkezdett Bné Brakban magyarul beszélő emberek után kutatni. Így jutott el egy ottani jesivába, és azon keresztül ismerkedett meg a szerző özvegyével, aki átadta neki az írógéppel írt könyv egy példányát, hogy nézze meg, mit lehet vele kezdeni.

Nagyon megragadta a könyvben az, hogy egy magyar nyelven íródott, szépen megírt történetről van szó, és hogy a szerző mennyire jól tudja elmondani a gondolatait. Ami viszont Villányi szerint igazán érdekessé teszi az írást, hogy más holokauszt-visszaemlékezéssel, például az Anne Frank naplójával vagy a Sorstalansággal ellentétben, ezt egy ortodox zsidó írta.

A könyv szerkesztője azokra a nagyon komoly kérdésekre is rámutatott a kötet kapcsán, hogyha van egy ortodox ember, aki meg van győződve arról, hogy az Isten jót akar, és minden, amit tesz, az jó, akkor hogy fordulhat elő, hogy a szerző szülei és rokonai méltatlan körülmények között halnak meg? Hogyan veszik a semmibe másodpercek alatt az a közösség és kultúra, amit az ortodox zsidók felépítettek Szikszón?

Villányi Benjámin (Fotó: Kibic)

Fleischmann könyvében megtalálhatjuk viszont, hogy milyen választ adott arra a kérdésre, hogy mit tudnak csinálni a zsidók a holokauszt tragédiája után? A szerző erre az elpusztult világ egyes darabjainak átmentésével válaszolt azzal, hogy kivándorolt Izraelbe, és ott élt tovább vallásos módon.

A könyv szerkesztésekor Villányi ügyelt arra, hogy megmaradjon az eredeti nyelvezet, hogy azok a jiddis szavak legyenek benne, amelyeket a szerző használt. Mindehhez külön magyarázatok segítik az olvasót, legyen az a könyvben szereplő héber vagy jiddis kifejezések jelentése, vagy a kötetben megemlített haszid rebbék kilétének leírása.

Villányi Benjámin kiemelte, hogy azért is érdemes Fleischmann Izrael visszaemlékezéseit elolvasni, mert minél több ilyen történetet ismerünk meg, annál inkább képet tudunk alkotni arról, hogy mi történt, és ez hogyan hatott az emberekre, illetve az utánuk következő nemzedékekre.

A beszélgetés itt visszanézhető a Heti TV jóvoltából:

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp