Nem a településeket elfoglalni jöttek, hanem hogy lemészárolják a lakóikat

Egy izraeli katonatiszt, aki részt vett a Gáza határán lévő kibucokat megszálló terroristák likvidálásában, arról mesélt, milyen borzalmakat látott, valamint arról, miért nem tudott a hadsereg a megfelelő módon reagálni a támadásra.

Barak Hiram dandártábornok, a 99-es gyalogsági hadosztály parancsnoka már sok csatát megélt, harcolt a a második libanoni háborúban és több hadműveletben vett részt a Gázai övezetben. Amiket azonban a szombati terrortámadást követő harcok első napján tapasztalt, minden eddigit felülmúltak.

„Megkötözött civileket és gyerekeket lőttek agyon. Nem azért jöttek, hogy elfoglalják a településeket, hanem hogy lemészárolják a lakóikat”

– mondta Hiram a Ynet-nek. A tapasztalt katona, akit otthonról riasztottak a támadást követően, néhány óra leforgása alatt a helyszínre érkezett, megszervezte az éppen bevethető katonákból és rendőrökből álló csapatokat, majd az egyik kibuc felszabadítására indult.

Már a háború első órájában érezte, hogy valami nincs rendben. Amikor a Gáza körül lévő kibucokhoz érkezett azonnal megértette, mi történt, és miért szenvedett el a régióért felelős egység komoly veszteségeket. A gázai határ körüli katonai védelem úgy lett felosztva, hogy 5-10 főből álló, kisebb sejtek beszivárgására tudjon reagálni, nem pedig több száz terrorista betörésére. Hiram elmondása szerint a területet védő Goláni gyalogsági dandár egyik zászlóalja szinte teljes egészében megsemmisült a támadás első két órájában.

A dandártábornok, aki kiemelte a helyi készenléti csapatok hősies küzdelmét a településeken, egy nagyobb egységgel Reim kibucba vette az irányt, amelyet házról házra járva tisztítottak meg a támadóktól. „A kibucban 108 terrorista volt, akik gyerekeket lőttek agyon, valamint civileket, akiket megkötöztek előtte. Őrülten sok fegyverrel érkeztek” – mesélte a lapnak Hiram.

„Egyik házról a másikra járva harcoltunk, és akkor vettem észre, hogy milyen taktikát alkalmaztak a terroristák. Tudták, hogy az emberek a bezárkóznak a védett helyiségekbe, ezért fogták a kint parkoló autók pótkerekeit, meggyújtották, és begurították a házakba, amelyek így gyorsan kigyulladtak. Voltak, akik kimenekültek a védett helyiségek ablakán keresztül, sokan azonban bennégtek vagy megfulladtak”

Hiram szerint az igaz, hogy az emberek be voltak zárva tehetetlenül, de a hadsereg nem hagyta őket magukra. A parancsnok jól ismeri a Hamász fegyvereseinek katonai felkészültségét, így az nem okozott neki meglepetést, a nagy mennyiség, amiben átözönlöttek, azonban igen. Kisebb létszámú behatolókra voltak felkészülve. A Hamász pusztítani és gyilkolni jött, mondta Hiram, az viszont őt is meglepte, hogy a célpontok között települések is voltak, nem csak katonai támaszpontok.

„Ezt a háborút úgy kell befejeznünk, hogy egy új valóságot hozunk létre az elkövetkező évekre, és nem csak kozmetikázunk valamelyest a jelenlegi helyzeten. A Hamász bebizonyította, hogy az emberei inkább szeretik mások gyerekeit meggyilkolni, mint hogy a saját gyerekeiknek nyújtsanak szeretet”

– összegezte tapasztalatait a dandártábornok.