Három és fél éves korától egy katolikus nő nevelte, Igaz András néven.
A Kanadában élő népszerű pszichológus 1940-ben született Budapesten, nem vallásos zsidó családba. Egész életét befolyásoló trauma volt számára, hogy három és fél éves korában anyját elvitték Auschwitzba, apját munkaszolgálatba, nagyanyját a gettóba. Őt egy fiatal katolikus nő, élete kockáztatásával megmentette, rokonként másfél éven keresztül rejtegette, Igaz András néven.
Ötödik születésnapja után apja, anyja, nagyanyja szerencsésen visszatért, és visszavették őt attól, akit addigra már megszeretett.
A háború után a családja végérvényesen szétzilálódott, szülei hamarosan elváltak, ő anyjával és nagyanyjával élt, apját egyszer egy héten látogatta meg néhány órára. 1956 decemberében, tizenhat évesen, apja biztatására, anyja tiltakozása ellenére egymagában nekivágott a határnak, és a szilvesztert már Bécsben töltötte, majd a rokonaihoz költözött Torontóba.
Beiratkozott az egyetemre és munkát kerített magának. Matematikus lett, majd filozófiával foglalkozott, de miután két házassága is tönkrement éppen három és fél év után, pszichoanalízisre kezdett járni, és ezen élmény hatására választotta végül a pszichoterápiát hivatásul.
“Abban, hogy ki vagyok, magyar vagyok-e, zsidó vagyok-e, magyar zsidó vagyok-e, Igaz-e a vezetéknevem vagy Feldmár, sokat segített, hogy megismerkedtem a buddhista pszichológiával, így aztán valójában azt tudatosítottam magamban, hogy senki vagyok, pontosabban senki sem vagyok” – nyilatkozta nemrég a Jelennek egy interjúban.
Feldmár szerint az individualitás nem más, mint illúzió. “Az, hogy magyar vagyok, zsidó vagyok, ez vagy az, esetleg valami más, lényegtelen, hiszen a térkép sem írja le a tájat. A nyelv túl csekély adottságú a valóság kifejezésére” – mondta.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
