Ügyek mentén jól szerveződik a hazai zsidóság, de az összefogás nem mindig megy a legjobban

Közösségi vezetők beszélgettek a Bálint Házban sávuot estéjén arról, hogyan szerveződik a zsidó közösség, és mennyire teszi ezt jól.

A szerveződés állt idén a JCC Budapest – Bálint Ház sávuot esti eseményének fókuszában. Rögtön az első kerekasztal-beszélgetés résztvevői azt próbálták megfejteni, miként szerveződik a hazai zsidó közösség, és mennyire teszi ezt hatékonyan. A beszélgetés moderátora, Borbás Gergő kreatív igazgató elmondta, hogy

ügyeket kell a zászlókra tűzni, ezért lett az idei sávuot éjszakának is a zászló a jelképe, mert ügyek mentén tudunk szerveződni.

Sávuot a Bálint Házban (Fotó: Mayer András / JCC Budapest Bálint Ház)

De mielőtt még nagyon belemerültek volna a témába a résztvevők, Cernov Mircea, a JDC Magyarország igazgatója szabad versben foglalta össze gondolatait a zsidó közösségen belüli szerveződésekről, kiemelve a gondolkodás, a viták és a partnerség fontosságát. Valamint azt, hogy a hazai zsidó szerveződések tevékenységei mennyire lefedik a zsidó élet szinte minden szegmensét, legyen az oktatás, kultúra vagy vallás.

Szenthe Antónia, a Limmud Magyarország kuratóriumi elnöke, mint fogalmazott, egész életében szerveződött, a demokratikus ellenzéktől kezdve a Limmudon át egészen a jelenlegi szociális szolgáltatások létrehozásáig. A szerveződés számára azt jelenti, hogy a közös témákat próbálják meg cselekedetté tenni. Szerinte

a sok beszéd helyett inkább a cselekvésre kellene fektetni a hangsúlyt.

Mint ahogy az is lényeges, hogy kiket akarunk a szerveződésünkkel elérni, mondta Heisler András, a Mazsihisz volt elnöke. A Mazsihisznél is azon dolgoztak, hogy ne csak a zsinagógákba járó szűk kört érjék el, de a „változó világra nyitott zsidóság” szlogen keretében a magyarországi zsidóság többségét próbálták megszólítani. Aki a közösség része szeretne lenni, azt be kell fogadni, hangsúlyozta.

Hasonlóképpen szerveződik a Marom is. Ausztrics Andrea, a szervezet Zsidó Kultúra projektjének vezetője arról beszélt, hogy a közösség tagjai azok, akik magukat definiálják a közösségnek. A szerveződés azonban arról is szólhat, hogy valami ellen szerveződünk, és ezért még többet teszünk. A Maromnak is otthont adó Auróra mára egy olyan civil központtá vált, amely különböző társadalmi kezdeményezések mentén szerveződik. A Zsidó Kultúra projekt pedig zsidó művészeket, alkotókat segíti abban, hogy saját zsidó identitásukkal foglalkozhassanak.

Arra a kérdésre, hogy mindebből hogyan lehet közösen szerveződni először Heisler András válaszolt, aki kifejtette, hogy amikor egy projekten dolgozik több szervezet, akkor fontos, hogy mindenki egyenrangú félként vegyen részt a munkában.

A kisebb szervezetek ugyanis a saját szakterületükön belül sokszor többet tudnak hozzátenni, mint a nagyok.

Szenthe Antónia úgy látja, hogy a közös metszett ott kezdődik, ha mindannyian egy olyan közösséget képzelünk el, ahol otthon érezzük magunkat. A Limmud Magyarország kuratóriumi elnöke egy olyan közösséget képzel el, amely tagjai tudni akarnak a zsidóságról, és ezt jókedvűen teszik.

Borbás Gergő, Heisler András, Szenthe Antónia, Ausztrics Andrea és Cernov Mircea (Fotó: Mayer András / JCC Budapest Bálint Ház)

Cernov Mircea szerint a zsidó közösségnek a szerveződés három pillérjére, a közös cselekvésre, a tudásra és a támogatásra kellene fókuszálnia. Példának hozta a pozitív közösségi összefogásra a Haver Alapítvány legutóbbi támogatói kampányát, amely során 4-6 hét alatt, 300 ember bevonásával közel hárommillió forint adományt sikerült összegyűjteniük. Probléma viszont, hogy

azok az ügyek, amelyek tematizálva lettek a közbeszédben az elmúlt években teljesen irrelevánsak a zsidó közösség 90 százalékának.

A hazai zsidóság egy nagyon sokszínű és nagyon szerteágazó közösség, és talán ezért nagyon széthúzó is, mondta Ausztrics Andrea. A Marom projektvezetője úgy véli, ezért nehéz elérnie a kisebb szervezeteknek azokat az embereket, akiket szeretnének. Ezt nem segíti, hogy az online térben túl sok információ és adat kering a különféle fórumokon, és sokak számára nehezen átlátható, hogy hol, mi és miért történik éppen. A szervezeteknek ezért egységesebb kommunikációra kellene törekedniük.

A zsidó közösség a maga fragmentáltságával azt mintázza le, ami Magyarországon társadalmi szinten történik, vetette fel Borbás Gergő. Van egy nagy tömb, amely nagyon szervezetten, nagyon sok pénzből működik, és emellett léteznek a nagyon színes, nagyon széttördelt, nagyon széthúzó, de mégis együttműködni akaró kisebb szervezetek. A kérdés, hogy kell-e ezzel kezdeni valamit, vagy meg lehet esetleg találni ebben a fragmentáltságban is azt, hogy minél több embert sikeresen el tudjanak érni a szervezetek?

Cernov Mircea nem látja széttöredezettnek a zsidó közösséget, amit szerinte sokszínű és párhuzamosan egymás mellett működni képes szervezetek és emberek alkotnak. A jobb összefogáshoz szükséges, hogy legyen olyan külső körülmény, amely katalizátor szerepet tud játszani. Ilyen volt korábban a Covid vagy a menekültválság, amely olyan együttműködésekhez vezetett, amikre éveken keresztül nem volt példa. Fontos továbbá, hogy a vezetők olyan jövőképet fogalmazzanak meg, amivel a párhuzamosan működő szervezetek, személyek azonosulni tudnak. A JDC Magyarország igazgatója szerint a közös ellenség keresése sosem lehet elég erős összetartó erő.

A 2015-ös menekültválságra adott közösségi választ hozta fel példának Szenthe Antónia, aki azt tapasztalta, hogy a Keleti pályaudvaron abban az időben ott volt „a fél hitközség”. A zsidó közösségben van egyfajta érzékenység arra, hogy milyen rossz helyzetben lenni, és az ilyen ügyek mentén jól is működik az összefogás. A saját ügyeinkben azonban már nem ennyire megy jól az együttműködés. „Mindig a nagy hívásokra várunk” – mondta a Limmud Magyarország kuratóriumi elnöke, aki szerint nem tudjuk önerőből megváltoztatni a világot, és

nem szabadna a kis ügyeket és a kis szervezetek alábecsülni.

Borbás Gergő, Heisler András és Szenthe Antónia (Fotó: Mayer András / JCC Budapest Bálint Ház)

Heisler András azt emelte ki, hogy ismerni kell egymás igényeit. Hiába hoztak szép székeket a Bálint Ház megalapításának idején, ha azok üresen álltak, a fiatalok pedig a romkocsmák kevésbé látványos székein ücsörögtek inkább. Hiába gondolták, hogy létrehoztak valami csodás dolgot, az nem találkozott a valós igényekkel. Amikor együtt szeretnénk működni, akkor tehát ismerni kell a másik fél valós tudását és igényeit, mert enélkül félre fog menni az összefogás. Erre jó példának a Mazsihisz volt elnöke azt hozta fel, amikor az általa irányított szervezet átvette a JDC-től a Mazs Alapítvány alapítói jogait.

Ha már szóba kerültek a romkocsmában ülő fiatalok, Ausztrics Andrea elmondta, hogy a Maromnál úgy gondolták, a programokat oda lehet vinni hozzájuk. Ez működött is egy ideig, ám 20 év távlatából megint felmerült, miként lehet a fiatalok igényeinek megfelelő programokat eléjük tenni.

A Zsidó Kulturális Fesztivál hiányossága Heisler András szerint, hogy egy alkalom kivételével nem sikerült egy nagy dzsemborit rendezni a zsidó negyedben. Pedig, amikor ezt sikerült megvalósítani, azok sikeres próbálkozások voltak, például, amikor elmentek egy holokauszt-túlélővel beszélgetni egy romkocsmába, vagy odavittek egy színészt Radnóti Miklós verseit szavalni, az ott lévők érdeklődve hallgatták meg az eseményt.

Borbás Gergő ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az idei Zsidó Kulturális Fesztivál alatt Judafest is lesz a Madách téren, így a dzsembori ebben az évben biztosan nem marad el.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp