Egykor virágzó zsidó polgári palotákat újítanak fel Balassagyarmaton

Míg a régi polgári villában most üzletek és egy közösségi tér működnek, a Gansel-család történetéről nem sokat árulnak el a helyi hírek. Megkezdődik a Gansel-ház homlokzatának felújítása önkormányzati forrásokból.

A Gansel-ház és a Heksch-ház közös udvara, Balassagyarmat főutcáján a templommal szemben található. Mindkét épület zsidó polgároké volt, akik a XIX. század első felében telepedtek le Balassagyarmaton.

Hekschék pékek, szabók, illetve kereskedők voltak, míg Ganselék temetkezéssel és divatáru-kereskedelemmel foglalkoztak.

A Gansel-ház 1904-ben épült és az 1920-as években építették át jelenlegi formájára a belső üzletteret. A holokauszt után államosították az üzletet. Az 1950-es években az udvarban lévő helyiségekben szociális lakásokat alakítottak ki, amelyeket az 1970-es évekig javítgattak. Azonban az 1980-as évekre az állaguk teljesen leromlott.

Az önkormányzat 2007-ben kezdte el az épület rendezését, és 2017-ben indult el a belső felújítás,

a régi polgári villában most üzletek és egy közösségi tér működik, az emeleti lakásokba 2019-ben telepítettek be fiatal családokat, akik két éven át ingyenesen lakhattak itt, és csak a rezsit kellett fizetniük. “Tökéletes lehetőség családalapításra!”,

írta a nool.hu még 2019-ben.

A Gansel-ház homlokzatának felújítása hamarosan megkezdődik önkormányzati forrásokból. De míg a ház felújításáról igen, addig a Gansel-család történetéről nem sokat beszélnek a helyi híradások.

A holokauszt alatti időkről a következők olvashatók a szlovákiai Körkép oldalán a környékbeli állapotokról: a megszállás után újabb zsidóellenes intézkedések léptek hatályba, az ipolysági zsidó polgárokat is kötelezték a sárga csillag viseletére, újabb házkutatások, üzletbezárások és tilalmak sorozata következett, s persze nem volt ritka a hatósági visszaélés sem. Garry (Gansel) Elizabeth a következő incidensről számol be visszaemlékezésében:

„Az üzletünk össze volt kötve lakásunkkal, volt egy ajtó ahol bejárhattunk oda. Persze azt bezárták és lepecsételték. Az üzletben még sok árú volt. Másnap egy csendőr jelent meg a lakásunkban és kérte hogy adjuk neki a szőnyeget. Hiába mutattuk neki a pecsétet, leszedte nagy szakértelemmel. Mi remélve figyeltük, hogy talán mégsem sikerül, hisz a legkisebb büntetés ezért az internálás volt. Persze ki vitt amit akart, de nem pénzért, Isten őrizd. Visszatette nagy szakértelemmel a hatósági pecsétet. Aztán jött az ékszerbevallás, ó, sokmindent lehetne mesélni.”

 

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp