A zsidó Sávuot ünnepből ered a keresztény pünkösd

A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. Eredete az ószövetségi zsidó vallási ünnep, a Sávuót, a Tóraadásának emléknapja és az új kenyér ünnepe.
A pünkösd, onnan nyerte nevét, hogy kezdete a húsvéttól számított hét hét utáni első, azaz az ötvenedik napra esett, akárcsak a zsidó Sávuot ünnepe pészah után.

Az “ötvenedik” görögül pentekosztész: ebből a szóból lett az angol pentecost, a német Pfingsten és a magyar pünkösd is. Bár a pünkösd szó elég bonyolult úton alakult ki, valójában a zsidó ünnep neve, a Sávuot szintén hetek ünnepeként fordítható magyarra.

Sávuot másik jelentése: eskü (Svuá). Ez arra utal, hogy a Teremtő és a zsidó nép kölcsönös kötelezettséget vállaltak, azaz hűséget esküdtek egymásnak. A zsidók arra esküsznek, hogy nem cserélik fel az Örökkévalót valamely más istenségre, míg a Teremtő arra esküdött meg, hogy nem cserél fel bennünket egy más néppel . .

Pünkösdkor a Szentlélek – ami az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja -, áradását ünneplik a kereszténységben, amely ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára. A húsvét és a karácsony után ez a harmadik legnagyobb keresztény ünnep.

A Sávuot a zsidó népnél eredetileg aratási hálaadó ünnep vagy az első zsenge aratás ünnepe, de legfőképp a Tóraadás ünnepe, a mózesi törvény emléknapja lett, amikor arra emlékezünk, hogy Isten szövetségre lépett népével, Mózes törvényt hirdetett.

Ezen a napon olvassák fel a Tíz Parancsolatot a zsinagógában. Sávuot éjszakáját ébren töltjük és a Tórát tanulmányozzuk, mivel a hagyomány szerint ez köt össze bennünket a Szináj hegyi Tóra-adás emlékével. A zsinagógákban Rút történetét olvassák fel. Ilyenkor általában tejes ételeket esznek. Ennek a szokásnak folklorisztikus okai vannak. Lásd részletesebben az alábbi cikkben.