Nem volt egyszerű az elesett izraeli katonák temetését összehangolni a zsidó vallási hagyományokkal

Az izraeli hadsereg első főrabbijának olyan kérdéseket kellett megoldania, mint a koporsóban való temetkezés vagy a nem zsidó katonák örök nyugalomra helyezése.

A mai napon, a jom hazikaron alkalmából Izrael-szerte a katonai temetőkben az elesett hősökre emlékeznek, akik temetése ma már egy megszokott ceremónia szerint zajlik. Katonák a vállukon viszik elesett társuk izraeli zászlóval letakart koporsóját, egy katonai kántor a megfelelő liturgiát énekli, végül díszlövések kíséretében helyezik a koporsót a sírba.

A harcokban elesett katonák örök nyugalomra helyezése az állam 75 évvel ezelőtti létrejöttének idején még nem volt ennyire egyértelmű. Össze kellett egyeztetni ugyanis valahogy a modern hadseregeknél bevett katonai tiszteletadási szokásokat a zsidó vallás közel 2000 évvel azelőtt megszületett temetkezési hagyományaival.

A feladat hadsereg első főrabbijára, Slomo Gorenre hárult, aki nem volt könnyű helyzetben, amikor 1948-ban igent mondott David Ben-Gurion miniszterelnök felkérésére. Az akkor még Goronczik néven ismert rabbinak nem az okozott nehézséget, hogy Ben-Gurion megkövetelte tőle vezetéknevének héberesítését a tisztség betöltéséhez, inkább az, hogy nem álltak a rendelkezésére olyan korábbi halahikus megoldások a temetések terén, amikre támaszkodhatott volna. Zsidó hadsereg utoljára a bibliai időkben volt, az Izrael kikiáltása előtt működő zsidó fegyveres szervezetek tagjai pedig zömében nem voltak vallásosak.

Az egyik nagy dilemma az volt, hogy a zsidó vallási hagyomány szerint a halottakat nem koporsóban, hanem a tachrichim elnevezésű halotti öltözetben helyezik a sírba. Mivel azonban a harcokban elesett katonák holtteste nem mindig marad meg egészben, így Goren rabbi azon okból, hogy ne ártson a nemzeti morálnak, úgy határozott, a katonákat olyan koporsóban kell eltemetni, amelyek aljára lyukakat fúrnak, hogy az elhunyt közvetlenül érintkezhessen a földdel. A katona családtagjainak ily módon nem kell szembesülniük azzal, mi maradt meg szeretteikből, és a „Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” kitétel is teljesül.

A koporsó kérdése után egy másik felmerülő kérdés volt, hogy a zsidókat a nem zsidóktól elválasztva kellene eltemetni, ami katonák esetében nem igazán nézne ki jól, ha egymás oldalán harcoló bajtársakat egymástól elszeparálva temetnének el. Aki járt már világháborús amerikai vagy brit katonai temetőben, az láthatta, hogy a zsidó katonákat keresztény társaik mellé helyezték el. Nincs semmilyen elválasztás a sírok között. Izrael megalakulásának idején még csak kevés nem zsidó katona, általában brit önkéntesek, harcoltak a fiatal állam hadseregében. Amennyiben elestek, Goren megoldása szerint ugyanabba a parcellába temették el őket, ahová zsidó társaikat, de a sírjuk egy másik sorba került.

Ez utóbbi probléma Goren rabbi visszavoulása után is többször felmerült, és okozott felháborodást az izraeli közéletben. Egy magas rangú beduin katona 1991-es temetésén került a nemzeti diskurzus középpontjában az a tény, hogy a katonai rabbinátus nem engedélyezi, hogy a muszlim vallású katonákat a zsidó társaik mellé temessék el. Évekkel később hasonlóan nagy hullámokat vert, amikor fény derült arra, hogy azok a volt szovjet államokból érkező új olék (bevándorlók), akik esetében kételyek merültek fel zsidóságukkal kapcsolatban, a katonai temetők egy elválasztott részére kerülnek, amennyiben életüket vesztik Izrael védelmében tett erőfeszítéseik során.

Udi Lebel a Bar-Ilan Egyetem az izraeli gyászt kutató professzora úgy véli, a fenti esetekben jogosak voltak a felháborodások, mivel a katonai temető lényege az, hogy az ott nyugvók a „katonai valláshoz” tartoznak, és legfeljebb a család kérésére kerülhetnének elkülönített parcellákba. Lebel szerint ebben az esetben ez bizonyára nem a „kételyek merültek fel zsidóságában” nevet viselné.

A problémára végül 2020-ban sikerült megoldást találni. Ekkor az izraeli védelmi minisztérium a katonai rabbinátussal egyeztetve egy új temetkezési eljárást dolgozott ki a nem zsidó katonák részére. Eszerint a nem zsidó elesettek közvetlenül a zsidó katonák mellé kerülhetnek, és nem lesz szemmel látható elválasztás a sírok között. A nem zsidó katonákat azonban 20 centivel mélyebbre temetik majd, és a koporsót fémből vagy kőblokkokból készült elválasztóval fogják körülvenni. (Ynet)