Mi köze van pészah ünnepéhez a Metallica egyik legnépszerűbb dalának?

Az egész akkor kezdődött, amikor az amerikai zenekar tagjai a Tízparancsolat című film megtekintésével ütötték el idejüket.

Ma este beköszönt a pészah, a szabadság ünnepe, amely kezdetén zsidók milliói emlékeznek meg a széder estén az egyiptomi kivonulásról. A hagyomány szerint a széder este résztvevői a poharukból a bort kicsöpögtetve sorolják fel a tíz csapást, amelyet az Örökkévaló azért zúdított Egyiptomra, hogy ösztönzőleg hasson a makacs fáraóra, aki nem volt hajlandó szabadon engedni a rabszolgaságban szenvedő zsidó népet.

Az egyiptomi kivonulás története, különös tekintettel a tíz csapásra sok művészt megihletett az évszázadok során, köztük volt az a négy kaliforniai rocker is, akik valamikor az 1980-as évek első felében Metallica nevű bandájuk második lemezéhez kerestek új témákat, az azóta tragikus módon elhunyt basszusgitáros, Cliff Burton otthonában.

Hogy elüssék az időt a Biblia olvasgatása helyett inkább az 1956-ban készült Tízparancsolat című film megtekintését tartották jobb ötletnek, amely egyébként pont az egyiptomi kivonulás mai napig talán legjobban sikerült filmes adaptációja. Amikor a történet a tizedik csapás, az elsőszülöttek halálának bemutatásához ért, amely jelenetben a végzet gomolygó köd formájában érkezik meg Egyiptomba, Burton egyszer csak felkiáltott: „Hű, ez olyan, mint a kúszó halál!”.

A zenekar legendáriuma szerint ekkor született meg a Creeping Death (Kúszó halál) című dal ötlete, amely a Ride the Lightning albumon jelent meg 1984 nyarán, majd kislemez formájában ugyanazon év novemberében. A dal a halál angyala szemszögéből meséli el az egyiptomi kivonulás történetét, nagy hangsúlyt fektetve arra a bizonyos tizedik csapásra, de kiemelve a sztori más fontos elemét is.

A Creeping Death szövege mesél a Gósen földjén a fáraó elnyomása alatt 400 éve félelemben élő zsidó rabszolgákról, akik várják a szabadító eljövetelét. Név szerint ugyan nem említik Mózest, de hát a pészahi Hagadából is kimaradt a főszereplő, azonban feltételezhető, hogy ő lehet a dalban a kiválasztottként szereplő figura. A szövegben hallhatunk az égő csipkebokorról, amikor is Isten megszólítja Mózest, megemlítik az első csapást, amikor a víz vérré válik, valamint a kilencediket, a három napos sötétséget. Szó van még a bárányvérrel bekent ajtókról, amelyeket a halálnak ki kell hagynia, mert ott zsidók élnek, és a fáraó, illetve minden egyiptomi elsőszülött gyermekének haláláról, a tizedik és utolsó csapásról.

A Creeping Death az elmúlt közel 40 évben a Metallica egyik legkedveltebb és a koncerteken a második legtöbbet játszott dala lett. Ennek ellenére valamiért mégsem sikerült beverekednie magát a legjobb, kedvenc stb. peszáhi dalokat tartalmazó toplistákra. Hogy ennek a metal műfaj sajátos, nem mindenki által tolerált dallamvilága, esetleg a halál túl gyakori emlegetése az oka, azt nem tudni, mindenesetre Michael Shefrin rabbi, a Florida állambeli Sarasota városban lévő Emanu-El zsinagóga egyik vallási vezetője ezt a dalt használja fel arra, hogy a fiatalabb tanítványai körében népszerűsítse a zsidó vallás oktatását.

Shefrin még diákkorában játszotta le a számot ortodox családjának, de nem aratott vele túl nagy sikert. Hiába mondta, hogy a Creeping Death a peszáh ünnepéről szól, mégis komoly ellenállásba ütközött. Ez az élmény azonban segített neki megtalálnia saját identitását a zenén keresztül.

Shefrin, aki mielőtt rabbi lett, zenei menedzserként többek között a Linkin Parkkal dolgozott együtt, úgy véli, hogy a Metallica elég jól újraértelmezi a Tórában leírt eredeti szöveget. Az Observernek nyilatkozva a rabbi felidézett egy különösen találó Metallica koncertet, amelyen a kaliforniai sivatagban vett részt. A koncert a pészah hetében volt, az egyik percben még ott ült a maceszt és krémsajtot majszolva, majd a show-t pont a Creeping Death-el nyitotta a zenekar. Akkor úgy érezte, hogy valóban pészah volt a sivatagban.

Ez az élmény Shefrin szerint azt mutatja meg, hogy a klasszikus rituáléknak és történeteknek is lehet más perspektívát adni, és ez az, amire ő is törekszik rabbinikus tevékenysége során. A széder estén egyébként is mindenki számára van valami, amit el lehet mesélni. Az egység, az együttérzés és a társadalmi igazságosság érzését a rabbi szerint megtalálhatjuk a széder asztal körül, vagy ha úgy tetszik, a Metallica pészahi eposzának jellegzetes zúzásában. Vagy akár mindkettőben. A rabbi ezért sem fogja soha elengedni ezt a dalt, legyenek bármennyire is fülszaggatóak a gitárok és legyen bármennyire is gyomorszorító, amikor kórusban ismétlik, hogy „Hallj meg!”.

Ez utóbbi, hirtelen ritmusváltásból érkező dallamot a Metallica gitárosa, Kirk Hammett még előző zenekarából hozta magával. Hogy itt se maradjunk pészahi kapcsolódás nélkül, az együttes neve Exodus (Kivonulás) volt, amely nem más, mint Mózes második könyvének latin elnevezése. A Tóra azon szakaszáé, amelyik pont az egyiptomi kivonulás történetét meséli el.