80 éve menekültek meg a bolgár zsidók, a helyi közösségek mégsem tudnak felhőtlenül ünnepelni

Az állami ünnepség középpontjába állított III. Borisz cár ugyan aláírta az ország zsidóságának deportálását leállító parancsot, ugyanakkor elősegítette több mint 11 ezer zsidó meggyilkolását a bolgárok által megszállt területeken.

80 évvel ezelőtt született meg a döntés Bulgáriában arról, hogy megtagadják az ország 48 ezer zsidó akójának náci haláltáborokba való deportálását. Az ebből az alkalomból rendezett állami ünnepségről azonban feltűnően hiányoztak a mai bolgár zsidó közösség képviselői, írja a JTA.

A zsidó közösség vezetőit egyrészt csak az utolsó pillanatban hívták meg, Alexander Oscar, a Bolgár Zsidók Szervezetének elnöke szerint. Az általa vezetett szervezet pedig már korábban megtervezte a saját március 10-i ünnepségét, amely napot a bolgár zsidók a Megváltás Napjaként emlegetnek. Oscar azonban a JTA-nak azt is elárulta, hogy akkor sem vett volna részt az állami ünnepségen, ha időben meghívják, és szerinte a helyi zsidó közösségből senki más sem ment volna el.

„A közösségből senki sem vett volna részt egy olyan rendezvényen, amely Borisz király képzeletbeli szerepét tiszteli meg a bolgár zsidók megmentésében, és amely a holokauszt eltorzított történetét mutatja be”

– mondta a lapnak nyilatkozva.

Oscar megjegyzései rámutatnak egy régóta tartó és egyre erősebb vitára arról, hogy III. Borisz cárnak milyen szerepet kellene játszania Bulgária holokauszt-emlékezetében. Bár Borisz aláírta az ország zsidóságának deportálását leállító parancsot, egyúttal egy olyan fasiszta kormány vezetője is volt, amely szövetkezett a náci Németországgal, elnyomó, faji törvényekkel sújtotta a zsidókat, és elősegítette több mint 11 ezer zsidó meggyilkolását az általa megszállt területeken. Borisz rejtélyes körülmények között halt meg nem sokkal azután, hogy visszatért Németországból, ahol 1943-ban találkozott Hitlerrel.

Adolf Hitler fogadja III. Borisz bolgár cárt 1941. április 25-én (Fotó: Az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma / Wikimedia Commons)

A bolgár csapatok több mint 11 ezer Nyugat-Trákiában, Vardarban, Macedóniában és a mai Szerbiában található Pirot városában élő zsidót deportáltak a náci haláltáborokba, ahol szinte mindannyiukat meggyilkolták.

A Szent Szófia-templomban, ahol az állami szertartás zajlott, III. Borisz cár és felesége tiszteletére állított emléktáblák találhatók, amelyek rövid ideig a jeruzsálemi Bolgár-erdőben álltak. Az emléktáblákat 2000-ben eltávolították, miután a bolgár zsidók és leszármazottaik tiltakoztak, mert nem tetszett nekik, hogy olyan személyt dicsőítsenek, aki a holokauszt idején felügyelte a zsidók meggyilkolását.

A korábbi Megváltás Napja megemlékezések nem kifejezetten Boriszról szóltak. A háborús vezető azonban a bolgár szélsőjobboldal és az ország kommunizmus előtti kormányait csodálók kedvence, és az utóbbi években csak nőtt a tekintélye, miután Bulgáriában is megerősödött a jobboldal.

Közvetlenül a háború után a bolgár zsidó lakosság száma az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma szerint még mindig körülbelül 50 ezer volt, a háború előtti szint. A legtöbb kommunista országgal ellentétben azonban a kormányzat megengedte a zsidóknak, hogy nagy számban kivándoroljanak, sőt bátorította őket erre; a túlnyomó többség az 1940-es évek végén Izraelbe távozott. Ma a Zsidó Világkongresszus becslése szerint az ország zsidó lakossága 2000 és 6000 fő közé tehető. Az országban a közelmúltban Szófiában zsidó iskolát és a Duna partján lévő Vidin városában egy omladozó zsinagóga maradványaiban kulturális központot hoztak létre.

A helyi zsidó vezetők más módon is megünnepelték az évfordulót. A hét elején néhányan a görögországi Kavála városába utaztak, hogy megemlékezzenek arról a helyről, ahonnan a bolgár katonák 1943-ban zsidók ezreit deportálták Treblinkába. Pénteken Szófiában egy másik emlékműnél is megtartották a saját ünnepségüket, amely a bolgár megszállás alatt álló területeken élő zsidók megmentésére és meggyilkolására egyaránt emlékezett. Közéleti személyiségek, köztük Szófia polgármestere és Bulgária külügyminisztere, Nyikolaj Milkov, valamint a bolgár főügyész is csatlakozott hozzájuk.

Egyes bolgárok nyíltan felszólítottak arra, hogy országuk az idei március 10-i megemlékezéseken nagyobb tisztelettel adózzon III. Borisz cárnak. Daniela Gortcheva, egy holland-bolgár jobboldali médiaszemélyiség petíciót terjesztett elő, amelyben a cár elismerését követelte. A petíció azt állította, hogy Borisz kihagyása a megemlékezésből hasonló lenne ahhoz, ami tavaly a macedóniai Ohrid városában történt, amikor egy Boriszról elnevezett bolgár kulturális központ ellen tiltakoztak azért, mert Borisz kormánya volt felelős több ezer macedóniai zsidó meggyilkolásáért.

Ez az incidens, amely a két balkáni ország között a második világháború történelme miatt régóta húzódó konfliktus legújabb állomása volt, ami miatt Borisz cár újra a bolgár nemzeti figyelem középpontjába került, és rehabilitációját a bolgár nacionalisták figyelmének középpontjába állította.

A bolgárok kiállása mentette meg a bolgár zsidókat a holokauszttól – Kibic Magazin

A megközelítőleg ötvenezer bulgáriai zsidó ember megmentésében létfontosságú szerepet játszott a bolgár ortodox egyház, a bolgár parlament képviselői és az ország politikai vezetői, a legfontosabb azonban mégis a bolgár társadalom kiállása volt. Bulgáriára a tengelyhatalmak szövetségeseként rendkívül nagy nyomás nehezedett, hogy deportálja a zsidó közösséget, mégis megmaradt az egyetlen olyan szövetségesnek, amely nem küldte saját állampolgárait haláltáborokba.

A múlt heti ünnepségeket követően bolgár tudósok egy csoportja a héten saját felhívást terjesztett elő, amelyben felszólította a bolgár vezetőket, hogy ismerjék el a zsidók deportálását az ország uralma alatt a holokauszt idején.

„Államunk soha nem próbálta megtalálni a megfelelő nyelvezetet két egymástól elválaszthatatlan és mégis egymás ellenében álló történelmi tény megjelölésére: a háború előtti bolgár területekről származó zsidók megőrzött életének és az 1941 áprilisában megszállt területekről származó zsidók Treblinkába deportálásának (1943. március 4-29.)”

– olvasható a felhívásban. „A bolgár államnak nyilvánosan, őszintén és feltétel nélkül el kellene ismernie felelősségét, bocsánatot kérve a zsidók második világháború alatti üldöztetéséért és deportálásáért.”

„Alapvető illem és tapintat kérdése, hogy az üdvösség hangsúlyozását azok tegyék, akik megmenekültek, és ne a megmentő” – tették hozzá a petíció megfogalmazói.

„Itt pontosan az ellenkezője történik: a bolgárok öndicsőítésbe bocsátkoznak, és a zsidó közösséget örök hálára szólítják fel.”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp