Harari: Az izraeli kormány elfelejtette, mit jelent zsidónak lenni

Yuval Noah Harari izraeli történész a ma este beköszöntő purim alkalmából tekint vissza arra, hogy mit jelentett a zsidóság számára a kisebbségi lét, és hogyan kapcsolódik mindez a jelenlegi izraeli eseményekhez.

Mivel ezen a héten purimot ünnepeljük, ez jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk a zsidó történelemről, és annak kapcsolatáról a jelenlegi izraeli eseményekkel. A zsidó népnek 2000 éven át nemes küldetése volt megtanítani az emberiséget a kisebbségi jogok fontosságára. Bárhol is éltek – a Perzsa Birodalomban, Marokkóban, Lengyelországban vagy az Egyesült Államokban – a zsidók a kisebbségi jogok bajnokai voltak.

Yuval Noah Harari

Nem kellett erről könyveket írniuk vagy beszédeket tartaniuk, mert puszta létezésük volt a lecke, hogy a kisebbségeknek jogaik vannak. Azokban az országokban, ahol az emberek 99 százaléka muszlim vagy keresztény volt, egy kis zsidó kisebbség minden nap felhívta szomszédai figyelmét:

„A másként gondolkodó és viselkedő embereknek is joguk van itt élni. Nem baj, ha mások vagyunk, még akkor sem, ha kisebbségben vagyunk”.

Amikor 99 százalék a karácsonyt ünnepelte, a zsidók a hanukát ünnepelték. Míg 99 százalék böjtölt ramadánkor, a zsidók jom kipurkor böjtöltek; 99 százalék mecsetbe ment, a zsidók zsinagógába; 99 százalék disznóhúst evett, a zsidók pedig macesz gombócot. Minden alkalommal, amikor a zsidók nemet mondtak a disznóhúsra és igent a maceszre, az egy lecke volt a szomszédos kozákoknak: „A kisebbségnek is vannak jogai. Még ha ti többen is vagytok, mint mi, nekünk akkor is szabad azt enni, amit akarunk, és ti ne mondjátok meg, hogyan éljünk”.

Nagyon nehéz volt ezt a leckét megtanítani. A tanulók egyszerűen nem akartak figyelni. Keresztény papok, muzulmán imámok és szélsőséges nacionalisták Magyarországtól Iránig többször kiabáltak a zsidókkal: „De hát mi vagyunk a többség! Ti vagytok a kisebbség! Azt kell tennetek, amit mi mondunk!” A zsidók pedig nyugodtan válaszoltak: „Igaz, ti vagytok a többség, mi pedig a kisebbség, de a kisebbségnek is vannak jogai. Nekünk szabad másképp gondolkodnunk és cselekednünk, mint nektek, és ezt tiszteletben kell tartanotok”.

A zsidó kisebbség rettenetesen szenvedett. A zsidókat üldözték, verték és gyilkolták, de nem törtek meg. Nem voltak hajlandók behódolni a többség akaratának.

1492-ben Spanyolország uralkodói, Ferdinánd és Izabella odamentek a zsidókhoz, és azt mondták: „Eleget hallottunk már a kisebbségi jogokról. A többség úgy döntött, hogy olyanná kell válnotok, mint mindenki más… vagy tűnjetek el innen!”. De a zsidók kitartottak. Inkább elmentek Spanyolországból más országokba, ahol tovább tanították a kisebbségi jogok leckéjét, remélve, hogy egy nap az emberiség megérti, hogy csak azért, mert egy csoport a többség, még nem jelenti azt, hogy bármit megtehet, amit akar.

2000 év vándorlás után a kisebbségi jogok professzorai megalapították saját országukat. És két generáción belül elfelejtettek mindent, amit az előző két évezredben megpróbáltak megtanítani az emberiségnek. A jelenlegi izraeli kormány egy rendkívül ellentmondásos jogi reformot vezet be, egy olyan reformot, amely egy nagyon egyszerű dologra fut ki:

a kormánynak korlátlan hatalma lenne arra, hogy bármilyen törvényt elfogadjon, és a meglévő törvényeket úgy értelmezze, ahogy akarja, hatalmának ellenőrzése és a kisebbségi jogok védelme nélkül.

Amikor a koalíciós képviselők kinyitják a szájukat, hogy megmagyarázzák az új rendszert, előjönnek Ferdinánd és Izabella, a papok, az imámok és a magyar nacionalisták hangjai: „Mi vagyunk a többség, tehát azt tehetünk, amit akarunk. Ti vagytok a kisebbség, tehát engedelmeskednetek kell mindennek, amit mi mondunk”. Az emberek megpróbálják elmagyarázni nekik, hogy létezik olyan, hogy kisebbségi jogok, de a koalíciósok bedugják a fülüket és ordítoznak: „De mi vagyunk a többség! A többség bármit megtehet, amit csak akar! Kisebbségi jogok? Nem értjük, hogy ez mit jelent”.

Más demokráciákban a kormány hatalmát ellenőrzik, és a kisebbségi jogokat olyan mechanizmusok védik, mint az alkotmány, a független legfelsőbb bíróság, a szövetségi rendszer és a nemzetközi bíróságok elismerése. A javasolt új izraeli rendszer nem tartalmaz ilyen mechanizmust. Amikor kifejezetten megkérdezik, hogy mi védené a kisebbségeket, a koalíció tagjai csak egy választ tudnak adni: A kormány jóakarata. Olyan emberektől, akik gyakran hangoztattak rasszista, nőgyűlölő és homofób nézeteket, ez egy ijesztő válasz. A Knesszetben az új jogszabályról folytatott vita során Almog Cohen parlamenti képviselő a Zsidó Erő pártból a haszonállatokhoz hasonlította az arab képviselőket. Az araboknak és más kisebbségeknek Izraelben Cohen és kollégái jóindulatára kellene bízniuk emberi jogaikat?

Úgy tűnik, hogy a jelenlegi izraeli kormány egyszerűen elfelejtette, mit jelent zsidónak lenni.

A cikk eredetileg a Times of Israel blog szekciójában jelent meg angol nyelven.

A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp