Egy rég elfeledett, Lajta Béla által készített sírkő került elő a Kozma utcai zsidó temetőben

A régi Váci úti zsidó temetőből exhumált halottak síremlékére a Kozma utcai temető egy eldugott szegletében talált rá egy művészettörténész.

Egy művészettörténész saját megérzésre támaszkodva végigjárta Budapest hatalmas Kozma utcai zsidó temetőjének peremét, és izgalmas felfedezést tett: a neves építész, Lajta Béla rég elfeledett szobrászati emlékművét, amely azoknak az embereknek a tömegsírját jelöli, akiknek maradványait egy korábbi zsidó temetőből a Kozma utcába helyezték át.

Lajta korának egyik legjelentősebb magyar építésze volt. Munkássága az art deco és a modernizmus előfutára volt, és számos jelentős budapesti épületet tervezett. Emellett több mint 30 sírkő és családi sírbolt tervezése kötődik a nevéhez a Kozma utcai és a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben. A Chevra Kadishával 1903 végétől hivatalosan is kapcsolatban állt, és végül a temetők állandó műszaki tanácsadójaként tevékenykedett.

Az újra felfedezett emlékmű egy sztélé, amelynek tetején egy fűzfa faragványa látható, amely egy fejjel lefelé fordított menórára emlékeztet. Oldalaira stilizált, faragott virágmotívumokat véstek. Az emlékművet 1912-ben állították a bezárt Váci úti zsidó temetőből származó maradványok tömeges eltemetésének helyszínén.

Az 1999-ben megjelent A zsidó Budapest című könyv szerint a következő felirat volt a síremléken:

„1912. Ez az 1808-ban megnyitott, 1874-ben bezárt és 1910-ben hatósági rendelet folytán felszámolt régi Váci úti, később Lehel úti zsidótemetőben eredetileg eltemetett zsidó földi maradványok közös nyughelye. Őket a Chevra Kadisha exhumálta és kellő tisztelettel itt temették el újra. Áldottak legyen hamvaik.”

Az emlékműről régi fényképek léteztek ugyan, de a helye már régen feledésbe merült.

Csáki Tamás művészettörténész, aki Lajta Béla jelentős szobrászati síremlékeiről és temetkezési építészetéről 2019-ben doktorált, a Jewish Heritage Europe-nak elmondta, hogy ez volt az egyetlen Lajta által tervezett síremlék, amelyet kutatása során nem talált meg. Még arra is gondolt, hogy az emlékmű talán soha nem is épült meg, és a régi fotókon csak egy makettet lehetett látni.

Tavaly év végén azonban újra megnézte a régi fotókat, és úgy döntött, hogy újabb kísérletet tesz az emlékmű megtalálására.

„Rájöttem, hogy valahol a temető falai közelében kellett felállítani, és mivel tudtam, hogy 1910 körül a temető sokkal kisebb volt, mint ma, egyértelmű volt, hogy csak valahol a temető legtávolabbi, déli-délkeleti sarkában lehet”

– mondta Csáki.

„Végig kellett mennem a temető peremének azon a részén, ami egy hátborzongató, teljesen elhagyatott, de nem megrongált terület, és megtaláltam a tömegsírhelyet az emlékművel” – mesélte a művészettörténész, hozzátéve: „Teljesen beborította a borostyán, de még így is könnyen felismerhető volt.”