Izraelben megtanultam: nem szabad, hogy az örömöt felülírja a szomorúság

Györgyi és férje egy kisbabával vágott neki egy új életnek Izraelben. Szerinte Izraelben a vezetési morál katasztrofális, és a szerelő is majdnem biztos, hogy nem jön ki a megbeszélt időpontra, de meleg szeretet, több odafigyelés van a családokban, amit ki is mutatnak.

Miért Izraelt választottátok új otthonotokul?

Gy.: A férjem izraeli, és én is zsidó vagyok. 2009 elején a fiam még nem volt egyéves, úgyhogy elkezdtünk bölcsődét keresni, ami egy dilemmához vezetett. Budapesten az összes zsidó bölcsőde/óvoda vallásos (legalábbis akkor az volt), amit nem akartunk. A „hagyományos” bölcsőde meg az identitás elhallgatását jelentette volna, tehát jobb, ha nem tudja, hogy zsidó, akkor nem meséli el, ergo nem éri megkülönböztetés (ahogy anno engem). De elhazudni se akartam előle az igazságot. A hab a tortán a világválság volt, ami Izraelt nem érintette, úgyhogy nem sokat tétováztunk, március másodikán hét bőrönddel és egy bébivel kiköltöztünk.

Mi az, ami a legjobban tetszik Izraelben?

Gy.: A családi és az emberi kapcsolatok. Biztos vagyok benne, hogy egészen más anyja vagyok itt a gyerekeimnek. Meleg szeretet van a családokban, több odafigyelés, amit ki is mutatnak, ki is mondanak. Egyszerűen tapintható az összetartás.

Mi az, amit a legkevésbé szerettek kint?

Gy.: Hogy légkondival fűtünk télen. A vezetési morál katasztrofális, ez különösen Jeruzsálemre igaz. Ritka az, amikor például megbeszélem a szerelővel, hogy x időben kijön, hogy megnézze a mosógépet, és tényleg abban az időben jön, vagy hogy egyáltalán megérkezik. Efrajim Kishon remek esszéket írt hasonló esetekről, ami ugyan néhol ki van színezve, de nem áll messze a valóságtól. És az elképesztő drágaság… Tel-Aviv drágább New Yorknál és Londonnál.

Mi az a pozitív dolog, amit megtanultál Izraelben?

Gy.: Azt, hogy nem szabad, hogy az örömöt felülírja a szomorúság. Ezért is van sokszor, hogy haláleset miatt nem törölnek el esküvőt, ha azok éppen viszonylag közel vannak időrendben egymáshoz. Itt nem érzem hátrányát a zsidóságomnak. És itt tanultam meg főzni, ami nem is megy rosszul.

Mi az a magyar szokás, amit külföldön is megtartottál, és továbbadod a gyerekeidnek?

Gy.: Nem sok maradt, és ezt nagyon sajnálom. Talán a jó cuccos magyaros ételek. Főleg a palacsinta. Kb. 12 éve (a fiam 3 éves kora óta) sütök palacsintát mindennap, most már két gyerekre.

A teljes interjú itt olvasható:

https://anyamagazin.hu/rosszanya/mas-anyja-vagyok-itt-a-gyerekeimnek-gyorgyi-uj-elete-izraelben/