Fény derülhet arra, mi történt Anne Frankkal a haláltáborokban

Egy január végén megjelenő könyvben rabtársainak korábbi visszaemlékezései adhatnak teljes képet arról a fiatal lányról, aki akkor még nem sejthette, hogy mindenki ismerni fogja a nevét.

Anne Frank naplója nem tér ki arra, hogy a 15 éves korában elhunyt lány mit élt át a haláltáborokban, azonban egy január 27-én megjelenő könyvnek (After The Annex: Anne Frank, Auschwitz and Beyond) köszönhetően, amelyben a még életben lévő egykori rabtársai, illetve az időközben elhunyt túlélők korábbi vallomásai szerepelnek, egy lépéssel közelebb kerülhetünk az igazsághoz.

Westbork

A DailyMail által közölt részletek szerint a kötetben Anne Frank édesapjának, Ottónak korábbi beszámolója is szerepel, amelyben felidézte a haláltáborban tapasztalt borzalmakat, írja az index.hu. A férfi akkori elmondása szerint azt követően, hogy a Gestapo vonatra rakta őket, még nem gondolták, hogy a vesztükbe mennek, jókedvűek voltak. Elsőként Westerborkba mentek, ahol mindenkit meztelenre vetkőztettek, hogy megnézzék, van-e bármilyen betegségük, tetvesek-e, majd azt parancsolták nekik, vegyenek fel kék overallt és klumpát. A munkatáborban heti hat napot kellett dolgozniuk tíz órában.

Anne-nak nehezebb fizikai munkát kellett végeznie, régi akkumulátorokat hasított fel vésővel és kalapáccsal. A könyv szerint, mire a zuhany alá került, a bőre koromsötét volt a kosztól, szappant azonban sosem kaptak. Otto Frank egy WC-takarítóként dolgozó rabtól kért segítséget, hogy kisebbik lánya hozzá hasonlóan könnyebb munkát végezhessen.

Anne nagyon barátságos volt. Azt mondta: ‘Bármire képes vagyok, nagyon hasznos lehetek’. Valóban elragadó volt, kicsit idősebbnek nézett ki, mint a fényképen, amiről a legtöbben ismerik, vidám és élénk volt. Sajnos nem volt beleszólásom a munkájába – emlékezett vissza az egykori rab.

Egy volt fogoly, Rosa de Winter-Levy állítása szerint Anne édesanyja olyannak tűnt, mintha lebénult volna, este rendszerint szappan nélkül mosott. Lánya ezzel ellentétben boldognak tűnt, barátkozott, és sok időt töltött korábbi szerelmével, Peter van Pelsszel. Ahogy Winter-Levy kifejtette, a fiatal lány eleinte nagyon sápadt volt, de ennek ellenére vonzó is. Egy másik túlélő ugyanakkor a könyv szerint úgy emlékszik a Frank családra, hogy nagyon elveszettnek és tanácstalannak tűntek, Anne Frankot gyakran látta az apja karjába kapaszkodni.

Auschwitz

A Frank családot 26 nappal Westerborkba való érkezésük után, 1944. szeptember 3-án – több mint ezer zsidó származású holland lakossal együtt – a lengyelországi Auschwitzba tartó vagonokba tuszkolták, amelyeken nem voltak ablakok, és csak egy hordó vizet helyeztek el bennük. A víz végül elfogyott, ahogy a másik, ürítés céljából odarakott hordó is megtelt. Ahogy Lenie de Jong-van Naarden – aki a Frank családdal egy helyen tartózkodott – korábban felidézte, egy vagonban körülbelül hetven ember volt.

Valaki felakasztott a mennyezetre egy konzervet, benne gyertyával, hogy legyen egy kis fény. Az emberek állatokká változtak, össze voltak zsúfolódva. Nem tudtak felkelni és leülni sem

– mondta akkoriban, hozzátéve, Anne Frank édesanyja felcsempészte a vonatra az overallját, amiről le akarta szedni a piros jelzést, ami bűnözőként azonosította őt, mivel úgy vélte, a családnak jobbak lennének az esélyei, ha közönséges fogolyként tekintenének rájuk.

A Frank család végül három nappal később érkezett meg Auschwitzba, ahol a Westerborkkal ellentétben már borzasztó körülményekkel kellett szembenézniük.

Az ajtók kitárultak, és azonnal hatalmas kiabálás és sikoltozás hallatszott a hangszórókon keresztül. Sok egyenruhás rendőr és katona volt a peronon. Mindenki együtt esett ki a vagonokból, holtak, betegek, gyerekek
– fejtette ki akkor Lenie de Jong-van Naarden.

Az egyik túlélő, Rosa de Winter-Levy korábbi visszaemlékezése szerint ledöbbent attól, hogy Anne Frank mennyire együttérző volt másokkal szemben, és sokszor sírt amiatt, amit látott. Végig kellett néznie többek között azt, hogy a táborban az elhunyt nők testét otthagyták fellógatva, illetve az újonnan érkezett rabok látványa is mélyen érintette őt.

Anne sírt, amikor elmentünk a magyar gyerekek mellett, akik már fél napja meztelenül vártak a gázkamra előtt, mert még nem kerültek sorra. Anne megérintett, és azt mondta: ‘Nézz csak a szemükbe!’

Anne Frank végül Bergen-Belsenben halt meg.