A zsidó értékek szinte kötelezővé teszik, hogy segítsünk

A hazai zsidó közösség szinte egy emberként mozdult meg az ukrán menekültválság kezdetén. Az Ukrajnából menekültekért azóta tett erőfeszítéseket Kenesei Marcell-lel, a JCC Budapest – Bálint Ház igazgatójával tekintettük át.

Nagyjából 1200 ukrán menekült érkezett az egyik decemberi hétvégén a Bálint Házba, hogy átvegyen azokból az adományokból: ruhákból, higiéniai termékekből, gyerekjátékokból, használati tárgyakból, amelyeket az intézmény téli kampánya során gyűjtöttek össze a hazai zsidó közösség tagjai.

A mostani már a negyedik ilyen adománygyűjtő akció volt, és ezen osztottak ki a legtöbb Ukrajnából menekülő embernek adományokat. A menekülők regisztráció alapján érkeztek, miután a Bálint Ház a elküldte az információt a kampányról a partnerszerveteknek, illetve olyan helyekre, ahol tudják, hogy ott ukrajnai menekültek vannak.

„Erre azért van szükség, mert amikor először csináltunk ilyet, megjelent hirtelen kétezer ember az utcán, és majdnem ránk törték az ajtót” – emlékszik vissza Kenesei Marcell, a JCC Budapest – Bálint Ház igazgatója. Még a rendőrséget is ki kellett hívni.

Akkor érzékelték a Bálint Ház munkatársai, hogy mennyire nagy az igény az ilyen fajta kampányokra a menekültek körében.

„Azt láttuk, hogy ezek az emberek mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak, és mennyire hiány van itthon az ilyen típusú szolgáltatásokból.”

Az októberi kampány során úgy ezer menekült érkezett, akkor nagyjából négy nap alatt telt be a regisztráció az esemény előtt. Most egy nap sem kellett ahhoz, hogy egy hely se maradjon. Kenesei Marcell szerint ennek egyik oka az, hogy sokkal több menekült van az országban, mint októberben volt, másrészt pedig a bejáratott csatornákon, már hamarabb tudnak értesülni az adományozó kampányokról.

„Az igény a segítségre továbbra sem csökkent, sőt, inkább nőtt” – osztja meg a tapasztalatokat a Bálint Ház vezetője. Bár az adománybolt minden nap nyitva várja az érdeklődőket az intézményben, a célzott kampányokkal jobban el tudnak jutni, mind az adományozó, mind pedig a rászorulók csoportjához.

„Közösségi házként fontosnak tartjuk a közösségben rejlő erőforrásokat és potenciálokat. Az a tapasztalatunk, hogy az ilyen célzott kampányok során sokkal jobban megmozgathatók az emberek, mint ha azt mondanánk nekik, hogy bármikor hozhatják az adományokat.”

Minél jobban célzott, minél jobban tudják az igényekhez igazítani, annál sikeresebb tud lenni egy adománygyűjtési kampány. Így nem csak, hogy most érkezett a legtöbb menekült, de a legtöbb adomány is e kampány során érkezett. Nagy segítség volt, hogy az együttműködő szervezetek, például a Cseriti adománybolt-hálózat, a Lauder Iskola szülői közössége, a Frankel zsinagóga közössége is célzottan gyűjtött össze adományokat.

Mostanra sikerült beállítani egy olyan rendszert, amely viszonylag olajozottan tud működni. Az ukrajnai menekültválság kirobbanását követő első időszakban viszont még elég kaotikusan mentek a dolgok. A segítőszándék megvolt, és ahogy Kenesei Marcell látja, ennek a közösség-összetartó ereje is nagyon szépen megmutatkozott.

„Nyilvánvalóan egy ilyen helyzetben, amikor emberek arra kényszerülnek, hogy elhagyják az otthonukat és a szeretteiket, akkor a zsidóságnak kiemelkedő szerepe van. A zsidóság történetéből adódik egy olyan fajta érzékenység, ami egy ilyen helyzetre intenzívebben reagál, valamint jelen van a zsidó értékek szerinti segítőkészség, amely szinte kötelezővé teszi, hogy másokon segítsünk”

– foglalja össze a Bálint Ház igazgatója, hogy a hazai zsidó közösség miért mozdult meg szinte egy emberként már a menekültválság kezdetén.

„Ez a magyar zsidóságon belül abszolút megvan, egyrészt az emlékezet, hogy milyen volt menekültnek lenni, és milyen az, amikor mások segítenek nekünk.”

Kenesei Marcell nem találkozott olyan zsidó szervezettel, amelyik azt mondta volna, hogy az ukrán menekülteknek nem kellene segíteni. Mindenki megtalálta a saját módját arra, hogyan tudna ebben részt venni, annak ellenére, hogy ez alapvetően nem lenne a feladatuk. „A Bálint Háznak sem az a dolga, hogy menekültek számára építsen ki szolgáltatásokat, viszont amikor egy ilyen helyzet van, akkor nem kérdés, hogy mi meg fogunk tenni mindent, ami a közösség erejéből telik, hogy segítsünk.”

A jellemző az volt, hogy mindenki nagyon akart tenni valamit, és mindenki a saját maga módján próbált segíteni, viszont a kezdetben nem voltak még átláthatóak azok a viszonyok, hogy pontosan ki, mivel és hogyan járul hozzá az erőfeszítéshez. A nagyobb intézmények nagyon sok infrastruktúrát állítottak a rendelkezésre a menekülteket segítő rendszerek szükséges működtetésére.

Volt egy nagyon szép eredménye annak, hogy ezt a kaotikusságot felismerve a szervezetek egy asztalhoz ültek, és ezáltal létrejött egyfajta zsidó közösségi koalíció. Részt vett benne a JDC, a Mazsihisz, a Szohnut, a Zsidó Világkongresszus, a Bálint Ház, szoros együttműködésben többek között a Lauder Iskola közösségével, a Keren Hayesoddal, a Frankel közösséggel, a Hasomer Hacair ifjúsági szervezettel, az Adománytaxival. De nagyon hosszú a sora azoknak a szervezeteknek, amelyek ebben az összefogásban részt vettek.

A Bálint Ház az idei Hanukatilázátor-díj átadásakor megrendezett eseményen külön kiemelve is megemlékezett az összefogásban részt vevő szervezetekről.

„Volt egy olyan szándék, hogy koordináljunk. Persze lehet kritizálni azt, hogyan sikerült ez a koordináció, de az biztos ennek eredményeképpen létrejött egy olyan rendszer, amelyben már sokkal egyértelműbb mindenki számára, hogy ki mivel foglalkozik.”

A Szohnut az Izraelbe alijázni kívánó menekültek számára nyújtja az ehhez szükséges szolgáltatásokat, a Mazsihisz és a JDC gondoskodik azokról a zsidó származású ukrán menekültekről, akik vagy úgy döntöttek, hogy itt maradnak, vagy csak egyszerúen itt ragadtak, mert nem volt más lehetőségük. Ez a két szervezet biztosítja számukra az itteni élethez való lehetőséget.

„A Bálint Ház pedig, mint közösségi zsidó intézmény, segít minden ukránnak, teljesen függetlenül attól, hogy zsidókról vagy nem zsidókról van szó”

– hangsúlyozza Kenesei Marcell.

A menekültek száma most ismét emelkedik, a kezdeti időszakra jellemző kapkodásnak azonban már nincsen nyoma. Sokkal tisztábban látni, hogy a szervezetek milyen formában tudnak segítséget nyújtani. Ezzel az emberek korai „kiégése” is elkerülhető. Az elején még rengeteg önkéntes jelentkezett, sokan voltak a pályaudvarokon, oroszul beszélő idős emberek jöttek tolmácsolni. A közösség legváratlanabb szegletéből bukkantak fel emberek, akik aztán egy, másfél hónap után elkezdtek „kiégni”.

„Nagyon nehéz, ha valaki folyamatosan ilyen sorsokkal találkozik, ezzel szembesül, ráadásként foglalkozik ezzel a saját élete mellett. Most elkezdett egy kicsit professzionalizálódni a közösségi segítségnyújtás, és én nagyon büszke vagyok arra, hogy a Bálint Ház ebben aktív szerepet vállalt.”

A Bálint Ház kezdeményezésére született meg a Jews for Ukraine (Zsidók Ukrajnáért) nevű weboldal, amely koncepciója az volt, hogy legyen egy hely, ahol össze van gyűjtve minden lehetőség: ha valaki segítséget szeretne nyújtani vagy kérni, az egy helyen megtalálhatja, hogy mely szervezeteknek, miben lehet segíteni, illetve milyen segítséget tud kapni tőlük.

„Az oldal kezdetben nagyon hasznosnak bizonyult, elsősorban a közösségi szervezetek számára nyújtott kiváló támpontot. Jól láthatóvá vált, milyen sok szervezet, mennyire sokféle tevékenységet végez, milyen sokféleképpen segít.”

Kenesei Marcell a zsidó közösség szempontjából fontos mérföldkőnek tarja, hogy olyan szervezetek ültek le egymással koordinálni, amelyekről korábban ezt elképzelni sem lehetett volna. Sokkal intenzívebben együttműködött a közösség, mint a Covid alatt, vagy mondjuk a szíriai menekültválság idején, amikor nagyon hiányzott az ilyenfajta összefogás. „Ennek nyilvánvalóan más okai vannak” – jegyezte meg a Bálint Ház igazgatója.

Volt együttműködés az EMIH Cedek szeretetszolgálatával is, akik szálláshelyeket ajánlottak fel a menekülteknek. De a Bálint Ház is segített például lejuttatni orosz nyelvű szórakoztató műsorokat Balatonőszödre, ahol az EMIH az Ukrajnából érkezett vallásos zsidókra fókuszáló menekülttábort működtet.

A Bálint Ház legutóbb a Budapest Főváros kerékpárgyűjtő kampányába kapcsolódott be, amely keretében 150 biciklit szerettek volna Ukrajnába eljuttatni. Kenesei Marcell úgy tudja, a kampány sikeres volt: „A nagyterem egy ponton tele volt biciklikkel. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok összejön, de végül 54 kerékpárt behoztak ide.”

A Bálint Ház igazgatója kiemelte, hogy nagyban tudtak támaszkodni az amerikai zsidó szervezetek támogatásaira. Ebben a JDC is fontos szerepet játszott, de váratlan helyekről is érkezett anyagi támogatás.

„Egyik oldalról láttuk a magyar zsidó közösséget megmozdulni, a másik oldalról láttuk az amerikait. Erről az a Szarvasi Táborban sokat énekelt talmudi bölcsesség jut az eszembe, miszerint Kol Iszrael arevim ze laze (Minden zsidó felelős a másikért). Amikor énekeljük sokszor nem igazán érezzük át, hogy ez mit is jelent valójában, nekem személyesen most ezt sikerült mélyen átélnem. Ez a szörnyű háború, amelyik itt a szomszédban még most is zajlik, megmutatta, hogy az ilyen válságos helyzetben igenis tudunk egymásra számítani.”

Ameddig vannak menekültek az országban, akiknek szükségük van a segítségükre, addig valamilyen szinten ezt a rendszert fenn fogják tartani. Az utóbbi időben is változott az, hogyan segítenek, míg a kezdeti időszakban több programot szerveztek, most inkább más szervezeteket támogatnak, például egy ukrán iskolának nyújtanak kiegészítő szolgáltatásokat. A menekültek előtt nyitva áll a Bálint Ház fitnesz terme, ahol ukrán jógát is tartanak.

Kenesei Marcell szerint a háború utáni időszakban sem kellene elengedni azt a segítő szándékot, amelyet most megmutatott a hazai zsidó közösség.

„Nagyon szeretném átfordítani arra az időszakra is, amikor már nem lesz háború, és segítséget nyújtani az országban olyan embereknek, akiknek szükségük van rá. Úgy érzem, hogy még kiaknázatlan erőforrásai vannak ennek a közösségnek, aminek a segítségével tudja építeni a társadalmat, és mi szebb van annál, mint amikor egy közösség pozitív építőeleme tud lenni a társadalomnak. Főleg, ha ez a magyar zsidó közösség.”

A cikk a MAZSÖK támogatásával készült.