Meg kell érteni, hogy egy közösségen belül mennyire fontos a másik iránti felelősségvállalás

A MAZS Alapítvány Jaffe Zsidó Családsegítő Szolgálata immár 15 éve nyújt támogatást a rászoruló családok és gyerekek számára. A programmal nem csak segíteni szeretnének, de egyben felhívni a zsidó közösség figyelmét az adakozás fontosságára.

Rendhagyó előadással ünnepelte a nyáron a MAZS Alapítvány Jaffe Zsidó Családsegítő Szolgálat programja indulásának 15. évfordulóját. A Rumbach zsinagógában bemutatott, a lengyel gettó női ellenállóinak történeteit felelevenítő Partizánnők című felolvasószínház üzenete az volt, hogy soha nem szabad feladni, mindig küzdeni kell azért, ami fontos; és hogy a saját életében bárki lehet partizán. Ebben a szellemben működik 2007-es létrehozása óta a Jaffe Családsegítő, amely elsődleges célja a rászoruló zsidó családok, azon belül is a gyerekek támogatása.

„Amióta léteznek zsidó közösségek, a rászorulók megsegítése, a cádáká, mindig is alapértéknek számított”

– mondja Taly Shaul, a MAZS Alapítvány ügyvezető igazgatója, aki azt is megosztotta a Kibiccel, hogy a program elindításakor fontos szempont volt, hogy ne csak anyagi támogatást nyújtsanak a rászorulóknak, de legyenek szociális munkások és pszichológusok, akik foglalkoznak és segítik ezeket a családokat. Valamint, hogy megpróbálják erősíteni őket abban, hogy egyedül is képesek legyenek megoldani a problémájukat.

Mindamellett az is lényeges szempont volt a program kialakításakor, hogy a zsidó gyerekeknek és családoknak legyen lehetőségük részt venni a zsidó közösség életében. Akár a szarvasi vagy más táborok látogatása révén, vagy a Jaffe munkatársai által szervezett családi napokon.

„További cél a rászorult családok és gyerekek támogatásán túl annak elérése, hogy a közösségen belül támogassák egymást az emberek. Az utóbbi időben ezt részben már sikerült elérni, hiszen évről évre egyre többen adakoznak, névvel vagy névtelenül, illetve ez a tenni akaró önkéntesek számában is megmutatkozik”

– emeli ki Taly Shaul a zsidó közösség szerepét a Jaffe Családsegítő program működésében.

„A névadó, Karen Jaffe, egy Virginiában élő hölgy, aki valamikor 2005 környékén járt Magyarországon a MAZS Alapítványt is létrehozó amerikai JDC által szervezett küldöttség tagjaként” – veszi át a szót Körmendi Gábor, aki … óta vezeti a családsegítő programot.

Eredetileg azért érkezett, hogy a MAZS akkor már működő holokauszt-túlélőket segítő programjáról tájékozódjon, de amikor szóba került, hogy vannak a zsidó közösségnek fiatalabb rászoruló tagjai is, akkor felajánlotta a segítségét, és több mint 100 ezer dollárral támogatta az új program elindítását.

„Jaffe nagyon szeretett volna támogatást nyújtani az itteni közösségeknek, és amikor szóba került, hogy miben tudna segíteni, azt mondtuk neki, hogy a rászoruló gyerekeket és a családokat kellene támogatni, mert velük eddig senki sem foglalkozott ilyen szempontból

– emlékszik vissza Taly Shaul.

2004-ben a régióból már több gyerekes család is fordult a JDC-hez azzal, hogy segítségre van szükségük. A szervezet akkor kezdett felfigyelni arra, hogy a zsidóság fiatalabb korosztályában is vannak olyanok, akik támogatásra szorulnak. Ekkor a JDC több országban is felmérését készített, hogy tisztább képet kapjanak a családok helyzetéről, és a probléma méretéről.

Taly Shaul, a MAZS Alapítvány ügyvezető igazgatója (Fotó: MAZS Alapítvány)

Magyarországon végül 2007-ben indult el a rászoruló családokat megsegítő Jaffe program, a közép- és kelet-európai térségben elsőként. Ezt követően jöttek létre hasonló kezdeményezések Romániában és Bulgáriában.

Jelenleg nagyjából 150 családnak segítenek a Jaffe keretében. Mindig vannak olyanok, akik belépnek, illetve olyan családok, amelyek kikerülnek a programból, magyarázza Körmendi Gábor. Ez utóbbi akkor történik, ha egy családból a legfiatalabb gyerek is eléri a 25 éves korhatárt, ekkor a program már nem tudja tovább támogatni, jellemzően ebben a korban már egyetemi tanulmányokat végző fiatalokról van szó. A másik módja a programból való kikerülésnek az, ha például egy új munkahely következtében megszűnik a rászorultság állapota. Egy család, amelyik kikerült a programból vissza is térhet oda, amennyiben később újra támogatásra szorulna egy új gyerek születése vagy a munkahely elvesztése következtében.

A rászoruló családok közel 70 százaléka egyszülős, és jellemzően ez az egy szülő az édesanya. Sok esetben ezeket a családokat az apa egyáltalán nem támogatja. A családok 25 százalékánál pedig súlyos egészségügyi problémák merülnek fel, a gyerekek és a szülők esetében egyaránt.

A Jaffe Családsegítőn keresztül a rászorulók egyrészt anyagi jellegű támogatásokat kaphatnak. Legyen az rezsitámogatás, orvosi ellátás, élelmiszer, babaápolási holmik, gyógyszerek vagy az iskolakezdéshez szükséges eszközök beszerzése. Emellett mentális támogatást is nyújtanak, a három szociális munkás mellett két pszichológus dolgozik a program keretében, akik segíteni tudnak a család bármelyik tagjának.

A családsegítőnél fontosnak tartják, hogy hozzáértő szakemberek fel tudják mérni, hogy mire van szüksége a családoknak. A szociális munka ugyan nem forintosítható, mégis úgy gondolják, fontos, hogy a rászorulók ezt is értékesnek lássák.

„Lényeges, hogy valaki a közösségen belül tud a problémájáról, amelyet meg tud osztani egy olyas valakivel, aki a biztonság érzetét nyújtja neki. Nagyon fontos, hogy legyen kivel beszélni, és ez, bár természetesnek tűnik, nincs feltétlenül így”

– hangsúlyozza Körmendi Gábor.

A gyerekeknek segítenek, hogy nyaranta eljussanak Szarvasra vagy valamelyik más zsidó szervezet (BBYO, Alef Kids, Bálint Ház, a kiskunhalasi közösség) által működtetett táborba. De ha esetleg valamilyen más tematikájú, sport vagy zenei táborba szeretnének menni a gyerekek, és a család nem tudja megoldani másképp, akkor a Jaffe ebben is segítséget tud nyújtani. A nagyobb zsidó ünnepeken, jellemzően peszáh és hanuka idején ajándékcsomagot kapnak a rászoruló gyerekek. Purimkor és ros hasana alatt rendezvényekre segítik eljutni őket.

Körmendi Gábor, a Jaffe Zsidó Családsegítő Szolgálat vezetője (Fotó: MAZS Alapítvány)

Az elmúlt néhány évben újabb támogatási formákat vezettek be. Ilyen például az egyik külföldi adományozó édesanyja után elnevezett Zvia Fund, amely lakásfelújítások, háztartási gépek beszerzése esetén tud támogatást nyújtani azoknak a családoknak, akik önerőből nem lennének képesek megvásárolni egy mosógépet vagy rendbe tenni egy beázó tetőt.

A rászorulók egy része magától jelentkezik, és kér segítséget, mások a közösségen, ismerősökön keresztül kerülnek kapcsolatba a családsegítővel.

„Kapcsolatban vagyunk a zsidó táborokkal, iskolákkal, ifjúsági szervezetekkel, és mindig elmondjuk nekik, ha látnak olyanokat, akik mondjuk nem tudják kifizetni a tábor díját, akkor azt jelezzék nekünk, vagy szóljanak a szülőknek, hogy keressenek meg minket” – mondja a Jaffe Családsegítő vezetője.

Ugyanígy próbálják a zsinagógai körzetek figyelmét is felhívni arra, hogy létezik ez a program. Taly Shaul azonban még 15 év elteltével is úgy látja, hogy a zsidó közösségen belül nem ismerik eléggé a családsegítőt.

A Jaffe Családsegítőnek ugyan már két nagyobb magyarországi adományozója is van, akik rendszeresen keresik meg őket azzal, hogy segíteni szeretnének. Általában egy-egy zsidó ünnep alkalmával támogatnak néhány családot, olyan problémákra nyújtanak segítséget, amelyeket a Jaffe nem tudna éppen megoldani. Van olyan támogató, aki a balatoni nyaralóját bocsátja olyan rászoruló családok rendelkezésére, amelyeknek a nyaralás korábban elérhetetlen távolságra volt.

A program 235 ezer dolláros költségvetése azonban több mint 90 százalékban a mai napig külföldi finanszírozású, ami a JDC-n keresztül érkezik, leginkább amerikai adományozóktól. A működéshez szükséges többi forrást pályázatok útján szerzik meg. Adományok érkeznek még a Narancsliget adománybolton keresztül is, amelyet azért hoztak létre, hogy a közösség tagjainak legyen lehetőségük adományozni. Ha pénzzel nem is tudnak támogatni másokat, a számukra feleslegessé vált holmikkal tudnak segíteni. De vannak olyanok is, akik önkéntes munkával támogatják a programot.

„A Jaffe programja nem csak támogatni akar, de a közösség figyelmét is fel szeretné hívni az adakozás fontosságára”

– fogalmaz Taly Shaul, aki szerint hangsúlyozni kell, hogy itt egy közösségi szolgáltatásról van szó, ami nem egyenlő az állam által nyújtottakkal, és nem is célja pótolni azokat. Többet akar nyújtani, és ennek a közösségépítés, a közösség tagjainak bevonása is fontos részét képezi.

„A cél az lenne, hogy helyi támogatásokból finanszírozzák a program költségvetésének legalább a felét” – mondja a MAZS Alapítvány ügyvezető igazgatója hozzátéve, hogy egy ilyen jóléti közösségi programot hosszú távon magának a közösségnek kellene fenntartania.

Már valami elkezdődött, a Lauder Iskola saját projekttel csatlakozott a programhoz és már egyéni adományozók is vannak, valamint a hitközség is nyújthat majd támogatást valamilyen formában. De abban is bíznak, hogy az adományboltból több bevétel érkezik, amelyet szintén a program finanszírozására lehetne felhasználni.

Fotó: Jaffe Családsegítő/Facebook

Taly Shaul fontosnak tartja kiemelni azokat a talán mások számára apróságnak tűnő történeteket, amelyek tulajdonképpen a program sikerét jelképezik:

„Miután valaki a Jaffe-hez fordult segítségért, majd ezt követően már rendbe jöttek az ügyei, és saját lábára tudott állni, ez után úgy dönt, hogy ő is szeretne segíteni, önkéntesként vagy adományozóként. Volt olyan korábbi ügyfél, aki éveken át adományozott kisebb összeget a program számára. Ez nem a pénz miatt fontos, hanem azért, mert látni, hogy az emberek megértik, hogy egyszer ők azok, akik segítségre szorulnak, máskor pedig mások, akiknek pont ő tud segíteni.”

„Ezzel nem is a családsegítőnek adja vissza, amit kapott, hanem valaki mást támogat a közösségben. Amikor ezt megértjük, az a valódi siker. Nem a köszönet a lényeg, hanem az, hogy az emberek megértsék, hogy egy közösségen belül mennyire fontos a másik iránti felelősségvállalás” – hangsúlyozza a MAZS igazgatója.

Ezzel együtt sokszor felmerül a kérdés, hogy ha valakinek tudtak segíteni, de ő ennél nem szeretne többet, és nem szeretne a közösség része lenni, akkor elérték-e a céljukat, vagy sem?

„Amikor bemegyek az adományboltba, és találkozom ott egy volt kliensünkkel, aki egész nap ott önkénteskedik, mert ezt fontosnak érzi, az egy siker. Amikor azt látom, hogy a lauderes szülők akarnak tenni valamit, hogy a rászoruló gyerekek kapjanak ajándékot hanukára, az egy siker. Amikor valaki azzal keres meg minket, hogy miként tudna segíteni, az egy siker”

– mondja Taly Shaul, aki szerint mindez azt jelzi, hogy a helyi zsidó közösség is érzi, hogy mennyire fontos ez a tevékenység.

A cikk a MAZSÖK támogatásával készült.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp