Az Auschwitzot megjárt 56-os forradalmár, aki fellázadt a szovjet hatalom ellen

A rabtársai, köztük Darvas Iván, a valaha volt legtisztább lelkű embernek tartották, akit gyűlölt a hatalom, mert valóban kommunista volt. Angyal István csupán 30 éves volt, amikor 1958-ban kivégezték. Nyáry Krisztián korábbi írásából idézünk.

Amikor 1956. november 4-én a szovjet hadsereg elözönlötte Magyarországot, a forradalom vezetői rögtön tudták, hogy az ország sorsa megpecsételődött. Budapest néhány pontján, így a Ferencváros egy apró szegletében azonban még napokig tovább folytak a fegyveres harcok.

A Tűzoltó utcai felkelők a 28 éves Angyal István vezetésével városi gerillaként harcoltak a tankok ellen. Nemcsak abban különböztek a forradalmárok többségétől, hogy a legreménytelenebb helyzetben sem tették le a fegyvert, hanem abban is, hogy mindannyian kommunistának vallották magukat.

Angyal István

November 7-én Angyal javaslatára nemzeti színű és vörös zászlókat tettek ki az utcákra, hogy a szovjet katonák lássák: ők képviselik a valódi kommunizmust, nem a kádári hatalom. A fegyveres harc bukása után Angyal továbbra sem hátrált meg: a Péterfy Sándor utcai kórház pincéjében röplapokat írt és sokszorosított. Akkor már napok óta nem aludt, koffeininjekciókkal tartotta ébren magát. Bajtársai megpróbálták rávenni, hogy szökjön velük külföldre, de nemet mondott.

Ő volt az egyik utolsó forradalmár, aki a legtovább kitartott.

Amikor november 16-án karhatalmisták törtek be a kórházba, és megkezdték a gyanús személyek letartóztatását, Angyal társai szabadon bocsátását követelve eléjük rohant a rejtekhelyéről. Még a kihallgatószobából is röpcédulát dobott ki az őt őrző rendőröknek. Közölték vele, hogy másnap kivégzik, és egy éjszakát kap rá, hogy megírja szerepét a forradalomban. Megírt kendőzetlenül mindent. Végül nem ölték meg azonnal, három kirakatpert is végigcsináltak vele.

A sztahanovista élmunkásból lett forradalmárt, aki az előző rendszerben megjárta Auschwitzot is, rabtársai a valaha volt legtisztább lelkű embernek tartották. A siralomházból verset és szerelmes leveleket küldött elvált feleségének.

A hatalom gyűlölte, mert valóban kommunista volt. Ezért aztán különösen kegyetlenül végezték ki 30 éves korában. Kora alapján még mindig köztünk lehetne.

[…]

1958. december 1-jén végezték ki a hírhedt Tutsek vérbíró és az ügyész jelenlétében. „Inkább meghalok, sem hogy olyan szégyenteljesen éljek, mint ti” – búcsúzott tőlük. Talán ezért a mondatáért, talán rendíthetetlen kommunizmusáért kellett még huszonnyolc percig szenvednie a bitófán. Darvas Iván, aki szintén rabtársa volt, így emlékezett rá: „Meg tudott őrizni egyfajta személyes szuverenitást, megközelíthetetlenséget, érinthetetlenséget, a közös nyomorúság eme poklában – igenis – egyfajta személyes szabadságot. Azzal áltatom magam, hogy így is halt meg.”

 

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp