A Tóra azt tanítja nekünk, hogy Jom Kippurkor újra meg kell vizsgálnunk a világgal való kapcsolatunk természetét, és meg kell próbálnunk helyreállítani az elszakadásokat. A kelletlen próféta történetét szerdán, Jom Kippur délutánján olvashatják.
Az 1980-as évek végén az arizonai Oracle-ben bioszférát építettek. Ezt a mesterséges, zárt ökológiai rendszert, a Bioszféra 2-t azért építették, hogy utánozzák bolygónk körülményeit és a képességét, hogy gondosan kiegyensúlyozott ökoszisztémákon keresztül fenntartsa az életet. A létesítmény egy 3,14 hektáros területen állt, és a valaha létrehozott legnagyobb zárt rendszer volt.
Két éven keresztül négy férfinak és négy nőnek saját élelmiszert kellett termelnie, és saját újrahasznosított vízből és levegőből kellett élnie, amelyet saját kis esőerdőjük, szavannájuk, óceánjuk és farmjuk tartott fenn. Mindehhez gondos tervezés kellett, mert a földi élet egymáshoz kapcsolódó és egymástól függő elemek hatalmas hálója, amelyek befolyásolják egymás létezését és túlélését. Minden összefügg mindennel.
A Bioszféra 2 alapvetően sikeres volt, de jelentős komplikációk is adódtak; a legsúlyosabb a váratlan oxigénvesztés volt. Több mint hét tonna oxigén veszett el a bioszférában.
A CO2, amelyet a növényeknek el kellett volna nyelniük, és oxigénné kell alakítani, váratlanul felszívódtak a betonba, és súlyos oxigénhiányt okozott. Ez befolyásolta a lakosok vérkémiáját. Éjszakánként levegő után kapkodva ébredtek, alvási apnoéban szenvedtek. Ez viszont negatívan hatott hangulatukra, kreativitásukra, problémamegoldó készségükre és interperszonális viselkedésükre.
A létezés hálója ezen a bolygón annyira összetett és kölcsönösen függ, hogy minden megváltozott aspektus hatással van a teljességre. A Föld mérete miatt azonban nem mindig érezzük azonnal az ilyen változások hatását, és elveszítjük a bolygó többi részével való összekapcsolódás érzését.
Személyes fejlődésünkhöz és kifinomultságunkhoz elengedhetetlen, hogy jobban tisztában legyünk helyünkkel és kapcsolatainkkal. Ahhoz, hogy ezt őszintén kezelhessük, hogy legerkölcsösebb és etikusabb életet élhessünk, meg kell próbálnunk megérteni, hogyan lehet a legjobban illeszkedni abba a rendszerbe, amelyben élünk. Célunk, hogy ne csak önmagunkban és jellemünkben, hanem világunkban és környezetünk összetevőiben is integrálódjunk. Ezzel engesztelést érünk el.
Az engesztelés egy erőteljes szó, amely a jóvátételt jelent. Ám, amikor engesztelést keresünk, nemcsak a vétkek kijavítására törekszünk, hanem a másokkal, a világgal és Istennel való kapcsolataink újraintegrálására és helyreállítására is.
Ezt a gondolatmenetet Jom Kippur délutánján, az engesztelés napján tartott zsinagógai istentiszteleteinkben meséljük el Jónásról, a vonakodó prófétáról szóló történet formájában.
Isten küldetése Jónás számára az, hogy figyelmeztesse a pogány nemzetet, Ninive nagy városának lakosságát, hogy ha nem bánják meg bűneiket, három napon belül eléri őket a végzetüket. Végül, nagy ellenállás és megpróbáltatások után, Jónás végrehajtja a küldetést. Az emberek azonnal megtérnek, de az elégedetlen próféta története ezzel nem ér véget. Van még mit tanulnia.
Jónás egyedül találja magát és szenved a forró napsütéstől, ami elől nem tud hova menekülni. Isten egy ricinusfát teremt, és árnyékot ad neki. Jónás örül ennek, de a fát egyik napról a másikra felfalják a férgek. Nagyon dühös lesz, de az Isten folyamatosan felhívja Jónás figyelmét az őt körülvevő világra. Nem elég egy növényről gondoskodnia, és annak ellenére, hogy noha Izrael prófétája, figyelnie kell a pogányok nemzetére is, valamint az állatok nagy populációjára.
Vagyis meg kell tanulnia, hogy nem élhet a bolygón, és nem szolgálhat prófétaként csak egy nemzetet, hanem érzékenynek és figyelmesnek kell lennie a teljes lakosságra és azokra az elemekre, amelyek hozzájárulnak a bolygó egyensúlyához.
Mindannyian egy globális ökoszisztémán belül lépünk egymással kapcsolatba. Ennek szem elől tévesztésével megnyílik előttünk az Einstein által „optikai téveszmének” nevezett jelenség – vagyis az autonómia hamis érzése.
Az igazsághoz és világossághoz való visszatérésünk központi aspektusa – ami a teshuvah (bűnbánat) lényege – az, hogy jobban megismerjük létezésünk valódi természetét; elismerjük azokat a kölcsönös kapcsolatokat, amelyek nemcsak életünkben fordulnak elő, hanem létezésünket is biztosítják.
A Tóra azt tanítja nekünk, hogy Jom Kippurkor újra meg kell vizsgálnunk a világgal való kapcsolatunk természetét, és meg kell próbálnunk helyreállítani az elszakadásokat.
Az elszakadás optikai téveszméjéből és az én börtönéből egy tágabb világba jutunk, amelyben érzékenyek vagyunk életünk robusztus, egymással összefüggő természetére.
A cikk eredetileg a Jewish Chronicle-ben jelent meg.
A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját. |
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
