Egy 1957-es szovjet hivatalos közlés szerint hetvenöt éve, 1947. július 17-én halt meg a moszkvai Lubjanka börtönben Raoul Wallenberg svéd diplomata, aki a vészkorszakban magyar zsidók ezreit mentette meg a deportálástól.
Az 1912. augusztus 4-én született Wallenberg gazdag és befolyásos svéd család sarja volt. Rövid banki munka és a kötelező katonai szolgálat letöltése után az Egyesült Államokban szerzett építész diplomát, ekkor már beszélte az angol, a német és a francia nyelvet. Ezután Dél-Afrikában és Palesztinában dolgozott kereskedelmi cégeknél, majd
a Svédországban élő magyar zsidó kereskedő, Lauer Kálmán vezette Közép-Európai Kereskedelmi Rt.-nél helyezkedett el. Rövidesen a cég külföldi ügyekkel foglalkozó igazgatója és társtulajdonosa lett, üzleti útjai során kiterjedt társadalmi és politikai kapcsolatokra tett szert Magyarországon.
A második világháború utolsó szakaszában, 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Áprilisban országszerte megkezdődött a zsidók gettóba tömörítése, majd május 15-étől pedig a deportálásuk.
Lauer ajánlására Wallenberget bízták meg a magyarországi mentőtevékenység irányításával, aki azt önként és azonnal elvállalta, tevékenységének pénzügyi hátterét a WRB és amerikai zsidó jótékonysági intézmények (JOINT) biztosították.
Több mint tízezer embert mentett meg
Wallenberg 1944. július 9-én a svéd követség másodtitkáraként érkezett meg Budapestre. Tárgyalt minisztériumokkal, újságírókkal, semleges államok diplomatáival. Svéd védő-útlevelet készített, amely alkalmas volt arra, hogy a magyar és a német hatóságok előtt igazolja: a menlevél tulajdonosa a svéd követség védelme alatt áll.
Jóllehet 1500 “Schutzpass” kibocsátására kapott engedélyt, sikerült ezt a számot 4500-ra emelnie, és a valóságban még ennél is jóval többet adtak ki. A nyilas hatalomátvétel után Wallenberg még nagyobb erőfeszítéseket tett.
Megnövelte a svéd oltalom alatt álló úgynevezett védett házak számát, közvetlen védelme végül több mint tízezer emberre terjedt ki.
Tevékenységének közvetett hatása ennél sokkal jelentősebb volt, mert a svéd példát a többi semleges követség is követte.
Még mindig titkosak a róla szóló orosz dokumentumok
A budapesti gettót 1945. január 18-án szabadították fel a szovjet csapatok, de Wallenberg ekkor már nem volt a fővárosban. Egy nappal korábban, január 17-én Debrecenbe indult, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal tárgyaljon, de soha nem érkezett meg.
További sorsa, halálának helye és időpontja tisztázatlan. Annyi bizonyos, hogy sofőrjével együtt letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. A szovjet kormány a svédek megkeresésére 1947-ben úgy nyilatkozott, hogy “Wallenberg nincs a Szovjetunió területén”, és azt írták: feltételezhetően életét vesztette a budapesti harcok során.
Tíz évvel később, 1957-ben Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter azt a hivatalos tájékoztatást adta, hogy Wallenberg 1947. július 17-én halt meg a moszkvai Lubjanka börtönben szívroham következtében.
A szovjet hatóságok 2000-ben elismerték, hogy Wallenberget politikai okokból hurcolták el és a börtönben agyonlőtték, az orosz főügyészség később politikailag rehabilitálta.
A történelmi kutatások ma sem tudnak megnyugtató választ adni a svéd diplomata halálának körülményeire, mert az erről szóló iratok még mindig titkosítva vannak Oroszországban.
Posztumusz Budapest díszpolgárává avatták
2003-ban a Fővárosi Közgyűlés Budapest díszpolgárává avatta, tevékenységére több emlékmű és szobor emlékeztet Budapesten. Nevét utca őrzi a 13. kerületben, a magyarországi Raoul Wallenberg Egyesület által évente kiosztott elismerés, és róla nevezték el az Európa Tanács humanitárius erőfeszítések elismerésére létrehozott díját.
Kapcsolódó cikkünk:
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
