Megrendítő leletek kerültek elő az egykori varsói gettóból

A jelenleg is folyó ásatások annak a bunkernek a közelében zajlanak, ahol a gettó felkelői a nácik közelsége miatt tömeges öngyilkosságot követtek el.

Egy gyermekcipő, konyhai eszközök, edények, könyvek, kerámia csempe és rozsdás szerszámok. A második világháborús varsói gettó területén idén nyáron végzett régészeti ásatások során felfedezett leletek drámai és megrendítő képet adnak az oda zárt több százezer zsidó életéről, és elősegítik az 1943-as varsói gettófelkelés kutatását, írja a Jewish Heritage Europe (JHE).

Fotó: Varsói Gettómúzeum

„Ezeknek a tárgyaknak a megtalálása és a világnak való bemutatása számomra azt jelenti, hogy hangot adok egykori tulajdonosaiknak” – nyilatkozta a JHE-nek az ásatást vezető Jacek Konik, a Varsói Gettómúzeum régésze és történésze.

„Nem tudták elmondani a saját történetüket, mert valaki nem engedte meg nekik, és úgy döntött, hogy nincs joguk az élethez. Most a kutatásainknak köszönhetően beszélhetnek és elmondhatják a történetük egy részét. Örülök, hogy legalább így segíthetek nekik beszélni. Ez egyfajta belső igény és kötelezettség számomra. Ha korábban születtem volna, talán én is az ő helyükben lettem volna”

– tette hozzá Konik.

Június 7-én kezdődtek azok a munkálatok, amelyeket a Varsói Gettómúzeum az amerikai Christopher Newport Egyetem és a lengyelországi Pułtuskban található Aleksander Gieysztor Akadémia kutatóival közösen végzett.

“Nem az életünket, hanem a méltóságunkat akarjuk megmenteni” – Kibic Magazin

78 éve, 1943. április 19-én kezdődött a megszálló nácik elleni felkelés a varsói gettóban, amely a legjelentősebb zsidó ellenállási akció volt a II. világháború idején. A harcok 29 napja alatt pár száz felkelő szállt szembe több ezer, a fegyverzet terén is hatalmas túlerőben lévő támadóval. Európa legnagyobb gettóját 1940 októberében Varsóban hozták létre.

A Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma által 2018-ban létrehozott, jelenleg fejlesztés alatt álló Gettómúzeum a tervek szerint 2023 áprilisában – a varsói gettófelkelés 80. évfordulóján – nyílik meg egy olyan épületegyüttesben, amelyben a második világháború előtt egy gyermekkórház működött.

Az ásatások arra a területre koncentrálódnak, ahol a háború előtt két lakóház állt a Miła és a Muranowska utcák között. Az 1943. április 19-én kezdődött varsói gettófelkelés idején az alagsorban lévő, csempészek által használt bunkerben volt a Mordechaj Anielewicz vezette Zsidó Harci Szervezet főhadiszállása. 1943. május 8-án, amikor a németek közeledtek, Anielewicz és több más gettóharcos tömeges öngyilkosságot követett el a bunkerben.

A holttesteket soha nem exhumálták. A háború után egy törmelékből épített emlékdombot emeltek a hely fölé, és később emlékműveket helyeztek el rajta.

Az idei nyári ásatások a bunkerrel kapcsolatos részletek kutatásáról szólnak, de nem érintik azt a területet, ahol a gettó harcosai meghaltak. A régészek eddig falakat és szerkezeti elemeket, valamint számos tárgyat tártak fel.

„Ezek az ásatások azért fontosak, mert ezek az első régészeti feltárások a háború vége óta azon a területen, ahol a Zsidó Harci Szervezet (ŻOB) főhadiszállása volt” – magyarázta Konik a JHE-nek.

A történész elmondta, hogy a kutatók most megpróbálják ellenőrizni a Mordechai Anielewicz és társai „bunkeréről” szóló, emlékiratokból és beszámolókból származó információkat. Hangsúlyozta, hogy nem a bunker központi részén dolgoznak, mivel az egy sír, és ezért nem akarnak ott ásni, hanem a helyszín peremén, ahol valószínűleg megtalálják a hat kijárat egyikét.

Lengyelország főrabbija, Michael Schudrich tájékoztatva van az ásatásokról, és Konik azt mondta, hogy a munkát leállítják, ha emberi maradványokat találnak.

A JHE-nek nyilatkozva az ásatás vezetője elmondta, hogy a felfedezések egy része – köztük imakönyvek és egy elégetett könyvtár maradványai – arra utal, hogy a vallási élet virágzott ezekben az épületekben. Eddig egy Talmudot, egy imakönyvet (szidur) és egy lengyel nyelvű regényt azonosítottak. „Úgy tűnik, ezek mind együtt álltak egy polcon” – mondta a történész.

Fotó: Varsói Gettómúzeum

„Ez a lelet tökéletesen illusztrálja számos varsói és lengyelországi zsidó család életét. Egyrészt az őseik hagyományaihoz való hűséget, másrészt a lengyel kultúra és az abban rejlő nyitottságot. A mindennapi élet tárgyai és maguk az épületek díszítésének töredékei arról tanúskodnak, hogy ezek a 19. század második felében épült házak virágzó és fokozatosan modernizált épületek voltak. Megdöbbentő a háborús pusztítás mértéke és a lakók személyes tárgyai a tragédiáról tanúskodnak”

– magyarázta Konik, aki szerint az eddigi leletek megerősítik és kiegészítik az úgynevezett Ringelblum-archívumban található, a gettó mindennapi életéről szóló beszámolókat.

Az archívumot 1940 novemberében szervezte meg Emanuel Ringelblum történész és titkos Oneg Sabbat nevű szervezete. A cél az volt, hogy részletes és átfogó dokumentációt gyűjtsenek a zsidók sorsáról a német megszállás alatt. Az archívum anyagát három részletben rejtették el, az utolsót a gettófelkelés kitörése előtti napon. Eddig két rejtekhelyet fedeztek fel, ahogy a Zsidó Történeti Intézet fogalmaz:

„A mintegy 35 000 dokumentumot számláló összegyűjtött anyagoknak általában nincs párjuk a világ más levéltári egységeiben. Ezek gyakran az országszerte szétszórt városok és települések egyének és egész közösségek életének, szenvedésének és halálának utolsó tanúságtételei. Felbecsülhetetlen értékű forrást jelentenek a holokauszt tanulmányozásához.”

Az idei nyári ásatások a 2021 júliusában földtudományi eszközökkel, például talajradarral és fémdetektorokkal végzett nem invazív kutatások folytatásaként zajlanak. Ezek a nem invazív kutatások egy olyan „anomáliát” jeleztek, amely 2021 októberében fizikai ásatáshoz vezetett az egykori gettó területén álló Krasiński parkban. Az „anomáliáról” kiderült, hogy egy acélgerenda.

A varsói gettóról titokban készült felvételeket mutattak be egy új dokumentumfilmben – Kibic Magazin

Alfons Ziólkowski 1941 márciusa és novembere között készített felvételeket a varsói gettó területén. A tízperces 8 mm-es képanyag az első ismert archív felvétel, amelyet nem a német megszállók készítettek a gettóról propagandacélból. A 30 éves amatőr filmes különleges bejárási engedélyét kihasználva filmezte le a városrészt, amely akkoriban általában tiltott terület volt a nem zsidók számára.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp