A Hallelujah visszatérése Leonard Cohenhez és a zsidósághoz

Egy új dokumentumfilm nemcsak a Hallelujah az alkotójához, hanem általában a zsidósághoz való viszonyát is igyekszik feltárni.

Leonard Cohen, a kanadai legenda, aki a zsidó miszticizmust a popmitológiával ötvözte a nagyközönség számára, 50 éves pályafutása során számos slágert írt, köztük több olyan dalt, mint a Who By Fire vagy a You Want It Darker, amelyek zsidó témákat vonultatnak fel. De egyik sem lett annyira sikeres, mint a Hallelujah, amelynek mintegy 300 feldolgozása készült, és játsszák esküvőkön, temetéseken, valamint minden lehetséges alkalomkor a kettő között, írja a JTA egy új dokumentumfilm kapcsán.

Leonard Cohen öt legzsidóbb dala – Kibic Magazin

A múlt héten elhunyt Leonard Cohen egyértelműen az egyik legnépszerűbb zsidó dalszerző volt, aki dalszövegeiben igen egyedi módon helyezte el a bibliai képeket és a zsidó liturgiát. Most következzen öt Cohen leginkább zsidó dalai közül. Leonard Cohen két kiemelkedő kanadai rabbi unokája volt.

Valószínűleg nem sok zsidó szerző művét vizsgálták és értelmezték – Leonard Cohen legnagyobb megdöbbenésére – annyian, mint a Dávid királyra, Sámsonra és Delilára tett utalásokat tartalmazó, a magasabb cél megkérdőjelezésével és a homályos, de izgalmas szöveggel megírt Hallelujah-t.

A Hallelujah: Leonard Cohen, egy utazás, egy dal című dokumentumfilm nem mutatja be a dal mind a 150, Cohen által írt változatát, annak ellenére, hogy az énekes néhány elkötelezett híve mennyire vágyik arra, hogy meghallgathassa ezeket. A Hallelujah azért többször is felcsendül a filmben és megszólalnak olyan előadók, akik korábban feldolgozták, köztük Brandi Carlile és Rufus Wainwright, és elmagyarázzák, mit jelentett számukra a dal.

Ilyen az, amikor 1500-an éneklik a Hallelujah-t – Kibic Magazin

Leonard Cohen 1984-es dalát már rengetegszer feldolgozták, a Hallelujah eredeti szellemiségét azonban nem sok előadónak sikerült úgy visszaadnia, mint a Rufus Wainwrighttal kiegészült Choir!Choir!Choir! kanadai kórustársulatnak. A heti rendszerességgel óriási tömegeket megmozgató torontói kezdeményezés előszeretettel használ fel jól ismert popslágereket arra, hogy a közös éneklés erejét bizonyítsa.

A JTA cikke szerint a film nemcsak a dalnak az alkotójához, hanem általában a zsidósághoz való viszonyát is igyekszik feltárni.

Daniel Geller és Dayna Goldfine rendezők Cohen közeli barátaival, alkotótársaival és szerelmeivel készített interjúk segítségével vizsgálják meg mind a dal, mind Cohen örökségét. Más dokumentaristák és szerzők már korábban is jártak ezen a terepen, feltárva Cohen életének olyan konkrét fejezeteit, mint a Marianne Ihlennel folytatott görög szigeti románca az 1960-as években, vagy a jom kipuri háború idején adott izraeli koncertjei.

De egyetlen dal keretbe foglalása egyedülálló narratív lehetőségeket kínál, véli a JTA szerzője. A film Cohen életét a Hallelujah előtti és utáni időszakokra tagolja, amely az 1984-es Various Positions albumon jelent meg, amikor Cohen már 50 éves volt.

Bemutatja, hogy montreali zsidó neveltetése és a hit bizonyos aspektusai megkérdőjelezésének szeretete – többek között az, hogy „gyermekként megérintett az a fajta beszéd, amit a zsinagógában hallottam” – milyen fontos szerepet játszott a dal létrejöttében (a hite erős volt, de bizonyítékra volt szüksége). Cohen 40 éves korában kezdett el dolgozni könyvén – ez az az időszak, amikor a zsidó hagyomány szerint a zsidók elkezdhetik a kabbala tanulmányozását.

Suzanne Elroddal való kapcsolatának végével szembesülve, és keresve a módját annak, hogyan jelezhetné, hogy az egykori költő és a ’60-as évek ikonja új életet kezdett, Cohen rövid ideig azt is fontolgatta, hogy Elul-ra változtatja meg a nevét, arra az ősz küszöbén álló héber hónapra, amely a megújulást jelképezi.

A világ egyik legszebb búcsúdalának története – Kibic Magazin

Dokumentumfilm készült Leonard Cohen és legnagyobb szerelme és múzsája, Marianne Ihlen kapcsolatáról. A film a ritka felvétek mellett Cohen eddig kevésbé ismert arcát is bemutatja. 1960-ban Leonard Cohen, egy alig ismert kanadai zsidó költő és regényíró a görögországi Ídra szigetére utazott némi inspirációt és olcsó lakhatást keresve.

A film szerint ezeket az új kezdeteket a Hallelujah szimbolizálja a legjobban: a fény lángja minden szavában. De Cohen életében semmi sem ment könnyen, és a dal népszerűségéhez vezető út sem volt egyenes. A Columbia Records úgy döntött, hogy nem adja ki a Various Positions-t az Egyesült Államokban, és a dal a feledés homályába süllyedt, amíg előbb Bob Dylan, majd John Cale fel nem élesztette.

A Hallelujah csak akkor vált a ma ismert kultikus himnusszá, amikor a fiatal Jeff Buckley 1994-ben felfedezte és megcsinálta a saját variációját Cale felvételéből, miközben Cohen, a zeneipartól eltávolodva éppen egy zen kolostorba vonult. Az új generációk befogadták Buckley kísérteties, éteri szövegét, és a fiatalon bekövetkezett halála tovább növelte a dal misztikumát. Az sem ártott neki, hogy a Cale-féle feldolgozás 2001-ben a Shrek című filmben is feltűnt.

Ahogy a dal hatása messze elfordul a montreali zsidó szerzőjétől, aki elveszíti megtakarított pénzét, miután az ügynöke átveri, a film egy olyan emlékezetes jelenetet kínál, amelyben Cohen egyáltalán nem szerepel. Ez egy montázs a 2000-es évek tehetségkutató versenyzőiről, akik a Hallelujah végtelen számú feldolgozását adják elő, bombasztikus vonósokkal és szintetizátorokkal megtámogatva, minden szükséges eszközzel beillesztve a dalt az amerikai kánonba.

És míg a dal eredeti változatai olyan strófákat tartalmaznak, amelyekben Cohen spirituális és testi elmélkedései keverednek, az American Idol és az X-Faktor felvonultatott előadásai határozottan C-kategóriásak, és nélkülözik Cohen védjegyének számító kételyeket és kétértelműséget: nem tudtak érezni, ezért megpróbáltak megérinteni. Amit a cikk szerint a film végül megmutat, az a dal folyamatos menetelése a szekularizáció felé.

Végül is kihez tartozik a Hallelujah? – teszi fel a kérdést a JTA szerzője. Ez egy zsidó dal? Egyáltalán Cohené? A film kipörgeti a hatását, majd megpróbálja visszafuttatni. De ha az ember elégszer, elég különböző környezetben hallja a dalt, és rájön, hogy valamilyen mély, észrevétlen szinten mindenkit megérint, aki hallja, akkor valami mássá válik: egy olyan műalkotássá, amely egyszerűen csak a világra jött, talán, ahogy maga a dal is utal rá, az isteni gondviselés által.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp