A helyszínen, a VII. kerületi Rottenbiller utca 66-ban lévő ház falán a napokban avatták fel az emléktábláját.
Tirelli 1898-ban született Campagnola Emiliában – apja pizzasütő és élelmiszerkereskedő volt –, majd Velencébe költözött. 1926-ban érkezett Magyarországra, vívómesterként kapott állást. A húszas években Budapesten versenyzett, oktatott, magyar vívómesteri oklevelet is szerzett. Az apró, 150 centiméternél alig magasabb olasz férfi abban a vívóiskolában dolgozott, ahonnan kinőtt a teljes magyar olimpiai vívócsapat.
1929-ben kiváltotta a fagylaltkészítő iparigazolványt. Egymás után üzletet nyitott a Dohány utca 45., a Népszínház utca 23., a Váci út 8. szám alatt, aztán a Rottenbiller utcában, majd Esztergomban, Nyíregyházán és Debrecenben is. Az adófizetéssel és a hűtők árának törlesztésével rendre elmaradt, de a fagyija győzött.
1943. április 1-én vette újra bérbe a Rottenbiller utca 66. szám alatt található üzletét. Embermentő tevékenysége igazolhatóan 1944 őszére datálható, de van olyan – nem bizonyított – korábbi történet is, amely szerint a cionista Hasomer Hacair baloldali zsidó szervezet külföldről érkezett tagjai számára szerzett hamis papírokat. Bár többször elfogták – megjárta a nyilas székházat, az Andrássy út 60-at is –, mindig ép bőrrel szabadult.
Lakásában, de főleg üzletében menekített üldözött zsidókat. A Rottenbiller utca 66-ban 1945 januárjára már 22 embernek adott menedéket.
„Francesco Tirelli nevét az izraeli Yad Vashem az olaszországi embermentők között tartotta számon, így budapesti tevékenysége sokáig rejtve maradt a magyar kutatók előtt” – mondta az avatáson Dombi Gábor történész, az OR-ZSE doktorandusza.
A további részletek itt
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
