Elismeri bűnrészességét is a holokausztban, amiről a jeruzsálemi per során mindig úgy beszélt, hogy csak parancsot hajtott végre bürokrataként.
A felvételek átiratai segítettek annak idején, hogy halálra ítéljék az SS alezredest 1962-ben – de eddig még a hangfelvételek nem voltak hallhatóak.
Eichmann a háború után bujkált, de a Moszad izraeli hírszerző szolgálata elfogta Argentínában 1960 májusában, majd később Jeruzsálemben állították bíróság elé.
Négy évvel az elfogása előtt, Eichmann több órás interjút adott Willem Sassen holland náci újságírónak és száműzöttnek a riporter argentin otthonában.
A felvételeken Eichmann azt mondta: „Befejezésül azt kell mondanom… semmit sem sajnálok. Nincs kedvem azt mondani, hogy valamit rosszul csináltunk. Ha 10,3 millió zsidót öltünk volna meg, elégedetten mondanám: „Jó, elpusztítottunk egy ellenséget. Akkor teljesítettük volna küldetésünket. De ez, sajnálatomra, nem volt így.”
A per során Eichmann védekezésképpen azt állította, hogy ő csak egy kisebb bürokrata, és a mondatait kiragadták a szövegkörnyezetből az átiratokban.
Sassen felkérte Eichmannt, hogy írja meg élettörténetét, és hat hónapon keresztül 70 órányi interjút készített vele.
A környéken élő többi emigráns nácik azért jöttek a sasseni otthonba, hogy első kézből halljanak a holokausztról, írja a The Jewish News.
Yariv Mozer, a film producere elmondta, sokan közülük nehezen hitték el, hogy hatmillió zsidót valóban megöltek – azt gondolták, hogy ez egy hazugság, amit maguk a zsidók találtak ki. A felvételeken azt mondták: „Ezt nem lehet megtenni, nem lehet”.
Eichmannt utasította Sassent, hogy csak kutatási célokra használhatja fel a felvételeket, és csak a halála után szabad publikálni.
Sassen gondosan átírta az összes felvételt, és odaadta Eichmannnak, aki kézzel írt jegyzeteket adott hozzá.
Ám miután Eichmannt elfogta a Moszad, Sassen eladott egy történetet az amerikai Life magazinnak.
Eichmann tárgyalása előtt a magazin egy példányát elküldték az izraeli rendőrségnek, amelyet az archívumában őriztek. Hat hónappal a tárgyalása után a felvételek átiratából 700 oldalt elküldtek az izraeli ügyészeknek – de a bíróság csak azokat az oldalakat fogadta el, amelyeken Eichmann kézzel írt feljegyzései voltak.
Gideon Hausner izraeli főügyész és legfőbb ügyész a tárgyaláson szembesítette Eichmannt a jegyzőkönyvekkel. Eichmann azonban azt állította, hogy a Life magazin cikke a szövegkörnyezetből kiragadva idézte őt.
Sassner először elásta az eredeti felvételeket egy titkos helyen, majd később az Eichmann családnak adta őket. Koblenz városában a német nemzeti levéltárban kötöttek ki.
„Az ördög vallomása: Az elveszett Eichmann-szalagok” című új filmben ezek a felvételek hallhatók részben, és május 29-én kerül bemutatásra Tel-Avivban a DocAviv Filmfesztiválon, ahol benevezik az izraeli dokumentumfilm-versenyre.
A felvételekről háromrészes sorozatot sugároz a Kan – aki az MGM-mel és a Tadmor Entertainmenttel készült – június 7-től.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
