A nők menjenek reform közösségekbe, ha Tórát akarnak olvasni

A Mazsihisznek és a BZSH-nak kell eldöntenie, hogy a mi zsinagógáinkban lehet-e vegyes, férfi-női minjen. Ezt nem döntheti el két rabbi önhatalmúlag. Radnóti Zoltán főrabbival készített interjút a Mazsihisz.hu, ebből ajánlunk egy részletet.

– Az ön nyitott szellemiségét ismerve kissé meglepő volt a BZSH kemény hangú közleménye az érintett rabbikkal szemben. Mi indokolta ezt a szigorú hangot?
– Tisztázzunk valamit: a BZSH nem azért helyezte kilátásba a munkajogi felelősségre vonás lehetőségét, mert a szóban forgó rabbik nőket akarnak a Tórához felhívni és egalitáriánus minjent szeretnének csinálni. Hiszen a világra nyitott zsidóság szlogenjét felvállaló Mazsihiszen belül van két társult hitközség, ahol férfi-női vegyes minjenek vannak.

A közlemény, amelyet én aláírtam, azért lett ilyen szigorú hangnemű, mert a Mazsihisz, és annak legnagyobb taghitközsége, a BZSH az alapszabályában azt vallja, hogy a Sulchán Áruch talaján állva gyakorolja a hitéletet, márpedig ezzel a rabbik által jegyzett írás szembement, méghozzá úgy, hogy az derült égből villámcsapásként érte a Mazsihisz és a BZSH vallási vezetését. Egy ilyen, a zsidó vallásjog alapjait érintő törekvést, amelyet a rabbik megfogalmaztak, nagyon nem elegáns egyoldalúan bejelenteni a sajtóban, hanem belső egyeztetést kell róla folytatni, ami nem történt meg. 

Fináli rabbi és Radvánszki rabbi – most csak azokat említem, akik a BZSH alkalmazásában vannak – alapvetően szembementek a 160 éves neológia hagyományával is, nem vették figyelembe, hogy mit mond a „minhág hámákom”, vagyis a szokásjog, a „minhág ködin hu”, ami „a vallásjogi előírássá váló közösségi szokás” alapelvét jelenti, illetve a „minhág ávoténu bejádénu”, vagyis „az atyáink szokása, amit nekünk tisztelnünk kell”. Fináli Gábor és Radvánszki Péter úgy lépte át a neológia 160 éves történelmét és a zsinagógáink értékrendjét, szokásrendjét, hagyományát, hogy erről ők senkivel sem egyeztettek. Nem párbeszédet kezdeményeztek a Mazsihisz-BZSH keretein belül, hanem a sajtóban megjelentettek egy cikket, egy megelőző belső vita nélkül.

Ráadásul amiről szó van – nevezetesen a nők szerepének megváltozása a zsidó vallásgyakorlásban –, egyáltalán nem is újkeletű kérdés, a világban évtizedek óta folynak erről viták, diskurzusok, párbeszédek. 

A nők szerepének megváltoztatását csak viták, diskurzusok, párbeszédek révén lehet megbeszélni, nem pedig a Mazsihisz és a BZSH hagyományrendszerével szöges ellentétben álló bemondás alapján, ahogy azt ők tették. Ezzel olyan helyzetbe hozták a BZSH vallási és világi vezetését, hogy lépnünk kellett. A zsidóság nem performanszok sorozata, ezt nekik is be kell látniuk. Egy rabbi jelszava az legyen: „légy ott mindig!”, mert állandó jelenlét nélkül minden vonzónak látszó próbálkozás kudarcra van ítélve. Ne legyen senki sem naiv: ha a minjen egaliter lesz, attól nem fog a szombati vagy a hétköznapi zsinagógát látogató hívek száma megduplázódni.

– Ön nyitott volna egy párbeszédre velük ebben a kérdésben?
– Hadd kezdjem ott a választ, hogy egy neológ rabbinak meglehetősen nehéz dolga van. Egy ortodox rabbi helyzete könnyebb, hiszen az ortodoxia többé-kevésbé egy „fekete-fehér”, „igen-nem” rendszer, ott nincs túl sok helye az egyéni kifejezésvágynak. A reformzsidó-közösségeknek is könnyebb a helyzetük, hiszen sok tekintetben a szivárvány minden színében pompáznak, ők sokkal megengedőbbek, aminek az a vallási alapja, hogy szerintük a Tóra emberi mű, tehát változtatható. Ebben különböznek az ortodoxiától és a neológiától, mi ugyanis azt valljuk, hogy a Tóra nem emberi mű, hanem „min sámájim”, azaz azt az Örökkévaló adta, ezért nem lehet benne változtatni. A neológia pedig ott van valahol a kettő között: nem is fekete-fehér, de nem is túlzottan megengedő, nem szivárványszínű. Ezért tartom óriásinak a neológ rabbik felelősségét: ebben a széles sávban mozogva kell megtalálniuk a maguk helyét.

A kérdésre válaszolva: hogyne, 2022-ben teljesen korszerű, fontos és jogos arról beszélgetni egymással egyházon belül, hogy a reformközösségek szerint miért lehet nőket is felhívni a Tórához, és hogy miért nem lehet szerintem vagy szerintünk. Jogos, fontos és korszerű a vegyesházasságokról beszélni, továbbá a melegek, sőt, a meleg rabbik helyzetéről beszélni, de az nem megy, hogy kvázi diktátumokat jelentünk be a sajtóban, és elvárjuk, hogy ehhez a diktátumhoz alkalmazkodjon a teljes neológ közösség. 

Ráadásul – mint mondtam – a Bét Orim és Szim Salom közösségekben, amelyek a Mazsihisz társult tagjai, a nőket beszámítják a minjenbe. Akkor miről is beszélünk? Azoknak a nőknek, akiknek vallási és lelki igényük van arra, hogy a minjen tagjai legyenek, van lehetőségük Budapesten ebben a két közösség életében részt venni. Budapesten olyan minjen is van, amely csak nőkből áll. Egyetlen vallásos zsidó nőnek sem akarjuk megtiltani, nem is tehetnénk, hogy női minjeneket látogasson, és magára vegye azt a mindössze 8 micvát a 613 közül, amely alól felmentették őket a valós életet ismerő talmudi rabbik. De azt a Mazsihisznek és a BZSH-nak kell eldöntenie, hogy a mi zsinagógáinkban lehet-e például vegyes, férfi-női minjen. Ezt nem döntheti el két rabbi önhatalmúlag.

A teljes cikk itt olvasható