Játékkal viszik be az osztálytermekbe a zsidóságot

A Sáhár program az élményalapú, informális zsidóságoktatást emeli be a Lauder Iskola falai közé, a zsidó nyári táborok élményét integrálja az iskolai hétköznapokba. A programból nem csak a résztvevő elemisek, de a foglalkozásokat tartó gimnazisták is hasznos tapasztalatokat szerezhetnek.

– És hol van Mózes?

– Megettük vacsorára.

A Lauder Iskola Pegazus osztályának elsősei gyors leleményességgel vágják ki magukat abból a slamasztikából, amit az okozott, hogy kifelejtették a performanszukból Mózest, és mindannyian kígyóként tekerednek éppen a földön. A kígyóknak, vagyis a gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy eljátsszák azt a bibliai jelenetet, amely során Mózes kígyóvá változtat egy botot, hogy ezzel győzze meg a makacs fáraót Isten hatalmáról. A bot megvolt, kígyó pipa, csak éppen Mózes maradt ki a jelenetből. Megették a kígyók, ez van. Előfordult korábban másokkal is.

Kígyók támadása (Fotó: Kibic)

A Mózest felfaló kígyóknak így is kijár a dicséret, a foglalkozást vezető Kende Hanna pedig már a következő csoporttól gyűjti be a megoldásokat arra a kérdésre, hogy milyen öt újabb csapást mérnének a srácok a zsidó népet sanyargató egyiptomiakra. A harapdáló múmiáktól kezdve az emberi szájként mindenkit elnyelő homokviharig bezárólag érkeznek sorban az ötletek, miközben a harmadik csoport az általuk megálmodott szédertál hozzávalóit kezdi sorolni lelkesen. Amikor mindenki végzett a saját feladatával, kezdődhet a játék.

Mindez csütörtök reggel történik az első évfolyamos Pegazus osztály termében, a hagyományos tanítási nap kezdete előtt. A Sáhár (héberül hajnal) elnevezésű program egyik célja ugyanis pont az, hogy a gyerekek ráhangolódjanak a reggeli kezdésre egy laza foglalkozással, játékkal, és közben azért tanuljanak is valamit a zsidóságról. A foglalkozásokat, vagyis héber szóval a peulákat, hetente kétszer nem tanárok, hanem a Lauder gimnazista diákjai, úgynevezett madrichok (ifjúsági vezetők) tartják.

A Mózest elfogyasztó kígyók támadását sikeresen átvészelő Hanna is az iskola 10. évfolyamának tanulója, aki már harmadik éve tart Sáhár foglalkozásokat. Jelenleg az elsős Pegazuson kívül egy második osztálya is van, hozzájuk kedd reggelente megy. Azért csatlakozott a programhoz, mert jó lehetőségnek tartotta és szeret gyerekekkel foglalkozni.

Kende Hanna magyaráz (Fotó: Kibic)

A Sáhár négy évvel ezelőtt indult el az elemi tagozaton, Horányi Gábor főigazgató és a Ronald S. Lauder Alapítvány oktatási vezetője, Miriam Barkai ötlete nyomán, mondja a Kibicnek Komoróczy Szonja, a Lauder Iskola judaisztikai vezetője. A program koncepciója az volt, hogy az informális zsidóságoktatást, a zsidó táborok élményét behozza az iskola mindennapjaiba, hogy ne csak a hagyományos judaisztika órákon, de az élményalapú oktatás formájában is találkozzanak a gyerekek a zsidósággal, és hogy az iskolában töltött idejüknek egyfajta zsidó keretet adjon.

A programra jelentkező gimnazisták egy féléves képzésen vesznek részt, mielőtt foglalkozásokat kezdenének tartani. A képzést Fritz Zsuzsa dolgozta ki, ő vezeti, és olyanok vesznek részt benne, akik aktívak a szarvasi vagy ifjúsági szervezetek madrich-képzéseiben. Ahhoz ugyanis, hogy egy gimnazista ki tudjon állni egy osztály elé, nem csak ötletekre van szüksége, hanem önismeretre és metodikai tudásra is.

A Sáhár keretében a hétfő reggel egy havdalával, a szombatot a hétköznapoktól való elválasztással indul, és utána az elemis diákok tanítókkal kezdik a hetet. Kedd és csütörtök reggel a gimis madrichok tartanak nekik foglalkozásokat, szerdán pedig felnőttek, akiknek van zsidó informális oktatási tapasztalata, például szülők, akik korábban Szarvason voltak madrichok. Pénteken a gyerekek megint a tanárokkal zárják a hetet, és fogadják a szombatot.

Feladatmegoldás a Pegazus osztályban (Fotó: Kibic)

A program azonban nem csak a zsidóság oktatásában, de az iskola mint közösségi rendszer fejlesztésében is fontos szerepet játszik, magyarázza Komoróczy Szonja. A Sáhárnak köszönhetően átjárhatóvá vált a különböző korcsoportok közötti válaszfal, amely egyébként csak nehezen lenne áttörhető. Tényleges kapcsolat alakul ki a tanítók és a madrichok, illetve a madrichok és az elemis diákok között, még akkor is, ha hetente csak kétszer 30 percre mennek be hozzájuk.

„Egészen megható látvány, amikor ezek a nagyra nőtt gimisek leülnek az ebédlőben a kicsikkel vagy beszélgetnek velük az udvaron” – mondja a Lauder Iskola judaisztikai vezetője, aki szerint a kicsik nagyon jó példaképeket látnak a gimisekben, és az iskolán belül még több lehetőségük van a gyerekeknek arra, hogy bizalmi kapcsolatokat alakítsanak ki egymás között.

A jó kapcsolat a gimis madrich és az elsősök között a Pegazus osztály Sáhárján is jól megfigyelhető. A srácok már a foglalkozás kezdete előtt Hannán „lógnak”, és a 30 perces peula elteltével is csak nehezen hagyják kimenni a teremből, és ha kettőnél több keze volna, akkor bizonyára azokon is csüngne valaki.

A rajongás hasonlóan érződik a negyedikes Pepita osztályban is, ahol éppen Radó Mirjam tart Sáhárt egy másik csütörtöki reggelen. A nagyobbakkal könnyebb párbeszédet folytatni, így a közelgő peszachi szünet lesz a téma. Ki, mit fog csinálni, ki utazik el, és hová? A foglalkozás témáját egy klasszikus akasztófa játékkal lehet kitalálni, hamarosan érkezik is a megoldás: az ómerszámlálásról lesz szó.

Radó Mirjam (Fotó: Kibic)

A foglalkozás ugyan egy frontális kérdezz-felelekkel indul, de a pepitások egészen lelkesen próbálják megtalálni a válaszokat Mirjam kérdéseire, legyen szó sávuot ünnepéről vagy Rabbi Akiva pestisben megtizedelt tanítványairól. Az elemis évfolyamok között nagy különbségek vannak, a negyedikesekhez már be lehet hozni komolyabb témákat, lehet velük beszélgetni. „Már annyira érettek, hogy bármiről van véleményük” – mondja Mirjam a Kibicnek.

A játék közelgő izgalma előtt még az a problematika is felmerül, hogy kóser-e a hajba beleragadt rágógumi, és le lehet-e vágni az összerágózott hajat az ómerszámlálás idején. A megoldás végül az lett, hogy a lág báómer napján simán, az amúgy is egy örömünnep, amikor mindent lehet, szóval veszhet a rágós haj. A székfoglalós játéknak tanulsága is van: ne rögtön a másiknak próbáld megmondani, hogy mit csináljon, és ne a másikat okold azért, ha nem sikerül valami, hanem azt nézd, hogy először te magad mit tudsz tenni a megoldás érdekében.

A Sáhár végeztével Mirjam még megígéri az osztály azon tagjainak, akik az iskola Sirim kórusában énekelnek, hogy megpróbál elmenni a következő fellépésükre. Jól összehangolódott a Pepita osztállyal, amelyet már három éve visz a program keretében, meséli kifelé menet. Minden gyerekhez megtalálta a kulcsot, hogy mivel lehet őket kinyitni, mi az, amit szívesebben csinálnak, és mi az, amit nem. Hannához hasonlóan Mirjam is a Lauder 10. évfolyamán tanul, három éve csinálja a Sáhárt, de több helyen, köztük a BBYO ifjúsági szervezetében is tag, így amikor felmerült a Sáhár program indulása, nem volt kérdés számára, hogy jelentkezni fog.

„Mindig is tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék valamilyen formában foglalkozni, pszichológus szeretnék lenni” – mondja.

„Ez az életem, hogy velük legyek”

– teszi hozzá.

Székfoglalós játék tanulsággal (Fotó: Kibic)

Ahhoz, hogy a Sáhár program jól tudjon működni, legalább egy 25-30 fős madrich-csapatra van szükség. Vannak, akik párban, és vannak – mint például Hanna és Mirjam –, akik egyedül tartják a foglalkozásokat. A peulák témája 2-3 hetente változik, a tematikák pedig a zsidó naptárhoz igazodnak. Az ünnepek adják magukat, és ha éppen nincs ünnep, akkor olyan zsidó értékekkel foglalkoznak, mint a jótékonyság, a vendégszeretet, az idősek tisztelete vagy éppen a beteglátogatás.

Magukat a foglalkozásokat teljes egészében a madrichok állítják össze, csak a tematika van előre megadva. A madrichok koordinálása, a kész programok ellenőrzése és jóváhagyása Kőszegi Juci feladata.

A Sáhárban a gyerekek tulajdonképpen más gyerekektől tanulnak, ami Komoróczy Szonja szerint segít abban, hogy a zsidósággal kapcsolatos témák jobban beleszövődjenek az életükbe. Az viszont még a hosszú távú kérdések egyike, hogy miként fog hatni a program egy olyan fiatal zsidósághoz való nyitottságára, aki négy éven át a Sáhárral kezdte a napját.

Akasztófa (Fotó: Kibic)

Kende Hanna a saját tapasztalata alapján úgy látja, nagy előnye van annak, hogy felnőtt tanárok helyett heti kétszer nagyobb diákok vannak az elemisekkel, hiszen a Sáhár nem csak a játékról, hanem a tanulásról is szól. Radó Mirjam pedig azt emeli ki, hogy a gyerekeknek azért jó alkalom a Sáhár, mert egy kicsit még tudnak lazulni a tanítási nap előtt. „Amikor bejön egy nagylány vagy nagyfiú a felsőbb tagozatból, az egy jó lehetőség arra, hogy kapjanak egy új példaképet, vagy akár a szünetekben játszanak vele.”

„Jó, hogy van egy plusz löket a zsidóságon, amit a gyerekek megkapnak”

– véli Mirjam, aki már harmadik elemi óta az iskola tanulója. A már óvodás korában is a Lauderbe járó Hanna is hasonlóképpen értékeli a program pozitív hatását. Náluk ugyanis még nem volt meg ez a bizonyos „plusz löket”.

A Sáhár zsidó vonatkozása azonban az ismeret átadásán túl abban is megmutatkozik, hogy ha egy fiatal négy és fél éven át tesz valamit az iskola és a saját közösségének a zsidóságáért, akkor meg van arra a hosszú távú lehetőség, hogy később is benne marad a tenni akarás, a kezdeményezőkészség a zsidóság irányába. Vagyis a programban részt vevő madrichok jó eséllyel az iskola befejezése után sem fognak elszakadni zsidóságtól.

A program további hozadéka, hogy a különféle gimnáziumi évfolyamokról érkező madrichoknak is meg kell tanulniuk együttműködni. Ezt segítik a számukra szervezett csapatépítő táborok, foglalkozások. Ettől a gimnáziumi évfolyamok között is jobban átjárhatóvá váltak a határvonalak. Ezen felül a madrichok és az elemis tanítók között is nagyon jó kapcsolat alakult ki, ami a tanárok számára is fontos, hogy egyáltalán rá tudják bízni a kamaszokra az osztályokat.

Sáhár a Pepita osztályban (Fotó: Kibic)

A gimis madrichkok számára egyébként is sokat ad, hogy hetente kétszer reggel ott kell lenniük egy osztály előtt, és felelősséget kell vállalniuk a kisebbekért, mutat rá a Lauder judaisztikai vezetője a Sáhár egy újabb pozitívumára. Később ezek a fiatalok úgy kerülnek majd be az egyetemre vagy a munkaerőpiacra, hogy már van vezetői készségük és kitartásuk. Olyan készségeket sajátíthatnak el a madrich-képzés és a négy és fél év madrichoskodás alatt, mint a konfliktuskezelés, a rugalmasság és a kötelességtudat. Előfordul, hogy a madrichnak jelentkező gimnazisták számára pont a Sáhár nyújt olyan tevékenységet, ahol igazán ki tudnak teljesedni.

Hanna is úgy látja, hogy a Sáhár nem csak a kicsiknek, de nekik, gimnazistáknak is hasznára válik. „Nyitott emberek leszünk ettől, és javulnak a kommunikációs készségeink” – magyarázza, majd hozzáteszi:

„Itt éreztem rá arra, hogy lehet, a jövőben ilyesmivel szeretnék foglalkozni. Ha ezt nem csinálom, erre nem jöttem volna rá.”

A cikk a MAZSÖK támogatásával valósult meg.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp