Hamarosan nők is olvashatnak Tórát két budapesti neológ közösségben

Az egyenjogúsító döntésre azért került sor, mert rendszeres közös istentiszteleteket terveznek két reform közösséggel, amelyeken nőket és férfiakat egyaránt ki fognak hívni a Tórához. A négy közösség vallási vezetője halachikus érveléssel is alátámasztotta a döntését.

Jelenleg a négy, lazán együttműködő, baráti közösség, a Hunyadi téri, a Páva utcai neológ templomkörzetek, illetve a Szim Salom és a Bét Orim reformzsidó közösségek a közösségeikre jellemző szokásjog szerint működnek, miszerint a reformzsidó közösségekben a nők olvashatnak Tórát, a neológ közösségekben pedig nem. A közösségek vallásjogi felelőseinek (Fináli Gábor, Kelemen Katalin, Radvánszki Péter, Vári György) tervei között szerepel, hogy a közeljövőben rendszeres közös istentiszteleteket tartanak, amelyeken nőket és férfiakat egyaránt ki fognak hívni a Tórához. E döntés a szokásjogon túlmutató, halachikus érvelést igényel. Az alábbi rövid ismeretterjesztő írás célja az, hogy megmutassa, van a zsidó vallásjognak olyan, koherens értelmezése, amely a nők Tórához való felhívását, tóraolvasását lehetővé teszi.

Abban a kérdésben, hogy a nők olvashatnak-e a zsinagógai szertartások keretében a tóratekercsből, már a Babiloniai Talmud is állást foglal.[1] Elvben lehetővé teszi a nők számára, hogy – valamilyen mértékben – részt vehessenek a Tóra olvasásában, gyakorlatilag azonban mégsem hagyja jóvá ennek a lehetőségét „a közösség méltóságára” hivatkozva. Kérdés, hogy akkor elvben miért engedi meg a Talmud szövege mégis a női tóraolvasást és mit jelent pontosan a közösség méltósága, miért sérti a nők felhívása a Tórához? Ezeket a kérdéseket alaposan és összefoglalóan járta körül Ethan Tucker és Michael Rosenberg rabbik közösen jegyzett könyve, a kérdés egyik legkurrensebb és legátfogóbb, legszélesebb perspektívájú tárgyalása.[2] Tuckert és Rosenberget egyaránt az izraeli főrabbinátus avatta ortodox rabbivá. Mindketten egy irányzatokon túli (post-denominational), közösségi és szervezeti modell kiépítésén dolgoznak. Az ő gondolatmenetüket ismertetjük röviden, erre kívánunk mi is támaszkodni a jövőben.

Az első kérdésre, hogy miért és milyen mértékben engedi meg, legalább elvben, a Talmud a nőknek a Tóra olvasását, kétféle válaszlehetőséget is kínál a zsidó hagyomány Tucker és Rosenberg történeti levezetése szerint. Az egyik a 12. századi, rendkívüli tekintélyű Rábénu Támtól, a legismertebb hagyományos kommentátor, Rási unokájától ered. Az ő magyarázata szerint

a tóraolvasásnak nincs közvetlen köze a tóratanulás kötelezettségéhez. Az olvasás célja egyszerűen az, hogy hallható legyen a Tóra. Így nincs akadálya annak, hogy a tóratanulás kötelezettsége alól részben vagy teljesen felmentett csoportok képviselői, például a nők, olvashassák a Tórát.

A másik magyarázat, a 14. századi RáN, az Ibériai-félszigeten élő, a „spanyol aranykor” utolsó, hanyatló időszakában tevékeny Geronai Nissim rabbi elgondolása, aki úgy véli, van összefüggés a tóratanulás kötelessége és a tóraolvasás között.[3]

Az világos tehát, hogy ha a Rábénu Tám sokak által idézett véleményét követjük, aminek nincs semmi akadálya, elvben a férfiakat és a nőket egyenjogúnak tekinthetjük a tóraolvasást illetően. A megengedő értelmezők többsége Tucker és Rosenberg előtt ezt az utat járta, így David Golinkin is, akinek megengedő döntvényével a nőknek az Eszter könyve olvasásához fűződő jogát igazolta egyikünk, Fináli Gábor.[4]

A másik akadályozó tényező, az ún. „közösség méltósága” (kávod hácibur), mely a talmudi rabbik által bevezetett jogi fogalom. Ezen fogalom használatával a rabbik célja a korábbi rendeletek limitálása, ezáltal a vélt vagy valós méltatlan helyzetek elkerülése. Esetünkben, a Talmud szerint a nők tóraolvasása engedélyezett, de a rabbik úgy döntöttek, hogy „inkább ne olvassanak a közösség méltósága miatt”.[5]

A „közösség méltóságát” illetően két nagy hagyomány áll a rendelkezésünkre, az egyik magától a Sulhán Áruh, az alapvető, 16. századi törvénygyűjtemény szerzőjétől ered, eszerint bizonyos esetekben a közösség dönthet úgy, hogy „felfüggeszti saját méltóságát”. Más szavakkal élve eltekint saját méltósága elsőbbségétől, legfőképpen a nők tóraolvasását illetően, de más ügyekben is. Ez a megoldás azonban elismeri, hogy a nők olvasása sérti a közösség méltóságát, tehát, ha meg is engedi nekik a tóraolvasást, mégsem tekinti őket egyenrangúaknak a férfiakkal, másfelől pedig valóban nehezen indokolható, miért kíván egy vallási közösség lemondani a saját méltóságáról épp az Örökkévaló Tóráját hallgatva. Ha pedig a nők és a férfiak egyaránt tanulhatnak Tórát, egyként közeledhetnek a zsidó tanításhoz és egyforma öröm a közösség számára nők és férfiak elmélyülése közös örökségünkben, akkor a közösség méltóságát nem kell felfüggeszteni, elég megérteni, mit jelent nekünk aktuálisan. Azt is lehet mondani, hogy a közösség méltóságáról nem lehet lemondani, nem rendelkezünk vele, tehát ki kell teljesítenünk a nők bevonásával ill. egyenjogúvá tételével a tóraolvasás tekintetében is.[6]

A közösség méltóságát elevenné kell tenni, hiszen a mi jelenbeli közösségi erkölcsi igényeinkről, méltóságunkról van szó. Minket inkább az sért, ha kétségbe vonatik a nők és férfiak egyenjogúsága.

Vagyis négy lehetséges kombinációja van a talmudi mondatok értelmezésének. Az első szerint – bármit is jelentsen az elvi engedélyezés – a közösség méltóságának hagyományos értelmezése nem teszi lehetővé a nők Tórához való felhívását. Ez lényegében a hagyományos neológia álláspontja is. Aligha vitatható, hogy érvényes jogértelmezés, ha nem is vonzó mindenki számára egyformán. Ugyanakkor elvárható lenne, hogy akik valóban úgy gondolják, hogy a női tóraolvasás sértené a közösség méltóságát, azok fejtsék ki, miért gondolják így. Természetesen érthető, ha sokan egyszerűen megszokásból ragaszkodnak a tóraolvasás eddigi neológ rendszeréhez, a megszokás otthonosságunk nélkülözhetetlen része, de nem sértheti őket, ha más közösségek közben új utakat keresnek.

A második lehetőség az, ha egy közösség úgy dönt, lemond saját méltóságáról az ezt lehetővé tévő hagyományra hivatkozva és részlegesen megengedi a nőknek a részvételt a tóraolvasásban. A nők aktív részvételét csak bizonyos alkalmakon, bizonyos pontjain az olvasásnak engedi meg, mivel egyetért a RáN álláspontjával, hogy a nők nem lehetnek teljes jogú tóraolvasók. Ez is komoly változást hozna a magyar zsinagógai gyakorlatban.

A harmadik út az lehet, ha egy közösség lemond a méltóságáról és teljesen egyenjogúvá teszi a nőket a tóraolvasás területén. Ettől gyakorlatilag nem különbözik a negyedik stratégia, amely nem lemondásnak tekinti az egyenjogúság bevezetését a közösség méltóságáról, éppen ellenkezőleg, a méltóság közösségi megélésének, ünnepének. Itt hasznosítható Rábbénú Tám álláspontja.

További két kifogást szokás emelni a női tóraolvasással szemben. Az egyik a menstruációs tisztátalanság lehetősége, ennek azonban vallásjogi alapja nincs, a Tórát nem lehet tisztátalanná tenni ilyen módon.[7] A másik ellenvetés az, hogy a Talmud szerint a nők hangját hallani, hallgatni már önmagában is szeméremsértő. Az, hogy a nők hangja pontosan mit jelent, énekhangról vagy beszédhangról van-e szó, egyáltalán nem egyértelmű, ahogy még az sem, hogy a kapcsolódó talmudi szöveghely valóban jogi természetű előírás-e, vagy ággádá, történet szimplán, amely egy kiemelkedően fontos rabbi aforizmáját közli. Abban mindenesetre, hogy ezt a kijelentést nem kell túl mereven olvasnunk, nemhogy vallási, de még világi vonatkozásban sem, nyilvánvalóan egyetértünk a neológ szokásjoggal, hiszen

rendszeresek, hála Istennek, a zsinagógaépületekben a fesztiváljainkon fellépő énekesnők koncertjei. Szerencsére senki nem kívánja betiltani a női hang hallgatását.

Vagyis több módon is lehetővé tehetjük a nők bevonását a Tóra olvasásába és ideje is, hogy legyenek közösségek, amelyek rálépnek erre az útra, immár egy közös, halachikus döntéssel is indokolva, miért lehetséges és kívánatos mindez.

Fináli Gábor

Kelemen Katalin

Radvánszki Péter

Vári György

[1] bMeg 23a.

[2]Rabbi Ethan Tucker-Rabbi Michael Rosenberg, Gender Equality and prayer in jewish law, Ktav Publishing, 2017, a női Tóra olvasás kérdésének áttekintése a 44.-től a 74. oldaig tartó fejezetben olvasható

[3] Ezért a nők még elvileg is csak korlátozottan jogosultak Tórát olvasni. Véleménye szerint a nők bizonyosan nem olvashatják mind a hét részét a teljes hetiszakasznak. Mivel a hetiszakaszt teljes egészében szombaton olvassuk fel, a hétköznapokon csak egy részét, kérdés tehát, hogy hány nő mehet fel ilyenkor a Tórához, milyen sorrendben, illetve, hogy amikor nem hét embert hívnak ki, a hétköznapokon, csak hármat, lehetne-e köztük nő a RáN elgondolásait követve).

[4]https://akibic.hu/2020/03/08/purimkor-meg-a-talmud-is-a-nemi-egyenloseg-mellett-all/

Azonban a Tucker-Rosenberg-könyv érvelése szerint lehetséges és talán előnyös is lehet a szigorúbb (a Rán által artikulált) véleményből kiindulni, legalábbis azoknak a közösségeknek, amelyekben sok tanult és elkötelezett nő szeretne részt vállalni a vallási kötelességek teljesítéséből. Akár arra is lehetne hivatkozni ilyen esetekben, hogy a tóratanulás kötelességéből is részt kell kapnia a nőknek, akik a közösség egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező tagjai kívánnak lenni, mivel már nem áll fenn az a helyzet a nyugati társadalmakban, amely ezt az élet más területein is ne tette volna számukra lehetővé. Vagyis kötelezhetőek a Tóra tanulására, esetleg önként vehetik magukra ezt a kötelezettséget és így joguk lesz Tórát olvasni mások számára a talmudi elv értelmében, hogy aki maga is köteles teljesíteni egy-egy parancsolatot, csak az válthat ki másokat is e kötelezettség alól (olvashat például számukra Tórát).

[5]  bMeg 23a

[6] A méltóságról való lemondás lehetetlenségét a a 16-17. századi BaH (=Bájit Hádás), Joel Sirkis rabbi fogalmazta meg. Azonban a közösség méltóságának aktualizáló átértelmezéséhez hasonló átértelmezésekre tud más példákat is prezentálni a vallásjog történetéből Tucker és Rosenberg könyve.

[7] Weiss, Avraham „Women and Sifrei Torah” Tradition: A Journal of Orthodox Jewish Thought (20:2) (Rabbinical Council of America, New York, 1982), 106-118.

WOMEN AND SIFREI TORAH on JSTOR

WOMEN AND SIFREI TORAH Tradition: A Journal of Orthodox Jewish Thought Vol. 20, No. 2 (Summer 1982), pp. 106-118 (13 pages) Published By: Rabbinical Council of America (RCA) https://www. jstor .org/stable/23260473

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp