“Nácik leszármazottja vagyok, jelenleg Izraelben önkénteskedek”

Anna Suzette Pfeiffer a jelen és a jövő javításával próbálja a múltat kiigazítani.

Pfeiffer a holokauszt emléknapján beszélt az Israel National News-nak arról, hogyan szerzett tudomást családja sötét múltjáról, és arról, hogy önkéntesként tevékenykedett az ADI Negev-Nahalat Eranban, egy rehabilitációs faluban Izrael déli részén.

Szülei és ő is tagjai a March of Life nevű mozgalomnak, amely 2007-ben alakult a családtörténetüket kutató németek számára, és amely az antiszemitizmus elleni küzdelemre törekszik.

„Amit kiderítettek, az az volt, hogy a nagyapáik vagy még néha az apjuk is gyilkosok és tolvajok voltak, nőket erőszakoltak, de mindezzel kapcsolatban a hallgatás fala vette körül őket” – magyarázza Pfeiffer.

A csoport sétákat kezdett szervezni holokauszt-túlélőkkel és leszármazottaikkal. Az események világméretű mozgalommá váltak, és a jelenlegi felvonulások több mint 50 országban zajlanak.

Amikor Pfeiffer 12 éves volt, az anyja adott neki egy könyvet egy zsidó lányról, aki a náci Németországban nőtt fel.

„Ez a könyv segített megértenem, hogyan történt a holokauszt. Azóta a szüleim lépésről lépésre elkezdtek beszélni velem a családom történetéről” – mondja.

Minden dédnagyapja náci volt, vagy valamilyen módon részt vett a holokausztban. Egyik nagyapja egy német volt, aki Romániában élt, de visszautazott Németországba, hogy önkéntes legyen az SS-nél. Részt vett a lengyelországi zsidók meggyilkolásában, hogy ott német nemzetiségűek letelepedhessenek. Egy másik dédapa egy mérnök volt, aki Auschwitz kerítésén és gázkamráin dolgozott, írja az Israel National News.

Anna Suzette Pfeiffer

Elmondja, hogy a szülei „lépésről lépésre” mesélték el neki a családtörténetét. Amikor 15 éves volt, egy csapat tinédzserrel elment Auschwitzba.

„Ez volt az a pont, amikor felmerültek ezek a kérdések, hogy miért az én családom, miért az én nemzetem, miért nem harcoltak ellene, miért nem próbáltak tenni ellene. Miért voltak hajlandóak megtenni?”

Pfeiffer kifejti, hogy nagyra értékeli, ahogy a March of Life a holokauszt témájával foglalkozik.

„A szüleim próbáltak nyugtatni, hogy ne legyen bűntudatom, hiszen 2002-ben születtem, és ez a nagyapáim élete volt. Nem vagy felelős azért, amit tettek.’ Ők követték el ezeket a szörnyű bűnöket, és nekem a jelenért és a jövőért kell felelősséget vállalnom. Ezt próbálom elérni az önkéntességgel [Izraelben]. Ezzel tudok állást foglalni a jelen és a jövő mellett” – mondja.

Elmondja, hogy az antiszemitizmus növekedése az elmúlt néhány évben Németországban megdöbbentette.

„Ma ez új formában növekszik, a közösségi médiában is.  Ez is arra ösztönzött, hogy aktív legyek és tegyek valamit.”

Pfeiffer közel két éve önkénteskedik Izraelben, egy rehabilitációs faluban él és dolgozik mindenféle fogyatékossággal élő emberekkel. Jelenleg egy óvodában dolgozik, ahol 10, egy-három év közötti, genetikai betegségben szenvedő gyerek jár, valamint autista gyerekekkel is foglalkozik.

„Számomra ez egy nagyszerű munka. Kezdetben azt hittem, hogy sokat segítek a gyerekeknek, de valójában ők a legjobb tanárok, ha a boldogságról és a türelemről van szó” – mondja. “Nagyon boldog vagyok, hogy Izraelben dolgozhatok és itt élhetek.”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp