Golda Meir az ukránok hőse az Oroszországgal vívott háborúban

Ukrajna legjelentősebb zsidó személyisége jelenleg az ország elnöke, Volodimir Zelenszkij. A második helyen azonban egy másik ország híres zsidó vezetője található.

Golda Meir, Izrael negyedik miniszterelnöke, aki Kijevben született, és akinek családja az antiszemita atrocitások miatt menekült el annak idején, egyre nagyobb népszerűségnek örvend Ukrajnában, amióta Oroszország háborút indított az ország ellen, olvasható a JTA beszámolójában. Meir szavai megjelentek ukránbarát mémekben, ukrán diplomaták idéztek tőle, és még egy harcra kész ukrán katona hátizsákjából is egy róla szóló könyv került elő.

Golda Meir 1969-ben (Fotó: Izraeli Nemzeti Könyvtár / Dan Hadani gyűjtemény / Wikimedia Commons)

Szinte a háború kezdete után máris egy Meirnek gyakran tulajdonított idézetet feldolgozó, a jelenlegi konfliktushoz igazított mémek kezdtek el keringeni a közösségi médiában.

„Ha Oroszország leteszi a fegyvert, nincs háború. Ha Ukrajna leteszi a fegyvert, nincs Ukrajna”

– állt az egyik széles körben megosztott bejegyzésben, amelyet szerzője „egy ukrán kereszténynek” tulajdonított. A szerző később pontosította, hogy a megjegyzés egy Kijevben élő amerikai misszionárius Facebook-bejegyzéséből származik, aki Magyarországra menekült, majd a héten visszatért az Egyesült Államokba.

De valójában ez egy olyan idézet adaptációja, amelyet széles körben Meirnek tulajdonítanak, aki Izraelt vezette az 1973-as jom kipuri háború idején, amelyet Izrael nagy áldozatok árán nyert meg. Az a háború úgy kezdődött, hogy Egyiptom és Szíria hónapok óta csapatokat halmozott fel Izrael határainál, majd több irányból is támadást indított az ország ellen.

„Ha az arabok ma letennék a fegyvert, nem lenne többé erőszak. Ha a zsidók ma letennék a fegyvert, nem lenne többé Izrael”

– szól az idézet, amelyet több mint egy évtizede már Meirnek tulajdonítanak, azt követően, hogy Benjamin Netanjahu, akkori izraeli kormányfő 2006-ban kimondta ezeket a szavakat egy törvényhozóknak tartott beszédében.

Úgy tűnik, Meir állítólagos megjegyzései nagy visszhangra találtak az ukránok körében, akik az országuk túléléséért küzdenek. Miután a hét elején Zelenszkij amerikai zsidó vezetők egy csoportjához szólt, Ukrajna az Egyesült Államokba delegált nagykövete kiterjesztette ezt a kapcsolatot, mondván, hogy Meir „nagyszerű nő volt, akit csodálok”.

Okszana Markarova szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök „csak azt akarja, hogy ne legyünk többé ukránok. Demilitarizálni akar minket, és azt akarja, hogy semlegesek legyünk. Ez persze azt jelenti, hogy bele kell egyeznünk a megadásba és a halálba. És itt idézhetek egy nagyszerű nőt, akit csodálok, és aki Kijevben született és Izrael bátor országát vezette: Az oroszok azt akarják, hogy meghaljunk. Mi élni akarunk, úgyhogy ez nem sok teret hagy a kompromisszumnak”.

Ez a gondolat valójában úgy hangzik, mint Meir, aki híresen elvetette a kompromisszum gondolatát Izrael arab szomszédaival. „Lenni vagy nem lenni nem kompromisszum kérdése” – mondta 1973-ban a New York Timesnak. „Vagy létezz, vagy ne légy”.

„Nagyszerű lenne, ha most velünk lenne” – mondta Markarova Meirről. „Szerintem sokat segítene ebben a nagy küzdelemben.”

Ami biztos, hogy legalább egy katona egyetért ezzel. Kedden egy izraeli riporter találkozott egy ukrán harcossal, aki előhúzott a hátizsákjából egy vaskos életrajzot Meirről. A katona, aki Alexként mutatkozott be, de Cionnak hívják a társai, azt mondta, hogy az életrajzot – Elinor Burkett 2009-es Golda című könyvének ukrán nyelvű fordítását – az éjjellátó készüléke, a víz és a sapkája mellett tartja.

„Ez a kedvenc könyvem” – mondta Alex. „Akkor is magammal viszem, ha ez lesz az utolsó csatám.” A riporter, Ron Ben-Yishai megkérdezte tőle, miért rajong ennyire a cionista vezetőért. Alex azt válaszolta: „Mert cionista vagyok”. Ő nem zsidó, mondta a katona, de ukrán hazafi – és „úgy gondolom, hogy Ukrajnának köszönetet kell mondania a zsidó embereknek”.

A videó – amelyet az izraeli Ynet újságírója tett közzé a Twitteren azzal a megjegyzéssel kísérve, hogy „esküszöm, ez valódi” – itt megszakad. De akár arra utal Alex, hogy ő és katonatársai az izraeli függetlenséget veszik példának, akár arra, hogy a továbbiakban elismerte a zsidó hozzájárulást az ukrán történelemhez és kultúrához, nem ő lenne az első.

Valójában Meir egyfajta ikonná vált az ukrán vezetők körében, akik szívesen beszélnek róla, mint ott született személyiségről – írta a Jerusalem Post 2018-as cikkében. Ukrajna az Orosz Birodalom része volt, amikor ő ott élt.

„Az a laza kapcsolat, ami Meirt Ukrajnához fűzte, elég volt ahhoz, hogy az ukrán állam ‘sajátjaként’ felkarolja őt” – mondta akkoriban a lapnak Eli Belotserkovszkij, Izrael ukrajnai nagykövete. „Ma az ukrán-izraeli kapcsolatokat nagyfokú barátság és együttműködési szándék jellemzi. Amikor az ukrán vezetők megemlékeznek az ukrán zsidók Izrael Állam megteremtéséhez való hozzájárulásáról, az egyik első név, amit felhoznak: Golda Meir. Ez egy nagy történelmi fordulat, hiszen az a hely, ahonnan a kis Meir elmenekült, most, 120 évvel később, melegen magához öleli őt”.

Ukrajna kevés romantikát tartogatott Meir számára, akinek családja szegény és boldogtalan volt Kijevben, majd később Wisconsinban, ahol letelepedtek, miután 1906-ban az Egyesült Államokba jöttek. Gyakran elmesélte, hogy látta, amint apja bedeszkázza a házukat egy pogromra készülve, amelyre végül nem került sor.

Golda Meir miniszterelnök, Rehavam Zeevi tábornok és Mose Dajan hadügyminiszter a jom kipuri háború idején (Fotó: Wikimedia Commons)

„Most is hallom a kalapács hangját, és látom a gyerekeket, amint tágra nyílt szemmel és hangtalanul nézik, ahogy a szögeket verik be” – írta egyik életrajzírója, Francine Klagsbrun a 2017-ben megjelent A nőstény oroszlán: Golda Meir és az izraeli nemzet című könyvében, amelyből tévésorozatot is terveznek készíteni a jövőben. Az Alexnél lévő Burkett-életrajzban Meir egy másik idézete olvasható, amelyben azt mondja: „Az az Oroszország, amelyet én ismertem, olyan hely volt, ahol lovon ülő férfiak mészárolták le a zsidókat”.

Izraelben Meir valószínűtlen pályát futott be, szegény bevándorlóból külügyminiszterré, majd miniszterelnökké vált, ami akkoriban mérföldkőnek számított egy nő számára. Zelenszkijhez hasonlóan ő is arról vált híressé, ahogyan honfitársai és a világ előtt kifejtette országa szorult helyzetét.

„Mi azt mondjuk, hogy »béke«, és a másik oldalról az a visszhang jön vissza, hogy »háború«” – mondta egyszer a New York Times cikke szerint, egy olyan megjegyzésben, amely hasonlít Zelenszkij nyilvános beszédeiben elhangzottakra a mostani háború ideje alatt. „Nem akarunk háborút, még akkor sem, ha győzünk”.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp