Mindent meg lehet tudni Izrael társadalmi kérdéseiről, bajairól a versekből

Akkora volt az érdeklődés a héber irodalomról indított online előadásaira, hogy sokszor hajnali kettőig dolgozott. A magyarul is jól beszélő Rachel Korazim 73 évesen, a járvány miatt indította különleges Zoom programját, amely most már a világ minden táján népszerűsíti a héber irodalmat, és ezzel Izraelt, az ország kultúráját.


Mire jó héber irodalomról tanítani olyan embereket, akik nem is mindig beszélnek héberül?
Harminc éve Kanadában a Szochnut kiküldöttje voltam, és rájöttem, hogy az irodalom segítségével bemutathatok olyan dolgokat is, melyek nem azonosak az éppen aktuális kormány főáramú megközelítésével. Így többféle izraeli narratívát is megismertethetek, láttathatom az itteni élet sokszínűségét. Történelmünk minden adott pillanatából fel tudok mutatni akár rendszer és/vagy kormányellenes, kritikai költeményt is.

Már 1926-ban, bő húsz évvel az állam megalapítása előtt – amikor már volt Szochnut, pártok, Hagana katonai egységek –, Ráchel a költőnő, egy jobboldali zsidó terrorcselekmény után olyan verset írt, amely arról szólt, hogy igen, szeretnénk államot, de nem így.

Már 20 évvel az állam kikiáltása előtt is volt radikális költészetünk. Az állam első éveiben, évtizedeiben, és ma is születnek radikális írások. Versekből mindent meg lehet tudni Izrael történetéről, társadalmi kérdéseiről, bajairól, életéről. És ha valaki megkérdezi: “Hogy mondhatsz ilyeneket? Tilos kiteregetni a szennyest a ház elé!” Akkor azt felelem – “Mondtam én valamit? Alterman írta, Naomi Shemer, Ehud Manor írta.”

Kikből áll, és mekkora a közönség?

Már régóta tudom, hogy a költészet és az irodalom elsősorban a nőket foglalkoztatja. Sokkal több nőt, és főleg idősebb nőt érdekel, mint férfit – látom, hogy kik jönnek el az előadásaimra.

Az előadótermeket megtöltő slágertémákat is régen ismerem. Első előadásom címe “A nők hangja az izraeli költészetben” volt. Aznap negyvenen voltak kíváncsiak rám. A végén megkérdezték, hogy mikor lesz a következő, és mondtam nekik, hogy holnap. Így indult a “cunami”. A hallgatóságom általában művelt emberekből áll, tudják, ki Juda Amichaj, Amosz Oz, de az izraeli kultúra ennél sokkal sokszínűbb, és rengeteg témát kínál számtalan előadásra. Ügyvédek, orvosok, nyugalmazott egyetemi professzorok, egyikük a Szenátus jogi osztályát vezette nyugdíjazásáig. Ma már mintegy nyolcszázan vannak a levelezőlistán. Elkezdtem tanítani az arab országokból származó héber költőket, arab-izraeliek verseit, régebbi jiddisül alkotó szerzőket, akik szintén izraeliek voltak. Az izraeli kultúra minél tágabb területeit próbálom megmutatni. Rengeteg felkészülést igényelnek az előadások, ők is egyre érdekesebb dolgokat kérnek tőlem.

Régen megfizették az egyes előadásaidat. A Zoomon miféle pénzügyi modell szerint dolgozol?
Nem akartam, hogy mindenkinek fizetnie kelljen, aki meghallgat, és felépítettem egy szponzormodellt, amely máig működik. A jómódú emberek önként fizetnek a teljes hallgatóság számára a díjmentes előadásokért.

Rachel Korazim | Windows to Israel through Literature | רחל כורזים

Rachel Korazim is a freelance Jewish education consultant in curriculum development for Israel and Holocaust education. רחל כורזים, מרצה ברחבי העולם על מדינת ישראל דרך השירה לאורך שנות חייה של המדינה.

Ha egy üzlet beindul…
Eleinte hetente öt előadást tartottam, de pár hónap után nem bírtam tovább, mert – az időeltolódás miatt – késő este 9-kor kezdek, este fél 11-kor érnek véget az órák, amikor ők még beszélgetni akarnak, mert ott akkor kezdődött el a nap.

Eleinte állandó jetlegben éltem, miközben ki sem mozdultam itthonról. Éjjel 2 körül kerültem ágyba minden nap. De nem bírtam tovább ezt a tempót, és akkor heti két alkalomra csökkentettem az előadásokat. Mellettük két kisebb különleges csoportot alakítottam, és hirtelen ismét lett időm esténként.

Újra nézhettem este tévét a férjemmel. Ekkor már augusztusban jártunk, és én folyamatosan dolgoztam tavasszal és nyáron. 73 éves voltam a korona kezdetén, és készen álltam minderre: tudtam, miként kell új projekteket létrehozni, megtervezni, költségvetést készíteni, aztán próbát és értékelést tartani, majd nagyban belevágni. Ezt tettem egész életemben. Csak ezúttal nem tervszerűen, hanem szinte véletlenül történt minden. Korábbi munkám miatt idős korom ellenére otthonos voltam a számítógépek, az internet világában. Ismertem a Zoomot, tudtam PowerPoint bemutatókat készíteni, zenét, képeket alkalmazni. Már a 90-es évek óta életem része lett a digitális kultúra. De úgy döntöttem, hogy a Twitter és a Tik-Tok világába már nem lépek be, nincs energiám erre is. A Facebook és levelezőlisták segítségével hirdetem a dolgaimat.

A teljes interjú az Izraelinfo.com oldalán olvasható:

Héber irodalomról koronás időkben

Két éve nagyszerű kezdeményezés indult, amely a Zoom program segítségével az egész világon megismerteti és népszerűsíti a héber irodalmat, és ezzel Izraelt, az ország kultúráját. Mindez Rachel Korazim érdeme, aki noha Izraelben született nem sokkal a második világháború után érkezett szülőktől, de kiválóan beszél magyarul – is. Izraelinfo: Miként kezdődött számodra a korona-korszak?

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp