Transzgenerációs történetté válik a nagy sikerű Unortodox második része

Egy elszánt, az önálló életéért küzdő anya története, aki nem fél utánamenni múltja kényes kérdéseinek, amely ráadásul részben Magyarországra is vezeti.

A földrészeken átívelő identitáskeresés nyűgjeivel és értékeivel szembesít a nagy sikerű Unortodox folytatása, az Exodus.

Deborah Feldman élete iskolapéldája azoknak a transzgenerációs történeteknek, amelyek mindenki életében jelen vannak, és nagyon sokféleképpen képesek meghatározni hol időszakosan, hol egy életre szólóan a személyiséget és a vágyakat.

Tisztában van ezzel a szerző is, épp ezért tudatosan viszonyul a kérdéshez. Az Exodusban az ő és kisfia sorsát követjük a kilépés utáni hónapokban és években, amikor a nehézségek kis híján maga alá temették őt mind egészségileg, mind lelkileg. Nem fél bemutatni a legmélyebb pillanatokat (amikor azért, hogy ételt tudjon vásárolni, petesejtdonornak jelentkezik, ez azonban beláthatatlan egészségügyi következményekkel jár, vagy a sürgősségi gyermekpszichológiára kell rohannia), ám ügyesen elkerüli az érzelgősség csapdáját.

Bár a gyermekéről mesél a legkevesebbet, minden mondata mögül – hol kimondva, hol kimondatlanul – kiérződik az a megalkuvást nem ismerő motiváció, amit egy gyermek tud jelenteni egy anya életében, írja a konyverasz.hu az Exodusról készült recenziójában.

Ez az erő kapcsolódik össze egy határozott és bátor női szívvel. Szimpatikussá teszi őt az is, hogy az élet mindennapi dolgaiban (a 2008-as gazdasági világválság utáni álláskeresés, óvodai konfliktusok, a magány kezelése) az abszolút kezdőből küzdi fel magát rutinos túlélővé. Könnyű vele azonosulni.

Igen izgalmas magyar vonatkozása is van a történetnek, amelynek okán a szerző személyesen is ellátogatott hazánkba, és erről hosszasan be is számol. Útkeresésének egyik leginspirálóbb alakja ugyanis a magyar származású nagymamája volt, akinek szellemisége „mintha újjáéledne bennem, és mint az iránytű reszkető mágnesnyelve, egyre csak a helyes, a valódi irányt keresi”.

Feldman családtörténete olvasmányosan irányítja rá a figyelmet arra, hogy a legsötétebb pillanatban is megéri szembenézni a múltunkkal. Ma már ekképp jellemzi önmagát: „Személyiségem két fele, amely egy időben, mégis egymástól elválasztva bontakozott ki, végre összefonódhatott.” Az Exodus ezt az utat járja be: megtalálni önmagunkat úgy, hogy közben integráljuk a múltunkat is.

Kapcsolódó cikkünk:

A családom bosszút fog állni azért, mert megtörtem a hallgatás kötelezettségét – Kibic Magazin

Haszidként nőtt fel, ma már világi életet él Berlinben, és megírta a szatmári zsidó közösségről az emlékeit. Már magyarul is olvasható Deborah Feldman Unorthodox című könyve, amelyből a Netflix készített nemrég nagy sikerű sorozatot Shira Haas főszereplésével. Interjú a szerzővel a Libritől. – Mit gondol, van esély a Szatmár-közösség megreformálására?

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp