Szobrot kapott Újpesten a Tungsram névadója, akit a gyár tulajdonosai mentettek ki a koncentrációs táborból

150 éve született Aschner Lipót, a magyar izzógyártás felvirágoztatója, az Újpesti Torna Egylet elnöke és mecénása.

Aschner Lipót születésének 150. évfordulója alkalmából Újpest önkormányzata szobrot emelt az üzletember tiszteletére a róla elnevezett téren. A szoborállítást az Újpest Városvédő Egyesület kezdeményezte. Tóth Dávid szobrászművész alkotásának avatóünnepségén Déri Tibor polgármester, Rojkó Annamária Aschner-kutató újságíró és Szerdócz Ervin főrabbi mondott megemlékező beszédet, olvasható az Újpesti Torna Egylet (UTE) Facebook-oldalán található bejegyzésben.

A zsidó kereskedőcsaládba született Aschner 1896-ban került az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. elődjéhez. A szorgalmas, több nyelvet beszélő fiatalember kistisztviselőként kezdte, 1904-ben aligazgató, néhány év múlva lámpaértékesítési igazgató, 1918-ban kereskedelmi igazgató, majd 1921-ben a cég első vezérigazgatója lett. Nevéhez fűződik a Tungsram márkanév létrehozása a volfrám angol és a német nevének (tungsten + Wolfram) egyesítéséből, illetve a budapesti és közép-európai Tungsram gyárak létesítése.

Az általa bevezetett munkamódszereknek köszönhetően a cég modern nemzetközi nagyvállalattá fejlődött. Tungsram néven része lett egy, a világot behálózó kartellnek, amelyhez a legnagyobb, izzólámpát gyártó cégek csatlakoztak: az amerikai General Electric, a holland Philips, a német Osram és a francia Compagnie des Lampes.

Amikor a gyár Újpestre költözött, Aschner is újpesti lett, és már 1907-ben a városi tanács képviselőjeként tevékenykedett. Újpestet anyagilag is támogatta , mert szívügyének tartotta, hogy a gyárral együtt fejlődjön az annak otthont adó település is. Neki köszönhető a Hajós Alfréd által tervezett stadion. Életében a sport volt a hobbi, ezért vállalta el az UTE elnöki tisztét.

Mindez nem hatotta meg a Magyarországot megszálló nácikat, 1944. március 19-én a Gestapo először egy Bécs közeli lágerbe hurcolta, majd májusban Mauthausenbe deportálták, ahonnan decemberben a Tungsram Rt. tulajdonosai 100 ezer frankos váltságdíjjal kiszabadították.

1945-ben Genfbe került, ahol továbbra is foglalkozott a gyár ügyeivel. Szovjet garanciával 1947 júniusában tért haza. Ezt követően a vállalat ügyvezető igazgatója volt. Egyre súlyosbodó betegsége ellenére szinte minden nap az újpesti gyárban tartózkodott, egészen haláláig, 1952-ig.