Egy nő készítette el az első izraeli zászlót Jeruzsálemben

Rebecca Affachiner egyedülálló, vallásos zsidó nő volt, aki több kontinenst is bejárt, hogy ideális letelepedési helyet találjon a diaszpórában élő zsidók számára…

A szenvedélyes, kalandvágyó, vonzó, jól képzett, kozmopolita világutazó és tehetséges szervező Rebecca Affachiner szokatlan életet élt a 20. század elején egyedülálló, vallásos zsidó nőként. Számos területen lett a legkiválóbb, gyermektelen nő volt, de rengeteg gyerek életét segítette, miközben egyedülálló nőként kísérő nélkül járta be a világot.

Rebecca Affachiner a mai Fehéroroszországban született 1884-ben egy szefárd zsidó családban, majd 4 éves korában a szüleivel együtt New York-ba emigrált. A korban szokatlan módon hivatásos szociális munkásnak készült, majd 1904 decemberében beiratkozott a Zsidó Teológiai Szeminárium esti kurzusára.

Bár nem lett rabbi, de 1908-ban ő lett a New York állambeli Hudsonban a Fiatalkorú női elkövetők otthonának zsidó lelkésze, és számos kezdeményezést vállalt, hogy pozitív példaképet és támogatást nyújtson a New York-i hátrányos helyzetű zsidó lányoknak.

Rebecca Affachiner

Néhány évvel később részt vett egy nagy amerikai cionista kampányban, amelynek célja azt volt, hogy Harding elnök fogadja el a Balfour-nyilatkozatot. 1921-ben, amikor Chaim Weizman és Albert Einstein a cionizmus népszerűsítése érdekében turnézott Amerikában, Affachiner rendezvényt szervezett velük, és 25 000 dollárt gyűjtött össze a Connecticut állambeli Hartfordban élő helyi közösségtől, ami akkoriban hatalmas összegnek számított, írja a The Librarians.

Az 1920-as és 1930-as években Affachiner beutazta a világot, részben szabadidős céllal, részben pedig azért, hogy jobban megértse, hol tudnának menedéket találni a diaszpórában élő zsidók. Az 1920-as évek végén Rebecca nagy lehetőségnek tekintette a cionista mozgalmat a zsidók számára. Úgy vélte, hogy a cionizmus segítségével tudnak a zsidók új hazát teremteni a diaszpórában eltöltött évszázadok után.

Miután visszatért az Egyesült Államokba, számos előadást tartott Palesztináról, majd néhány évvel később, 1934 januárjában Izrael földjére költözött, Affachiner gyorsan bekapcsolódott a jeruzsálemi életbe, ahol a hajléktalan és hátrányos helyzetű gyermekeket segítette otthonhoz jutni.

Eközben a holokauszt közeledtével Romániába és Kelet-Európa más helyeire utazott, hogy ösztönözze az Izrael földjére irányuló bevándorlást. A háború után egyre inkább bekapcsolódott a Nemzetközi Vöröskereszt munkájába.

Annak ellenére, hogy az amerikai kormány figyelmeztette, hogy hagyja el Palesztinát a biztonsági helyzet megromlása miatt, Izraelben maradt az 1948-as függetlenségi háború ideje alatt is.

„Nem hagyhatom el a testvéreimet” – mondta akkoriban egy helyi lapnak. „Egész életemben arra vártam, hogy lássam a zsidó állam újjászületését. Nem áll szándékomban elmenni.”

Amikor meghallotta, hogy David Ben-Gurion 1948. május 14-én kikiáltotta Izrael államot, Rebecca Affachiner elővett egy lepedőt, amelyre kék zsírkrétával rárajzolta a csíkokat és a Dávid-csillagot, és kitűzte az első zászlót Jeruzsálemben.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp