Izgalmas dráma az izraeli nemzeti identitásról

Nadav Lapid filmjében egy fiatal izraeli Párizsba menekül, és megpróbál franciává változni. Kérdés, sikerülhet-e ez neki? A 2019-es Berlinalén ez az alkotás kapta a legjobb filmnek járó Arany Medve díjat.

Egy izraeli fiatalember Párizsba szökik, hogy elmeneküljön nemzetisége elől, és ebben a megbízható francia-izraeli szótár van segítségére.

A film egy száműzetésben élő férfi (Tom Mercier) története, aki néhány ruhával érkezik Párizsba . Azért jött a városba, hogy „elmeneküljön Izrael elől” – minden lépés, jelenet megmutatja, milyen messzire kell mennie –, de hamarosan elveszíti ruházatát a többi holmijával együtt , így meztelenül marad, mint egy újszülött, és készen áll az újjászületésre. A rendező, Nadav Lapid nem fél a nyilvánvaló szituációktól, a merész gesztusoktól és a didaktikus metaforáktól egy olyan filmben, amely az erőszakról, a létezésről és az emlékezetről szól.

A „Szinonimák” Lapid legújabb egész estés filmje, aki sokat foglalkozik az izraeli identitással a műveiben. A rendező első filmjében, a „ Rendőr ”-ben egy izraeli terrorellenes egységet mutat meg, amely zsidó osztályharcosokból verbuvált terroristákat üldöz. Utolsó filmje: „ Az óvónő,” szintén Izraelben játszódik, és egy nő a főszereplője, aki egy virtuóz költő megszállottjává válik. A film az izraeli militarizmus és macsóizmus kritikája.

Az identitás kérdése a „Szinonimákban” is fontos szerepet kap. A történet nyomon követi a főszereplő, Yoav komikusan sivár és kétségbeesett metamorfózis-kísérletét, amint sodródik francia barátai és a Párizsban élő izraeli férfiak, valamint az általuk megtestesített ellentétes világok között. Yoav átalakulása nem zökkenőmentes, hiába segítik francia barátai pénzzel és ruhákkal az új életet.

Yoav megszállottan gyakorolja a francia nyelvet, és nem akar megszólalni héberül. Helyettesíteni akarja Izraelt Franciaországgal, a jelent a múlttal. Eltávolodik a hazájától és a családjától, valamint azoktól a – hősi, tragikus, mitikus – történetektől, amelyek felbukkannak a katonai szolgálattal kapcsolatos emlékeiben. De természetesen hiábavaló a vágya, hogy átalakítsa önmagát. Őt már más szavak és egy másik világ formálta, melynek feszültségei, ellentmondásai az ő egzisztenciális terhei.

Ez a teher kínszenvedés, és míg Lapid eleinte könnyedén kezeli, nevetésre késztetve a nézőt, a film egyre komorabbá, kétségbeesettebbé válik.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp