Gesztusok – Dr. Iványi Gábor lelkész héber névadójának margójára

Iványi Gábor héber névadójával formálisan is közösséget vállalt múltbéli zsidó őseivel. A világ zsidóságának ma már nagy részét tömörítő progresszív irányzat ugyanis elismeri az apai jogú zsidó leszármazást is.


Iványi Gábor: „Tudom, hogy nem vagyok rá méltó, és az is biztos, hogy nem a szolidaritásért cserébe, hálából vagy más megfontolásokból akarom zsidóságomat megerősíteni, hanem annak a mindig is bennem visszhangzó hívó szónak engedelmeskedem, ami Ábrahám ősapánkat is elindította Mezopotámiából arra a vándorútra, ami közben azzal szembesült, hogy ezen a földön mindig idegen és vándor lesz, ugyanakkor bárhova lép, azt a neki adott szolgálat helyeként otthonos felelősséggel kell szolgálnia.”

2021. november 6-án, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség szombati Sáchárit istentisztelete keretében került sor igaz barátunk és támogatónk, Dr. Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője és a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora héber névadó szertartására. A koronavírus miatti szigorú biztonsági intézkedések közepette sajnos csak szűk körben megtartott eseményt számosan követték zoomon is.

A névadó hitközségünk számára olyan igazán örömteli esemény volt ez, amelyre nem minden nap kerül sor egy közösség életében.

Iványi Gábor személyében a Szim Salom sok évtizede egy igaz barátot tisztel, és egyházával, a MET-tel együtt mindig is az egyik legönzetlenebb támogatónk volt. Felidézni is nehéz mindazt a sok szép emléket, amely kapcsolatunkat már a korábbiakban is őszinte barátsággá emelte.

Különösen élénken él bennünk a MET ifjúsági szervezete Iskola utcai szuterén klubhelységében eltöltött közel egy év, ahova akkor fogadták be a hitközségünket néhány évvel ezelőtt, amikor egyetlen zsidó egyház sem vállalta fel ezt. A legnagyobb történelmi egyházak sem tartották fontosnak, hogy nehéz helyzetünkben gesztust gyakoroljanak felénk. Azonban a MET – és az Unitáriusok – gondolkozás nélkül ajánlották a saját – kevés lehetőségükhöz mérten jelentős – segítségüket, a krisztusi szeretet nevében, emberséggel telve.

fotó: Szim Salom Hitközség / Aradi Nóra

Egy héber névadó mindig örömteli esemény, de intellektuális kihívás is egyszerre. A névválasztás mögött – különösen, ha valaki immár felnőttként vesz fel nevet – emberi történetek állnak. Sokszor mások irányunkban tett támogató, vagy éppen elmarasztaló gesztusai is.

Efráim (ben Jáákov). Valóban beszédes név. Hosszan elmélkedhetünk róla a gyönyörűségesen gazdag zsidó hagyomány tükrében, de legalább annyira hordozza üzenetét e név a saját korunkban is. Szívmelengető volt hallani, mennyire összecsengtek egymással közösségünk (és a rendszerváltozás utáni Közép-Kelet Európa első női) rabbija, Kelemen Katalin gondolatai és Iványi Gábor saját szavai, mely szerint Efráim története is példa arra, hogy létezik egy láncolat, amely összeköt, és mindig akad egy olyan láncszem, amely kapcsolatot teremt valami között, ami bár összetartozik, mégsem biztos, hogy addig összekötésre is került.

Ez a kötelék született meg most formálisan is e névadóval Iványi Gábor és a zsidóság között.

Ennek zsidó vallásjogi alapját az az elv biztosítja, mely szerint a világ zsidóságának ma már nagy részét tömörítő progresszív irányzat elismeri az apai jogú zsidó leszármazást is, ahogyan teszi ezt egyébként Izrael Állama a saját hazatérési törvényében is.

Igazán nagy megtiszteltetésként éltük meg, hogy Iványi Gábor bennünket választott, és a Szim Salom Hitközség örömmel adta meg a formális kereteit is egyéni közösségvállalásának saját zsidó felmenőivel. Nem utolsósorban azért is, mivel a zsidó progresszív gondolkozás arra is kell, hogy tanítson mindnyájunkat, hogy a Soát követően megmaradt zsidóság számára külön is kötelesség megbecsülni mindazokat, akik közösséget vállalnak velünk, vagy akik gesztusokat tesznek felénk.

Fotó: Szim Salom Hitközség / Aradi Nóra

Dr. Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője héber névadójával formálisan is közösséget vállalt múltbéli zsidó őseivel. Ugyanakkor saját szimbolikus gesztusával egyúttal meg is erősítette ezzel azt a kapcsolatot, amely – a ma oly divatosan emlegetett „zsidó-keresztény gyökerű” Európában – kulturálisan mindenképpen összeköti a zsidóságot és a kereszténységet.
Ez a gesztus Magyarországon 2021-ben komoly visszhangot, sőt értetlenséget is kiváltott.

Egy zsidó közösség egyik világi vezetőjeként nem szeretnék semmiféle teológiai értelmezésbe bocsátkozni a zsidó/keresztény Jézus, valamint a keresztény és zsidó egyházak vallási kérdéseit illetően. Sokszor és sokan gondolkodtak már erről, ahogyan bizonyára fognak is még. Ugyanakkor számomra a Jézusi „befogadó” gondolat egy mélységesen humánus alapvetés, amelyet az oly sokszor kirekesztett zsidóság különösen át kell, hogy érezzen. Hiszen a Tóra is tanít minket a másik ember iránti felelősségre, odafigyelésre, gondoskodásra, szeretetre.

A kereszténység antijudaizmusa sok évszádos üldöztetésnek tette ki a zsidóságot. Azonban mára már nem Róma a világ középpontja, sőt még csak nem is Európa, hiszen a világgazdaság súlypontja is rég áttolódott már az Atlanti-óceánról a Csendes-óceán térségébe. Ebből a távolságból nézve pedig

a kereszténységet és a zsidóságot sokkal több köti össze, mint ami elválasztja.

És ezt gesztusokkal, összekapcsolódó láncszemekkel is ideje megmutatni, és összekötni. Mindkét részről. Másrészt pedig ki is szólhatna bele abba, ki hogyan élje meg belső hitét, különösképpen, ha az ténylegesen őszinte hitből fakad? És ki is ítélhetné meg, hogyan éli meg valaki kettős, két eltérő tőről fakadó identitását?

Sajnos gyakran a sajátjainktól sem kaphatjuk meg az együttérzés gesztusát. Azonban Iványi Gábor erkölcsi állhatatossága és az általa képviselt cselekvő szeretet eszméje, valamint a Szim Salom iránt való személyes szeretete – a saját hitünk mellett – sosem hagyta kihunyni magunkban a reményt aziránt, hogy egyrészt hinnünk kell az igazság erejében, másrészt mindig van és lesz, aki a legnehezebb helyzetben nyújt segítő kezet, vagy mutat az arra rászoruló felé egy emberi, szerető gesztust.

A Szim Salom is végig űzetett azon a közel egy évtizedes vesszőfutáson, amely egyébként a MET-et a mai napig sújtja, és amelynek okán elvesztettük nemcsak saját bérelt zsinagógánkat, de anyagi forrásaink is csaknem teljesen elapadtak. A két évvel ezelőtt ismét elnyert, immáron azonban „másfajta” egyházi státuszunk ugyan a formális működéshez szükséges kereteket részben visszaadta, azonban ezzel egyáltalán nem oldódtak meg automatikusan legnagyobb nehézségeink.

Továbbra sincsen egy otthonunk, amiben hitéletünket és közösségi programjainkat tarthatnánk (a Tóraszekrényünket is egy idegen raktárban kell tárolnunk), és – rendkívül méltánytalan módon – egyáltalán nem megoldott közösségünk tagjai számára a zsidó temetkezés kérdése sem. Iványi Gábor névadóját is a Bálint Házban tartottuk (ahol a Bét Orim Reform Zsidó Hitközséggel együtt befogadtak bennünket), és a Tóránkat egy asztalra tettük ki, hogy olvasni tudjunk belőle.

Ugyanakkor nemcsak személyes és örömteli, de nagyon fontos – a kereszténység oldaláról érkező, és remélhetőleg ott is idővel mintaértékűvé váló, a zsidóság irányába mutató – támogató gesztusként is éltük meg, hogy Iványi Gábor olvasott fel a Tórai hetiszakaszból egy zsidó közösségnek. Hiszen a zsidóságon kívülről (ahogyan persze a zsidóságon belülről is) érkező gesztusokra is szükség van azon az úton, amelyen egyébként mindnyájan együtt haladunk.

Ahogyan a mi saját utunkon haladva is fontos kiemelni azt, hogy a közelmúltban jelentős változásokat sikerült elindítani a magyar zsidó reformközösségeket illetően. A MAZSIHISZ-ben újonnan létrehozott társult tagság intézménye már nagyjából egyenjogú kereteket biztosít ahhoz hitközségeinknek a magyar zsidóságon belül, hogy intézményesített formában építhessük újjá működésünket. Ez pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a progresszív értékeink révén mi is tenni tudjunk a legnagyobbrészt már szekularizálódott magyar zsidó közösség jövőjéért. Még ha továbbra is alapvető akadály jelenleg, hogy az örökjáradék megosztásának kérdésében a Bét Orimmal közösen elkezdett, a MAZSIHISZ-szel, a MAOIH-hal és az EMIH-hel folytatott egyeztetések során a másik három zsidó egyház közül gyakorlatilag csak a MAZSIHISZ nyitott érdemi párbeszédre (amely már gyakorlati gesztusokban is megmutatkozott, bár a folyamat fájdalmasan lassan halad).

Iványi Gábor névadója – annak számunkra oly örömteli jellegén túl – fontos lépés egy úton.

Egy női rabbi, egy női kántor vagy a közösség Tóraolvasásra felhívott női tagja a 2000-es években a világ legtöbb helyén már megszokott, és egyúttal el is fogadott „jelenség”, ahogyan senki sem kérdőjelezi meg ma már a nők jogát pl. az oktatáshoz, avagy a zsidók letelepedésének jogát a városok közigazgatási határain belül, ahogyan az még tiltott volt szinte száz évvel ezelőttig. Izraelben is éppen napjainkban zajlanak komoly változások a progresszív zsidóság elismerése terén.

Egy metodista lelkész zsidó névadója – noha vallásjogilag tökéletesen indokolható és elfogadható – hullámokat vet 2021-ben Magyarországon.

Az eseményt azonban sokféle legitimáló gesztus is támogatta (azon jelen volt neves katolikus teológus és evangélikus lelkész, valamint MAZSIHISZ-vezetők is), ami mindenképpen azt mutatja, hogy személyes, egymás iránti tiszteletünk és szeretetünk képes újraformálni a rég megcsontosodott kereteket.

Ezek olyan őszinte gesztusok, amelyek igazi reményt nyújtanak.

Árvai Péter
alelnök
Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség

A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp