Vegyes házasság: Ne a veszélyekre fókuszáljunk!

A zsidóság megmaradása nem attól függ, hogy milyen származású a szerelmünk, hanem attól, mennyire fontos számunkra a zsidó identitásunk. Németh Zoltán írása a Kibic Magazin Vegyes házasságról szóló podcastja kapcsán.

Érdeklődéssel hallgattam a Kibic legutóbbi, vegyes házasságról szóló beszélgetését, ám meglepődtem az abból következő, zsidó jövőre vonatkozó borúlátó jóslatain. Mindez talán annak tudható be, hogy a beszélgetés során a zsidóságot kizárólag az ortodox vallásjog (háláchá) alapján definiálták. Eszerint zsidó az, akinek az édesanyja zsidó vagy ortodox módon betér a zsidó vallásba. Ez a megközelítés valóban nem hagy túl sok teret azok számára, akik csupán apai oldalról születtek zsidónak. Ha ilyen szűken értelmezzük a zsidóságot, akkor a vegyes házasságokból származó gyerekek kb. felét rögtön elveszítjük, és így tényleg folyamatosan csökken a zsidók létszáma, függetlenül attól, hogy ők maguk mennyire kötődnek a zsidósághoz.

De valóban csak ilyen szűken lehet értelmezni, hogy ki számít zsidónak?

Úgy gondolom, ezt a kérdést elsősorban az egyén identitása és az őt körülvevő (szűkebb és tágabb) közösség döntheti el. Tegyük fel, hogy valakinek csak az édesapja zsidó, ő maga büszke zsidó identitással rendelkezik, otthon zsidó témájú könyvei és kegytárgyai vannak, beszélgetései során lelkesen védelmezi Izraelt és az apját követve ő is minden évben megünnepli a széder estét, elmesélve a kivonulás történetét a gyermekeinek. Ő valóban csak akkor számítana zsidónak, ha formálisan betérne a zsidó vallásba?

Erre a kérdésre a világ különböző zsidó közösségei eltérő válaszokat adnának. Míg az ortodox és konzervatív irányzatok elengedhetetlennek tartják az anyai leszármazást (vagy a betérést),

a reform zsidó közösségek elsősorban a személy vallási elköteleződését vizsgálják, így ha valaki erős zsidó identitással rendelkezik, akkor számos közösség, a származási oldaltól függetlenül zsidónak tekintené.

Ennél még tovább megy a rekonstrukcionista és a humanisztikus zsidó irányzat, amelyek automatikusan teljes jogú tagnak tekintenek mindenkit, aki valamilyen ágon zsidó őssel rendelkezik. Ugyanígy Izrael is tárt karokkal várja mindazokat, akik akár anyai, akár apai ágról számítanak zsidónak. Külön érdekesség, hogy a karaita zsidó közösség megfordítja a származási oldalt, és a Tóra alapján csak azokat tartja zsidónak, akiknek az édesapjuk zsidó. Vagyis az ortodox és a karaita irányzat éppúgy exegetikai módszerrel vezeti le a Tóra különböző helyeiből (5Mózes 7:3-4 vs. 3Mózes 24:10) az egymással ellentétes leszármazási elvüket. Véleményem szerint mindez elegendő alapot nyújthat számunkra, hogy mi is tágabban értelmezhessük, hogy ki számít zsidónak.

A beszélgetésben elhangzott, hogy azért szükséges mindkét szülőnek (háláchikus értelemben) zsidónak lennie, mert így van a legnagyobb esély arra, hogy a gyermekük is zsidó identitással rendelkezzen. Az esély talán valóban így lehet a legnagyobb, de ha egy gyermek vegyes házasságba születik, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy a zsidó fél ne tudná átadni neki a saját zsidó identitását. Mindez leginkább attól függ, hogy a szülő számára mennyire fontos a zsidó identitás.

Ha a gyermek látja, hogy a szülője milyen szeretettel, örömmel és tisztelettel éli meg a zsidóságát, akkor ő is részese akar lenni ennek az élménynek.

Ezt követően pedig elsősorban az fogja meghatározni a zsidósághoz való kötődését, hogy ő maga milyen élményeket szerez, amiben a tágabb zsidó közösségnek van meghatározó szerepe.

Podcastunk a vegyes házasságról

Vegyes házasság: “Ne a náci Németország mondja meg, ki számít zsidónak” – Kibic Magazin

Az elmúlt ötven évben Európa elveszítette zsidó lakosságának csaknem 60%-át, miközben folyamatosan nő a vegyes házasságok száma a zsidók körében. Lehet-e, kell-e változtatni a zsidó vallási előírásokon ahhoz, hogy több zsidó tartozzon a közösséghez? Beszélgetés Dés Júliával, Fináli Gábor és Oberlander Báruch rabbikkal.

Akiknek túl szűkösek az ortodox és konzervatív keretek

Mivel a zsidóság egyszerre jelenthet származást, vallást, kultúrát, szokásokat vagy épp Izraelhez kötődést, ezért a különböző zsidó identitástípusok mentén eltérő igényű közösségek születhetnek. Míg az egyiknek a középpontjában a zsidó hit áll, egy másiknak a zsidó kultúra vagy Izrael, és lehet olyan is, ahol csak a zsidó származás köti össze az embereket. Vannak olyan zsidók is, akik örömmel élnék meg zsidóságukat, de az ortodox vagy konzervatív keretek túl szűkösek számukra. Szeretnék, hogy a közösségük nyitott és befogadó legyen mindenki felé, aki valamilyen módon kapcsolódik a zsidósághoz, és ahogy az élet minden más területén, itt is elvárják, hogy a férfiak és nők egyenjogúak legyenek; vagy épp LMBTQ+ emberek szeretnék önmagukat szabadon felvállalva megélni zsidóságukat. Ők a fentebb említett progresszív zsidó közösségekben lelhetnek otthonra.

Az tehát, hogy egy vegyes házasságból született gyermek mennyire tud kötődni a zsidósághoz, a szülein kívül elsősorban attól függ, hogy megtalálja-e azt a közösséget, amiben önazonosságát megőrizve teljesedhet ki zsidó identitása.

Minél többféleképpen értelmezzük a zsidóságot, annál több ablakot nyitunk, amelyen keresztül kapcsolódni lehet hozzá. A podcastban szereplő rabbiknak sem kell elszomorodniuk, ha egy-egy közösség nem a vallási dimenziót helyezi középpontba, hiszen a megtartó erő és az új impulzusok végül akár a valláshoz is közelebb vihetik az illetőt. Az egyes közösségek ezáltal hídként is szolgálhatnak és segíthetik az egyént, hogy megtalálja az adott életszakaszának legmegfelelőbb kapcsolódást. Minél nyitottabb lesz egy zsinagóga, annál vonzóbb lehet a különböző zsidó identitással rendelkező emberek számára.

Ne a veszélyekre fókuszáljunk!

Amikor a vegyes házasságban rejlő veszélyekre fókuszálunk, sokszor megfeledkezünk a zsidóságban rejlő mély szépségről és erőről. Vajon a zsinagógában tapasztalt spirituális feltöltődés, a szent iratok tanulmányozása, a zsidó bölcsesség, a héber nyelv szeretete, a világ megjobbítására való törekvés nem adódhat át, ha csupán az egyik szülő zsidó? Én mindezekkel egy olyan zsidó iskolában találkoztam először, ahová egyaránt jártak anyai és apai oldalról származó zsidó gyerekek. Volt, akinek mindkét szülője zsidó volt, az iskola után azonban egyáltalán nem kötődött a zsidósághoz, és volt, akinek csak az édesapja volt zsidó és végül rabbi lett.

A zsidóság megmaradása nem attól függ, hogy milyen származású vagy vallású a szerelmünk. Attól függ, hogy mennyire fontos számunkra a zsidó identitásunk, és mennyire elérhető a sokszínű, befogadó és nyitott zsidó közösség.

Néha úgy tűnik, hogy ezek a közösségek harcban állnak egymással, pedig valójában egymást kiegészítve segítik a legvégső közös cél elérését, a zsidó nép, vallás és kultúra fennmaradását.

Névjegy:

Németh Zoltán a budapesti Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem judaisztika és rabbi szakán, valamint a jeruzsálemi Aish HaTorah és Ohr Somayach jesivákban tanult. Ezt követően az ELTE-n szerzett pszichológus diplomát. Jelenleg programozóként dolgozik és szívesen nyilvánul meg zsidó közéleti kérdésekben.

Németh Zoltán korábbi írása a témáról

Lehet-e pozitív hatása a vegyes házasságnak? – Kibic Magazin

A zsidó küldetés végső célja, hogy az egész világgal megismertessük az Örökkévalót. Néha ezt az egyén legkisebb közösségében, a zsidókból és nem zsidókból álló családunkban kell megtennünk. Németh Zoltán írása a vegyes házasságokról. Az elmúlt napokban egy vallásos izraeli miniszter nyilatkozata kapcsán heves viták alakultak ki a zsidók és nem zsidók közötti vegyes házasságok következményeiről.

 

A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp