Vadász Magda: Meghal az a közösség, amelyik nem foglalkozik a fiatalsággal

A Bét Jehuda zsinagóga elnökével, a Maszihisz és a BZSH vezetőségi tagjával többek között önkéntességről, a járvány által sújtott közösségekről és a fiatalok zsinagógába csalogatásának nehézségeiről beszélgettünk.

Vadász Magda igazi hazája a zsidóság, olvasható a Hanukatalizátor-díj indoklásában, amelyet 2019-ben a zsidó közösség érdekében végzett tevékenységéért vehetett át. Hogy ez mennyire így van, arról már ő maga mesél újlipótvárosi otthonában. A zsidóságba, pontosabban egy vallásos zsidó családba született Csehszlovákiában, egy kis városban. Bár vallásosnak lenni egyáltalán nem volt könnyű az 1940-es évek végén, Magdáéknál így is ügyeltek arra, hogy kóser legyen a háztartás.

Vadász Magda átveszi a Hanukatalizátor-díjat Fritz Zsuzsától a Bálint Házban (Fotó: JCC Budapest – Bálint Ház / Facebook)

A zsidóság aztán az egész életét végig kísérte, sosem tagadta, sőt, mindenhol előre szólt róla, nehogy valaki véletlenül előtte kezdjen el zsidózni. Nem is kezdett. A legmagasabb szinteken tolmácsol a mai napig, de még egy futó megjegyzés sem hangzott el soha ezzel kapcsolatban.

Vadász Magda nem csak zsidóságára, az önkéntes tevékenységére is büszke. Azt is otthonról hozta magával, hogy segíteni kell másokon, tekintet nélkül arra, hogy zsidó-e vagy sem az illető, aki segítségre szorul. Legutóbb éppen a Mazsihisz telefonos krízisvonalának volt az egyik kezelője, ami „nem volt egy lélekmelegítő” feladat. Voltak olyanok, akik sírtak a telefonban, ezért pszichológiai felkészítést is kaptak később az önkéntesek. Amikor a Szeretetkórház oltóközpont lett, akkor oda ment át adminisztratív feladatokat végezni úgy, hogy közben egy komolyabb műtéten is átesett.

A krízisvonalhoz rengeteg megkeresés érkezett, a Google keresője az elsők között adta ki a Mazsihisz segélyvonalát annak, aki segítséget keresett a járvány idején. Nem csak zsidók keresték őket, „az egész világból” hívták az önkénteseket különféle kérdésekkel. Amikor megtudták, hogy a zsidó hitközség vonalát hívják, sokan meglepődtek, volt aki azt mondta: „Én még zsidóval soha életemben nem beszéltem”. Az emberek mégis örültek annak, hogy végre valaki meghallgatja őket, volt olyan is, aki azért telefonált pont nekik, mert máshol nem vették fel a telefont.

A járvány a zsidó közösségi életnek is komoly érvágást okozott, vagy ahogy Vadász Magda fogalmaz: „Szétverte a közösségeket”. Hogy mennyire, arról az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen lévő Bét Jehuda zsinagógakörzet elnökeként bőven van tapasztalata.

A járvány különböző hullámainak időszakaiban, amikor nem lehetett személyesen megjelenni a zsinagógákban online imádkozásokat szerveztek, illetve az Ötórai tea elnevezésű eseményt vasárnaponként, amelyen néhány perces tanítást követően zsidó kulturális témákkal foglalkoztak. Legutóbb éppen a II. világháború ideje alatt zajló magyarországi zsidó ellenállás kapcsán folytattak beszélgetést David Gurral, az egyetlen túlélő, ma Izraelben élő egykori résztvevővel. A Bnai Brith-el közösen szervezett esemény következő témája a 100 évvel ezelőtt született Szenes Hanna lesz.

Ezek olyan témák, amelyek Magyarországon kevésbé ismertek, ennek megfelelően az érdeklődés is elég nagy irántuk. De hiába vesznek részt sokan az online eseményeken, imákon, a zsinagógába már jóval kevesebben jönnek el.

„A Zoom-on mindig könnyebb megjelenni„

– kommentálja a helyzetet Vadász Magda, aki elmondja, hogy ezen a személyes kapcsolatok építésével próbálnak segíteni. Barabás László vallási vezető és Zucker Immánuel kántor például egyenként, kitartóan felhívják a közösség tagjait, hogy jöjjenek el péntek este a zsinagógába és hozzanak magukkal még egy embert.

A járvány előtt péntek délutánonként közösen főztek, beszélgettek, ami remekül összehozta a társaságot. Most ez nincs, a kidusokon csak aprósüteményeket lehet fogyasztani. Amikor meghallotta, hogy esetleg beszüntetnék a péntek esti kidusokat a járvány újabb hulláma miatt, Vadász Magda nagyon tiltakozott ellene.

„A kidusra nagy szükség van”

– mondja.

Az őszi nagyünnepeket a Rumbach zsinagógában a Páva utcai és a Hunyadi téri körzettel együtt tartották meg. A rendezvénysorozat nagyon jól sikerült, bár nem volt egyszerű összehangolni az eseményeket, ki kellett találni, hogy melyik rabbi mikor beszéljen, melyik kántor melyik részt énekelje. A közösségek közötti ilyenfajta együttműködés sok problémát megoldana Vadász Magda szerint, ám az együttműködés nehezen megy. Az emberek nem szeretnek más zsinagógába elmenni. Pedig, amennyiben ezeket az együttműködéseket meg lehetne valósítani, akkor nem lennének minjen gondjai a zsinagógáknak. A közösségek azonban nem mindig vannak jóban egymással.

Azt még Vadász Magda sem tudja megmondani, hogy ha egyszer vége lesz a járványnak, hányan maradnak a közösségükben. Darvas István rabbi távozásával ugyanis néhányan vele mentek. Most egy fiatal rabbijelölt látja el a vallási vezetői teendőket.

„Az egyetem zsinagógájának nincs rendes rabbija. Ez van. Magyarországon élünk”

– tárja szét a karját.

A Bét Jehuda zsinagógát a ’90-es évek elején még Rabbiszemináriumnak nevezték, péntek este a zsidó fiatalság kedvelt gyülekező helye volt, bár sokan nem mentek be az istentiszteletre, azért akadtak, akik igen. Ma már nincs ilyen, a rendszerváltást követően nagyon sok zsidó szervezet alakult, ahová szétszóródtak azok, akik egykoron azokat a társaságokat alkották, akik péntek esténként a Nagykörúton gyűltek össze. A járvány előtt járt oda egy osztály havonta egyszer a Scheiber Iskolából, de ez egy idő után abbamaradt.

Vadász Magda (Fotó: Kibic)

A fiatalok bevonása, mint más vallások esetében, a zsidóságnál is nehézséget okoz. A Bét Jehuda közösségből több fiatal Izraelbe költözött, amikor látogatóba visszajönnek, akkor a zsinagógába is mindig ellátogatnak. Vadász Magda beszélt már kommunikációs szakértőkkel, de nem kapta meg a receptet arra vonatkozóan, hogyan csalogassák be a fiatalokat a zsinagógába. Az udvaron játszóteret építtettek, hogy kisgyerekesek eljöjjenek, azt is megszervezték, hogy legyen valaki, aki a gyerekekkel foglalkozik, amíg a szülők részt vesznek az istentiszteleten.

A Bét Jehuda közössége mindent megtesz annak érdekében, hogy járjanak zsinagógába a fiatalok, de mégsem jönnek, pedig Vadász Magda szerint ez lenne a legfontosabb.

„Az a közösség, amelyik nem foglalkozik a fiatalsággal, az meghal”

– jelenti ki. A problémát már felvetette a Mazsihisznél, ahol a vezetőség tagja, most abban reménykedik, hogy hamarosan születik megoldás.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp