Tíz évig élt menekülttáborban Izrael egyik ismert költőnője, de sosem tudták legyőzni a nehézségek

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Lydia Bar-Av egyike azoknak az arab országokból érkezett bevándorlóknak, akik Izrael megalakulásakor elhagyták a szülőhazájukat, és vándoroltak, akár a bibliai időkben a sivatagban a zsidók.

Szukot idején ünnepeljük a zsidó nép sivatagi vándorlását a bibliai időkben. Az évszázadok során a zsidóknak sok üldöztetésben volt részük, majd közel két évezred után összegyűltek, hogy megalakítsák a modern Izrael Államot 1948-ban.

Ebben az időszakban becslések szerint 850 ezer arab országban élő zsidót űztek ki szülőföldjéről – mondja Ashley Perry, a Közel-Kelet és Észak-Afrika Örökség Központjának (MENA) zsidóságának vezérigazgatója.

„Öt éves voltam, amikor Izraelbe vándoroltunk Líbiából” – emlékszik vissza Lydia Bar-Av, aki azóta híres izraeli költőként és irodalomtanárként dolgozik.

Családja életének első évtizede egy menekülttáborban telt el. Nyolctagú családja egy „kunyhóban élt, amely kicsi és fülledt volt, így a nap nagy részében kint volt a természetben”. De Lydia Bar-Avot nem vetették vissza a rossz körülmények.

„Ebben a környezetben írtam meg az összes naplómat, amelyek később négy verses könyv alapjává váltak” -mondja Bar-Av.

Szüleit, Shimont és Ida Hassant „igazi hősöknek” tekinti. „Tőlük tanultam az igazán fontos dolgokra koncentrálni. Nekik köszönhetően belső erőt fejlesztettem, hogy megbirkózzak nehézségeimmel ” – meséli a költő.

„Megtanultam, hogy nehéz körülményeim ellenére még mindig képes legyek jó tanuló lenni, és ösztöndíjat nyerni” – folytatja. “Megtanultam, hogyan kell kijönni olyan emberekkel, akik különböznek tőlem.”

Az apja nagyon beteg lett, de ennek ellenére a szülei sosem panaszkodtak. Mindig hálát adtak Istennek, aki elhozta őket az Ígéret földjére.

A menekülttáborban az arab világból száműzöttek, irakiak, marokkóiak, egyiptomiak és jemeniek között élt.

„Máshogy öltöztek, és furcsán beszéltek arabul, amit nem értettem” – meséli Bar-Av. „Felemelő élmény volt mindenkivel békében és kölcsönös méltóságban élni.”

Aztán belépett a szélesebb izraeli társadalomba.

„A középiskolában … én voltam az egyetlen tanuló a menekülttáborból. Megtanultam jómódú családok gyerekeivel is kijönni. Senkinek nem mondtam el, milyen az otthoni helyzetem; Büszke voltam.”

Bar-Av családja évszázadokon keresztül élt Líbiában, ő maga Khomsban, egy kis halászvárosban született a tengerparton.

Úgy tudja, hogy a helyi zsidóknak jó kapcsolatuk volt az arabokkal, de időről időre voltak pogromok zsidók ellen. „Apámat és testvérét brutálisan megtámadták fiatal korában. A testvére bele is halt a támadásba, ő maga pedig súlyosan megsebesült. Ennek a támadásnak az emlékei egész életében kísértették rémálmaiban.”

Ezután jött létre a modern zsidó állam.

„A második világháború befejezése után a cionizmus szelleme kezdett terjedni a városunkban, Khomsban. Küldöttek érkeztek hozzánk Izraelből, és meséltek nekünk arról, hogy mi történik Izraelben. 2000 éves álmunk vált ezzel valóra.”

Amikor elindultak a hazájukba vezető útra, a nők énekeltek és táncoltak a hajófedélzeten.

Felnőttként 40 évig, több ezer diákot tanított Izraelben.

„Néhányukkal még mindig tartom a kapcsolatot. Költőként és szerzőként pedig elmesélem generációm elképesztő történetét, amely minden nehézség ellenére … a szerelem, a túlélés és a siker története. ”

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp